Yann Tiersen | Koncert.Hu — Elefánt Tizenhat Dalszöveg
Nem volt más, mint egy lázadó (ugyanakkor viszont roppant tehetséges) tinédzser, akiből senki nem nézte volna ki, hogy később komoly zeneszerző lesz. Ő nem a tipikus visszahúzódó, magának való, csendes művészgyerek volt, mint sok más pályatársa. Egyszer ezt mondta: "Nincs határ a klasszikus és a populáris zene között, azzal dolgozol, amivel akarsz. Számomra természetes, hogy több különböző hangszert, szerkezetet, hangot és zajt használok, mert az élet is pont ilyen. " És pontosan ez az, ami leírja az ő zenéjét. Ő arra ír darabot, ami éppen eszébe jut. Lehet, hogy ez éppen szimplán egy zongora, de gyakran előfordul a műveiben a harmonika és a hegedű is, valamint – itt tessék jól figyelni- a bicikli, gyerekzongora és írógép is. Igen, írógép- ami egyébként gyakorlatilag egy a dobéhoz hasonló funkciót töltött be. Yann tiersen lise tiersen youtube. Gyönyörűek a zongoradarabjai is, de a "fura" művei az igazán különlegesek, amik egyedivé teszik a munkásságát. Zárásképp pedig újra magától Yann Tiersentől idéznék: "Csak játsszunk a hangokkal, felejtsünk el mindent, amit a zenéről tanultunk, egyszerűen csak kövessük az ösztöneinket. "
Yann Tiersen valószínűleg soha nem lesz képes elválasztani nevét az Amélie csodálatos élete és a Good Bye Lenin! című filmjeihez illesztett dalaitól, azok minimalista lélekemelésétől, de ezt talán még ő sem bánja. A francia zeneszerző tökéletes arányokban keveri Chopin, Erik Satie, Philip Glass és Michael Nyman világait. Zenéje színgazdag és változatos képeket rajzol, hangról hangra mesélve, fontos, könnyed és komoly pillanatokról, meg úgy általában az emberről magáról, miközben egyszerre játszik tangóharmonikán és zongorán, ha éppen arra van szükség. Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes-ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás.
"A klasszikus és a populáris zene között nincsenek határok, kedvedre alkothatsz szabadon. Számomra természetes, hogy különböző hangszereket, textúrákat, hangzásokat és zajokat alkalmazok, hiszen az élet is ilyen. " Elsősorban a minimalizmus és az avantgárd jellemző Tiersen műveire, önálló lemezei mellett pedig a Jean-Pierre Jeunet rendezte Amélie csodálatos élete kísérete számít a legismertebbnek tőle. A hazánkban is több alkalommal színpadra lépő, rendkívül sokoldalú művész négyévesen kezdett zongorázni, amit két évvel később hegedűórák követtek. Iskolaéveit Rennes-ben, Nantes-ban, valamint Boulogne-ban folytatta, tizenhárom éves korában azonban szakított a komolyzenei vonallal: megérintette őt a punk irányzat, és az olyan rockzenekarok hatására, mint például a The Stooges vagy a Joy Division, elektromos gitárra cserélte hegedűjét, majd zenekart alapított. Néhány évvel később a csapat feloszlott, Tiersen pedig önálló karrierépítésbe kezdett. Mielőtt a világhírnevet hozó Amélie csodálatos élete bemutatásra került volna, a szerző számos rövidfilmet vállalt el, emellett három szólóalbumot is megjelentetett.
Vett helyette egy elektromos gitárt, rockbandát alapított, aztán pedig tanulás helyett próbákra és különböző koncertekre járt Rennes-ben. Meghallgathatott olyan híres együtteseket, mint például a Nirvana, a The Cramps vagy a Suicide - ezek az élmények kétségkívül nagy hatással voltak a későbbi karrierjére. Nem meglepő módon az előbb említett banda egy idő után feloszlott, de a rockerkorszaka itt még nem ért véget, az elsőt még több további együttes is követte, főleg a nyolcvanas években. Azonban mint kiderült, mégsem ez volt az igazán neki való világ: ahogy a legtöbb hozzá hasonló fiatal esetében, nála is alábbhagyott a rock iránti szenvedély, még ha nem is tűnt el teljesen. Visszatért a komolyzenei alapjaihoz (feltételezem, valahonnan egy új hegedűt is leakasztott magának), és háttérzenéket írt filmekhez. Ezek nem voltak különösebben jelentős művek, tényleg kicsiben kezdte, a világ évekig még csak a létezéséről sem tudott. Az első albuma is csak 1995-ben jelent meg La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, de ekkor még senki sem figyelt fel rá.
