Ülő Bika
Az amerikai katonai vezetés azonban tartott tőle, mert imádta a népe. Ráadásul a lakoták körében népszerű volt az úgynevezett "szellemtánc" mozgalom. A hívek úgy vélték, az ősök szellemei visszatérnek egy nap a túlvilágról, és kiűzik a fehéreket az indián területekről, amelyeket ismét benépesítenek majd a bölények, és véget ér a rabság és az éhezés. A szellemtáncolók addig táncolnak transzba esve a tűz körül, amíg össze nem esnek, mert úgy hiszik, ezzel visszafordíthatják az időt, és őseik segítségével elűzhetik a fehér embert. Forrás: Getty Images/ © CORBIS/Corbis Ülő Bika nem vett részt ezeken a szertartásokon, de soha nem ellenezte nyilvánosan a szellemtáncot. Ez elég ürügy volt a hatóságoknak, hogy megint kiadják ellene az elfogatási parancsot. 1890. december 15-én érte is mentek a rendőrök, ám a lakoták nem engedték elvinni, emiatt megszólaltak a fegyverek. Lelőtték Ülő Bikát és a kedvenc fiát, Varjúlábat is. Hogy pontosan mi vezetett idáig, az a mai napig tisztázatlan – vannak, akik szerint kifejezetten azért mentek oda a rendőrök, hogy kiprovokálják a lövöldözést, és megölhessék a törzsfőnököt, aki hiába töltötte a napjait burgonyakapálással, maga volt a lázadás szelleme.
Ülő Bika Light Hair Products
A vargabetűk ellenére egy pillanatra sem veszítette el népe szeretetét és hódolatát. Vezetésre termett, a családjában ennek hagyománya volt. Az apja is törzsfőnök volt, a lakotáké (nem elírás, a lakoták és a dakoták is egy-egy törzs a sziúkon belül, a nyelvjárás alapján különböztethetők meg). Dél-Dakotát keresd meg a térképen, ha a lakoták egykori lakóhelyét szeretnéd megtalálni, azon belül is a Grand River partját! Ülő Bikát gyermekkorában Ugráló Borznak nevezték, csak tízévesen, amikor egy bölényvadászaton bizonyította rátermettségét, kapta meg az apja nevét, amely egyszerre jelent erőt, elszánt küzdőszellemet és szelíd, bölcs megfontoltságot. Tizenhárom évesen már harcos volt – nem nagyon volt más választása, mint azzá válni, hiszen folyton csatázni kellett a vadászterületek védelméért a többi törzzsel és a fehérekkel. Amikor véletlenül éppen béke volt, Ülő Bika sámánként, gyógyítóként is működött, valamint szervezte népe élelmiszer-ellátását. Forrás: Getty Images/ O. S. Goff/Hulton Archive 1857-ben, 26 évesen törzsfőnök lett, és a következő években a nyugat felé terjeszkedő amerikaiak elleni önvédelmi harcban az összefogó indián seregek egyik vezéralakjává vált, Vörös Felhő és Őrült Ló mellett.
Magyarul [ szerkesztés] Robert M. Utley: A lándzsa és a pajzs. Ülő Bika élete és kora; ford. Hahner Péter / Black Elk: A szent pipa. Az oglala sziúk hét rítusa Fekete Jávorszarvas elbeszélésében; rögzítette, szerk. Joseph E. Brown, ford. Bökönyi Teodóra; Osiris, Bp., 2004 (Osiris könyvtár. Antropológia) Képek [ szerkesztés] A sziú rezervátum Standing Rock térképe Ülő Bika 1881-ben Az 51 éves Ülő Bika 1882-ben, kezében békepipát tart Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Életrajz 1 (angol) Életrajz 2 (angol) Életrajz 3 (angol) Ülő Bika emlékezetére (angol) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 96623890 LCCN: n50025199 ISNI: 0000 0001 2103 2456 GND: 118614835 LIBRIS: 329149 SUDOC: 027547027 NKCS: jn20010525065 BNF: cb13985107p ULAN: 500127510