Dmitrij Ivanovic Mengyelejev 2020
A Magyar Posta alkalmi bélyeget bocsát ki annak tiszteletére, hogy Dmitrij Ivanovics Mengyelejev 150 éve megalkotta a kémiai elemek periódusos rendszerét. A bélyeg Horváth Nóra grafikusművész tervei szerint az ANY Biztonsági Nyomdában készült 100. 000 példányban. Megvásárolható a Filapostán, a filatéliai szakszolgálatokon, egyes postahelyeken és - n. Mengyelejev vizsgálatai során arra a felfedezésre jutott, hogy a kémiai elemeket atomsúlyuk szerint növekvő sorba rendezve a fizikai-kémiai jellemzőik periodikusságát mutatják, ami lehetővé teszi a kémiai reakciók típusokba sorolását is. Ez alapján hozta létre táblázatát, melyben a nyolc függőleges oszlop hasonló tulajdonságú elemeket tartalmaz. Az akkor ismert 63 elem mellett üres helyeket is hagyott, sőt megjósolta az odaillő új elemek létét és tulajdonságait is. A bélyegkép kompozíciójában Mengyelejev portréja, egykori saját kézírású periódusos rendszere, valamint egy mai, leegyszerűsített táblázat látható. A borítékon a tervezőgrafikus fiktív molekulaszerkezetbe illesztette az évforduló feliratait.
Dmitrij Ivanovics Mengyelejev
Dmitrij Ivanovics Mengyelejev ( oroszul: Дмитрий Иванович Менделеев; Tobolszk, 1834. január 27. [1] / február 8. [2] – Szentpétervár, 1907. január 20. [1] / február 2. [2]) orosz kémikus, a periódusos rendszer megalkotója. A 101-es rendszámú kémiai elem, a Mendelévium (Md) és a Holdon található Mengyelejev-kráter róla kapta a nevét. Életrajza [ szerkesztés] 1834. február 8-án született Tobolszkban a helyi gimnázium igazgatójának tizenhetedik (és tizenharmadik életben maradt) gyermekeként. Nagyapja vitte az első nyomdagépet Szibériába, és ő adta ott ki az első újságot. Apját szembaja fiatalon nyugdíjba kényszerítette, a család megélhetését ettől kezdve az anyja által alapított üveggyár biztosította. Mengyelejev is dolgozott itt, s első kémialeckéit egy száműzött politikai fogolytól kapta. Tizenhárom éves volt, amikor apja meghalt, a gyár leégett, az elszegényedett család Moszkvába költözött. Itt nem sikerült egyetemre bejutnia, végül Szentpéterváron végezte el a tanárképző főiskolát. Diplomájának megszerzése után tüdőbajt fedeztek fel nála, ezért az orvosok tanácsára a Krím-félszigetre költözött.
Egy csapásra a világ legismertebb és legelismertebb vegyésze lett. Korábban, még 1860-ban fedezte fel a kritikus hőmérsékletet, amely felett a gázok nem cseppfolyósíthatóak, felismerte az általános gáztörvényt: a nyomás, a hőmérséklet és a térfogat kapcsolatát, feltalált egy füst nélküli lőport, és elvitathatatlan érdemeket szerzett az állami mérésügy vezetőjeként is. 1867-ben Párizsban járt tanulmányúton, hogy ismereteket szerezzen az orosz szódagyártás fejlesztéséhez, 1876-ban Amerikában a kőolajbányászatot tanulmányozta a kaukázusi kőolaj-kitermelés megszervezése érdekében. Meghatározó szerepe volt a donyecki kőszénmezők feltárásában és kiaknázásában, ő dolgozta ki az ásványi szenek fűtőértékét meghatározó eljárást is. 1887-ben egyedül szállt fel egy léghajóval, hogy a napfogyatkozást fényképezze. Bár a jármű kezeléséről semmit sem tudott, épségben ért földet. 1906-ban, néhány hónappal halála előtt felmerült a neve a Nobel-díj kapcsán, de a kitüntetést a francia Henri Moissan kapta.