1993 nyarán elektromos gitárt, hegedűt és tangóharmonikát használva közel negyven számot készített, melyek többsége első két albuma, a La valse des monstres és a Rue des cascades alapjait képezte – egyéb, a kiadványra felkerült számok erejéig pedig olyan instrumentumokat is bevetett még, mint például a csembaló, a mandolin vagy a zongora kisebb, gyerekeknek készült változata. Ezek, illetve az 1998-ban napvilágot látott Le Phare című korong járultak hozzá filmzeneszerzői karrierjének beindulásához is: először az Erick Zonca által rendezett Élet, amiről az angyalok álmodnak című drámához szerződtették, melyet az Amélie csodálatos élete követett, e projektek közös pontjának pedig az számított, hogy Tiersen korábbi dallamai is visszaköszönnek bennük. Utóbbi munkájáért César-díjat és BAFTA-jelölést vívott ki magának, a sikert követően azonban nem ragadt le a filmek világában: 2003-ban mindössze a Good Bye Lenin! -nel hallatott magáról, 2015-ben pedig a Malá z rybárny ra keresztelt animációs mozira mondott csak igent.
Elefánt lemezbemutató koncert beharangozó Mediaklikk - Vendégünk az Elefánt zenekar [ halott link] [ nincs a forrásban] Jegyzetek [ szerkesztés] További információk [ szerkesztés] Hivatalos honlap Elefánt zenekar a Facebookon Elefánt zenekar a YouTube-on Bandcamp
Elefant Tizenhat Dalszoveg 1
(PAFE, FOO, Alfa Fesztivál, EFOTT, VOLT, Művészetek Völgye, Bánki Tó, Art Placc, Buborék, FEZEN, SZIN, stb. ) 2013-ban sor került az MR2 Petőfi rádió Akusztik című műsorában egy 12 dalos anyag rögzítésére. A koncertjeiken a csukott szemmel bólogató, táncolva ugráló és az első sorokban üvöltve énekelő rajongó egyaránt megtalálhatóak, de a slam poetry -re fogékony közönség is szép számban képviselteti magát. [2] A 2013/14-es klubszezonban pedig ott folytatták, ahol abba sem hagyták: meghatározó, közös fellépések az ország legerősebb koncertzenekaraival ( Quimby, Vad Fruttik, Kiscsillag, Anna and the Barbies) és sikeres, egyre nagyobb létszámú önálló bulik. Zeneszöveg.hu. A zenekar részese volt a 2014-es NAGYSZÍNPAD programnak valamint megjelent a Szimler Bálint és Rév Marcell által készített Balaton Method című filmben is. 2015 áprilisában jelent meg a második, Gomoly címre hallgató nagylemez, mely a Deezer toplistáját vezette több héten keresztül. Az Elefánt 2015-ben Fonogram díj jelölést kapott az Év hazai alternatív vagy indie-rock albuma vagy hangfelvétele kategóriában.
dalszöveg és költészet 2018. 02. 28. 09:17 Szendrői Csaba az Elefánt zenekar frontembere volt ezúttal a Bájoló vendége. Dalszövegekről, versekről – a költészet mélységeiről mesélt. A Berzsenyi Dániel Könyvtár negyedik emeletére megyünk. Hegymászásunk célja egy újabb Bájoló. A kinti hőmérséklet fagypont alatt, itt a hegyen viszont jó meleg. Kezet dörzsölve várjuk Szendrői Csaba verseinek első szavait, a gitáron pedig Tóth András első akkordjait. Különleges este ez több szempontból is: ez már nem egy bemutatkozás, hiszen a teltházat alkotó tömeg tudja mi az az Elefánt és nem csak az állatkertben keresné. Aztán végül is egy kicsit mégis az. VAOL - Hallottunk Elefánt-üvöltést- Szendrői Csaba volt a Bájoló vendége. Szendrői Csabát eddig frontemberként ismertük, most viszont itt ül előttünk, halkan kotorászó közönség előtt és, – mint kiről lekerült néhány ruhadarab és bár zavarban van, azért így is jó – verseiről mesél. Szendrői Csaba volt a Bájoló vendége Fotó: Szendi Péter Dacos általános iskolásként hullott ölébe a költészet: egy irodalomóra alkalmával felspannolta magát, hogy ő is tud úgy írni, mint Petőfi.