Hang Nélkül 2 Kritika

A Quiet Place Part II / Hang nélkül 2. (2020) - Kritikus Tömeg főoldal képek (8) díjak (1) cikkek (32) vélemények (39) idézetek érdekességek kulcsszavak Kritikák, elemzések [] Van hangja - Hang nélkül 2. kritika ( Zalaba Ferenc) A pandémia miatt az utolsó pillanatban elhalasztották, de most végre hozzánk is megérkezett a Hang nélkül folytatása. No de megérte rá várni? Kritikánkból kiderül. VIDEÓ [ A csend nem elég? Hang nélkül 2 kritika. ( gringo) Érthető, sőt, elfogadható az alkotók késztetése: ha egy kisköltségvetésű high-concept thrillerünk váratlan siker, akkor próbáljuk meg továbbfejni. Az már kevésbé elfogadható, hogy megelégedtek az alapötlet walkingdeadesítésével. [] Hang nélkül is lehet izgalmasan süketelni – második rész A 2018-ban megjelent Hang nélkül folytatása ismét erős, feszült és izgalmas dramaturgiával teszi élvezhetővé az egyébként logikai szempontból parádésan átgondolatlan alapkoncepciót. A harmadik részre ennél már sokkal több kell. Hang nélkül 2 kritika. [] Hang nélkül 2. filmkritika ( safranyn) John Krasinski visszatért a kamera mögé, és rövid időre a képernyőre is, hogy felhasználva az eredeti legjobb elemeit, kibővítse a Hang nélkül félelmetes atmoszféráját azzal, hogy a szereplői útra kelnek.

• Hang nélkül 2 - Kritika - Puliwood
• KRITIKA: Hang nélkül 2. - Hírnavigátor
• KRITIKA: Hang nélkül 2. - Wide Screen
• Virág F. Éva-díjat kapott a Magyar Hang újságírója | Magyar Hang | A túlélő magazin

Hang Nélkül 2 - Kritika - Puliwood

Nagy változásokra azonban még így se számítsunk, a Hang nélkül 2. továbbra is klisékből építkezik eredeti ötletek helyett: inkább ismerős, de legalább jól fuzionált fordulatokat kapunk. Az akció és a feszültség fenntartása érdekében azonban néha túl sokat feláldoz, így alkalmanként az első részből is ismerős szemforgatós logikátlanságokkal is szembesülünk. Ilyen alkalom volt, amikor Marcus Abbott (Noah Jupe), ahelyett, hogy a csecsemő testvérére vigyázna, inkább kimászik a biztonságot jelentő óvóhelyről és egy tökéletesen indokolatlan sétálgatás során felfedi a kilétét az egyik bestia előtt. A baba szerepeltetése, sőt konkrét léte egyébként is a film egyik leggyengébb pontja (miért vállal egy eleve többgyerekes család még egy babát ilyen mostoha körülmények között? KRITIKA: Hang nélkül 2. - Hírnavigátor. ), mert egy ilyen világban jó szívvel is csupán fél napot lehet lehúzni egy bömbölő bébi társaságában. Azonban, ha ezeken az arcpirító részleteken túltesszük magunkat, akkor az első filmmel vetekedő élményben lehet részünk. Az utóbbi egy év egyik legtöbbet idézett és mémmé nemesedett mondata a Tenet hez köthető.

Kritika: Hang Nélkül 2. - Hírnavigátor

Aki sérelmezte az első rész homályos történetét (hogy érkeztek ide a szuperhallással rendelkező lények? Vannak -e még túlélők? ) az némiképp örülhet, mivel ezúttal válaszokat is kapunk, igaz éppen csak annyit, amennyit egy többévados sorozat egyetlen epizódja nyújtana. A hasonlat nem véletlen, a Hang nélkül 2. szerkezete kísértetiesen hajaz egy mai sorozatepizód szeriális történetmeséléséhez, amit a sztori végi cliffhanger is kidomborít. KRITIKA: Hang nélkül 2. - Wide Screen. Mindez pedig egyértelműen előrevetíti a franchise trilógiává bővülését. A nyíltabb világ és a gyakoribb emberi interakciók lényegesen visszafaragnak a horror-jellegből és inkább a thriller és dráma felé orientálják az alkotást. Az első film kedvelőjeként is azt gondolom, hogy ez indokolt változtatás volt, hiszen a világépítésnek ez az egyetlen módja, a kissé megváltozott hangnem pedig új életet lehel a korábban már megismert formulába. A pattanásig feszült hangulatról pedig ezúttal sem kel lemondanunk, a rendező továbbra is remek érzékkel vegzálja a nézők idegeit.

