Csehov Sirály Röviden / Honoré Daumier Festményei
Igen beszédes Ascher előadásában, hogy Trepljovot (Ötvös András) mennyire nem érdekli, hogy a sokat látott Dorn doktor (Fekete Ernő) érteni véli az általa színre vitt "új idők új dalait", az amúgy értetlenségtől szenvedő-felháborodó szerző kifejezetten modortalanul (nevén nevezve: öntelt bunkóként) viselkedik az egyetlen értő nézőjével, és erre az sem mentség, hogy közben szerelmén, Nyinán (Mészáros Blanka) jár az esze. Anton Csehov: Sirály - olvasónapló - Olvasónapló. Itt válik világossá, hogy Trepljovot igazából nem a művészet megújítása (és a jobb, igazságosabb társadalmi lét) érdekli, hanem szerelme elnyerése és ezáltal is önmaga megvalósítása. Persze ehhez joga van, és nincs is mit csodálkozni azon, hogy mindeközben erőszakos és sértődékeny, hisz életében valójában soha senki nem figyelt rá, senkinek nem volt fontos. Trepljovot ugyanúgy nem a művészet érdekli, mint Trigorint sem az irodalom, hanem csak az általa elérhető (kényelmes, kedvelhető) életforma (melynek csúcsa, értelme Trigorinnál a horgászás). Szirtes Ági és Fekete Ernő Nyina sem különb: nem őszinte Trepljov iránti szerelme, mert leginkább saját elképzelt jövőjébe szerelmes.
- A sirály. Csehov. A játék összefoglalása
- Csehov: Sirály, Ibsen: A vadkacsa összehasonlítása?
- Anton Csehov: Sirály - olvasónapló - Olvasónapló
- Honoré Daumier | Életrajz, művészet és tények
A Sirály. Csehov. A Játék Összefoglalása
Oroszul valamire való nemes ember nem hogy nem beszélt, de nem is tudott! Az orosz a nép nyelve, a parasztok nyelve volt. Valamennyire tud latinul is, idézget Homérosztól és Vergiliustól, de azért hibázik is benne. Ismeri a történelmet annyira, hogy meg tudjon szólalni a témában, ha kell. Érdekesség, hogy egyáltalán nem ért a versekhez és a zenéhez, botfüle van. Érdekli a közgazdaságtan, de ez is csak felületesen, gyakran ő sem tudja, hogy mit beszél, amikor a korszak neves közgazdászait idézgeti. Összességében tehát Anyegin egy tipikus 19. Csehov sirály röviden. századi orosz nemes: vagyonos, de vagyonával nem tud mit kezdeni, pontosabban semmi értelmeset nem tud vele kezdeni. Ideje nagy részét öltözködéssel és átöltözködéssel, társasági élettel, pletykálkodással, teljesen felületes és felesleges elfoglaltságokkal tölti. Nincs életcélja, honnan is lenne, hiszen nem lát jó példát, családja generációkra visszamenően azt csinálta, amit most ő: semmit. Se neki, se úgy általában az orosz arisztokráciának nem jut eszébe, hogy valami értelmeset is tehetnének, mindenki csak úgy él bele a világba, bálokba jár, eltölti az idejét és az életét.
Csehov: Sirály, Ibsen: A Vadkacsa Összehasonlítása?
Figyelt kérdés Esszét kell írnom hétfőn 3-4oldalban kifejtve a két mű szimbolikarendszerét, össze kell hasonlítanom a szereplőket és kiválasztanom a tipikus szereplőket. Kell írnom a két szerző dramaturgiai újításáról, és a koruk bemutatásáról és a kisszerű relativításukról. Tanácstalan vagyok, pedig olvastam mindkét művet. Segítseeek... 1/5 anonim válasza: 2018. márc. 24. 22:36 Hasznos számodra ez a válasz? 2/5 anonim válasza: 2018. 23:48 Hasznos számodra ez a válasz? Csehov: Sirály, Ibsen: A vadkacsa összehasonlítása?. 3/5 A kérdező kommentje: Hű.. a válaszok egyre hasznosabbak 4/5 anonim válasza: Most már a helyére került, itt hasznosabb választ is kaphatsz. Esetleg, ha leírnád, hogy te meddig jutottál és hol akadtál el... tudod: hogy ne úgy nézzen ki, mintha csak úgy belökted volna ide a feladatot, mert lusta vagy, mint a föld. 2018. 25. 10:07 Hasznos számodra ez a válasz? 5/5 A kérdező kommentje: Ibsen tipikus szereplői megvannak de a másik műben nem. Szimbolikarendszerét nem értem a fő szimbólumokat ismerem. Nem tudom, hogy mutatják be a korukat, negatívan de ennél részletesebben nem tudom.
Anton Csehov: Sirály - Olvasónapló - Olvasónapló
De nála is mentség, hogy szülei, konkrétan az apja felülírhatatlan, rideg, önzősége hizlalja fel az egóját. Egyáltalán: egyik generáció sem bánik jól gyermekei nemzedékével, már csak ezért is jogos az ifjak lázadása. A sirály. Csehov. A játék összefoglalása. Lázadnak is, csak közben nem veszik észre, hogy alapvetően ugyanolyanok, mint a szüleik: csak magukkal törődnek, csak önmagukat értik meg. A Csehov-hősök – Ascher színpadán – erkölcsi véglények. Arkagyina esetében ez bizonygatásra sem szorul: csak a maga karrierje, párkapcsolata és jómódja az érdekes (persze közben a fiát is szereti, de az csak maximum negyedik lehet a sorban). Testvére, Szorin (Máté Gábor) jó ember (még az unokaöccsét is segítené, ha tudná), de csak magával van elfoglalva, furtonfurt azon mereng, mit szeretett volna, és mi nem sikerült neki az életben. Samrajev (Bezerédi Zoltán) a birtok (és a maga) érdekeit erőszakosan és embertelenül mindenek elé helyezi, felesége, Polina Andrejevna (Szirtes Ági) ugyanolyan erőszakosan keresi a maga üdvét: Dornt, az orvost leállíthatatlanul üldözi a szerelmével.
A Katona új Sirály a szerint napjainkban már nincs értelme a színházi kísérletezésnek és a hagyományos színjátszásnak sem. Ennek csak az mond ellent, hogy az előadáson székbe szögező, egyszerre porba taszító és felemelő élmény végigdrukkolni a jól ismert darab újabb színre vitelét. És utána az ember kifejezetten megszomjazik egy igazi, pofán csapó, progresszív-alternatív, lehetőleg helyspecifikus színházi állatságra... És közben csehovi lúzer alakként arról álmodozik, hogy nem siklanának el egymás mellett olyan reménytelen és részvétlen boldogtalanságban az emberi sorsok (és talán a színházi világ élet-halál harcai is csillapulnának), ha az állandó szereplők nem lennének olyan betegesen és menthetetlenül egoisták. Anton Pavlovics Csehov: Sirály Díszlet: Khell Zsolt. Jelmez: Nagy Fruzsina. Zenei munkatárs: Kovács Andor. Munkatárs: Hegymegi Máté. Világítástervező: Bányai Tamás. Fordító, dramaturg: Radnai Annamária. Asszisztens: Tiwald György. Rendező: Ascher Tamás. Szereplők: Mészáros Blanka, Fullajtár Andrea, Ötvös András, Máté Gábor, Nagy Ervin, Fekete Ernő, Bezerédi Zoltán, Szirtes Ági, Jordán Adél, Dankó István, Szacsvay László, Baki Dániel, Papp Endre.
Honoré Daumier, teljes tiszteletben Honoré-Victorin Daumier, (született: 1808. február 20/26., Marseille, Franciaország - meghalt: 1879. február 11., Valmondois), termékeny francia karikaturista, festő és szobrászművész, aki különösen híres rajzfilmjeiről és rajzairól, amelyek szatirizálják a 19. és 19. sz. századi francia politika és társadalom. Honoré Daumier | Életrajz, művészet és tények. Festményei, bár életében alig ismertek, segítettek bevezetni az impresszionizmus technikáit a modern művészetbe. Háttér és korai élet Daumier származásának vonásai - erőszakos temperamentum, nagylelkű és meglehetősen fantáziadús fordulat és könnyen felkelthető szánalomtudat - mind-mind karakterének részét képezik. Anyja családja egy olyan faluból származott, ahol egyedi ősi szobrozott domborművek - heves primitív emberi fejek - mintáit találták. Nagyapja és édesapja egyaránt Marseille-ben dolgozott "üvegezőként" - vagyis kereskedők keretekben (vagy paszpartu képekben) és díszítő táblákban, amelyeket maguk festettek. Keresztapja festő volt. Amikor Daumier hétéves volt, apja elhagyta vállalkozását, hogy Párizsba menjen, és mint sok provanszal, költőként keresi vagyonát.
Honoré Daumier | Életrajz, Művészet És Tények
A realizmus a 19. század közepén kialakult, a valóságnak átfogó, hű, és a jellemző vonásokat kiemelő ábrázolására törekvő művészeti-irodalmi irányzat. A név a latin realis ('valós') szóból származik. A romantika virágkorában született, a polgári, kapitalista társadalomból való kiábrándulás a forrása. Az 1850 – 1870 közötti két évtized a realizmus diadalának a korszaka. Mind az irodalomban, mind a festészetben remekművek érvelnek létjogosultsága és igaza mellett. A realizmus a pillanatnyi jelenségekkel, a felszín tünékenységével szemben a valóság lényeges elemeit hangsúlyozza. A lényegi összefüggések sűrített kidomborítása céljából elkerüli a véletlenszerű elemeket, és mondanivalóját tömöríti. A tájfestésben részletmentesen, összefogott ecsetkezeléssel, nagy egységekben adja vissza az eléje táruló valóságot, és gondja van a belső lényeg érzékeltetésére is. A realista ábrázolás elfordult a romantika történelemszemléletétől. A heroikus témákat felváltotta a mindennapi élet objektív bemutatása.