Kritika: Hang Nélkül 2. - Wide Screen

Persze ezt is szívesen elnézi az ember egy kosár popcorn fölött, csak épp emiatt még nem lett volna érdemes új filmet készíteni, elég lett volna rátenni ezeket kimaradt jelenetekként a bővített DVD-kiadásra. Viszont ezek a részek sem csak azért működnek, mert remekül eltalálják, mi kell az első rész rajongóinak, hanem azért, amiért a többi is. Azért, mert a rendező, John Krasinski átkozottul ért a filmezéshez. Virág F. Éva-díjat kapott a Magyar Hang újságírója | Magyar Hang | A túlélő magazin. Azért, mert olyan tökéletes ritmusérzékkel képes végigvezetni a cselekményt az elsőtől az utolsó percig, mint csak nagyon kevesen – eleve nem húzza túl hosszúra, alig több mint másfél óra a film. És a ritmusérzék nemcsak azt jelenti, hogy minden pörgős, épp ellenkezőleg: amerikai tömegfilmhez képest például kifejezetten bátran kezdődik a film, egy meglehetősen hosszú és elnyújtott jelenettel, amely viszont az elsőtől az utolsó pillanatig olyan, mint a vihar előtti csend – tényleg az is, csak a vihar helyett apokalipszissel –, még az is vészjósló, ahogy az egyik szereplő megmarkol egy papírszatyrot a boltban, vagy ahogy himbálózik a kisvárosi kereszteződésben a jelzőlámpa.

VirÁG F. ÉVa-DÍJat Kapott A Magyar Hang ÚJsÁGÍRÓJa | Magyar Hang | A TÚLÉLő Magazin

Utalgatás mindazonáltal történik és bennem több elmélet megfogalmazódott, már csak annak kapcsán is, hogy az entitások finoman szólva sem tűnnek civilizáltnak, látszólag csupán a beléjük kódolt vérszomj vezeti őket. Azonban, ha nektek feltűnik valami konkrétum szívesen meghallgatom a véleményeket! Figyelemmel kísérhetjük továbbá a família sorsát az első részben önfeláldozó cselekvéssorozata közben elhunyt Lee halála után. Bemutatkozik egy új közreműködő, Emmett, aki kis ráhatásra ugyan, de istápolni kezdi a megmaradt Abbottokat. Közte és Regan között kialakul valamiféle kötődésecskére emlékeztető kapocs a bő másféle órás játékidő végére, ez viszont sajnos édes kevés az összkép megmentésére. Ezúttal sokkal több dinamikus blokkot vág az arcunkba az alkotás, mintha nem igazán törődnének azzal az emberek mikor is rontanak rájuk a ragadozók. Valahogy megváltozik az a kis egyediséget kölcsönző hangulat, ami a mű sajátja volt. A készítők próbálnak többet mutatni a világból, de amit látunk az is sokszor összeszedetlen és ismert elemeket puffogtat.

Nem csoda Friedkin hozsannája és ez még csak a nyitójelenet, amely egyben definiálja is a folytatás nagyobb léptékűségét. Elvégre a most már csonka családnak pont a biztonságukért felelős Lee nélkül kénytelen boldogulnia és kilépnie a nagyvilágba. Abba a világba, amiből az első részben evidens módon nem sokat kaptunk és amelyről csak most tudjuk meg, hogy mennyi veszélyt is rejt és mennyi mindent is veszített az eltelt idő alatt. Például az emberséget. Krasinski, valamint - és most jön az igazi horror - a producer, Michael Bay ügyesen belátták, hogy a téteket növelni kell, a világot ki kell terjeszteni. Ezzel együtt viszont valami kicsit el is veszett az első részből: talán annak kiszámítható egyszerűsége, de még inkább az újdonság varázsa. Tévedés ne essék! Most is izgatottan fogunk figyelni arra, hogy a mozi székébe süppedve (mert egy ilyen film esetében a mozi közönségével együtt kell hüledezni és borzongani) nehogy hangosan szürcsöljük a kólát, vagy rágcsáljuk a nachost, ez azonban már rutinnak hat és ez az, amit Krasinskinak nem sikerült megújítania, amihez nem tudott hozzáadni (az, hogy az ember még a rémeknél is iszonyatosabb tud lenni, nem számít újdonságnak), így a feszült szörnyhorrorból lett egy feszült túlélő horror, szörnyekkel.