Dűne / Tisza Versek

Liszka Tamás kiváló marketingfogásnak tartja Kálomista Gábor kirohanását Miért támadja magukat Kálomista Gábor? Nem az én dolgom ezt megmagyarázni, de az biztos, hogy ennél jobb marketinghúzást el sem tudok képzelni – lásd Tiltott Csíki Sör. Ami be van tiltva, azt mindenki látni akarja, de szerintem ennek a filmnek nincs szüksége ilyesmire, mert enélkül is biztos sokan kíváncsiak lesznek rá. Azt mondja, hogy maguk egy moziban, egy teremben egyetlen délutáni időpontot ajánlottak fel, amivel ellehetetlenítik a filmjét Budapesten. Egyetlen filmet sem szeretnénk rossz helyzetbe hozni, hiszen abból élünk, hogy bejönnek hozzánk az emberek filmeket nézni. Nagyon sok és sokféle filmet. A Budapest Film Zrt. öt artmozija mellett egyetlen közönségfilmekre szakosodott filmszínházunk van Budapesten, a Corvin. A forgalmazó által eddig közzétett információk alapján úgy látjuk, hogy az Elkxrtuk a szűk, művészfilmes közönséggel szemben a legszélesebb hazai nézőrétegekhez szól, így az éppen erre szolgáló mozinkban tervezzük indítani, legalább napi egy előadással.

1. Tiszasas

A járvány előtt összesen több ezer, szövetkezeteken keresztül alkalmazott diákmunkás dolgozott náluk. Őket küldték el a mozik bezárásával. A Tenet premierje környékén ugyan megint akkora személyzettel működtek, mint a járvány előtt, azóta viszont ismét kevesebb diákmunkásra tartanak igényt. Jelenleg a normális üzletmenetben alkalmazott személyzet nagyjából 50–60 százaléka dolgozik a Cinema City-mozikban. Egyelőre úgy tűnik, decemberben bemutatják az októberről elhalasztott Wonder Woman t és a Halál a Níluson című krimit is. Mi is úgy készülünk, hogy akkor üzemelünk majd megint teljes kapacitáson, régi létszámmal – mondta Buda Andrea. Hozzátette, azt sem tartja kizártnak, hogy néhány nagyobb, már elcsúsztatott premiert mégis visszahelyeznek valamilyen őszi dátumra, ha időközben megnyílnak a New York-i és Los Angeles-i mozik. Kiemelt kép: Farkas Norbert/

Nem biztos, hogy a közönségünket politikai erők motiválják, amikor jegyet vesznek. Arra ott van minden más médium. Amennyiben a közönség tömegesen rohanja meg a pénztáraikat, hogy megnézhesse az Elkxrtuk című alkotást, módosítják a műsorukat? Mozijegyekből élünk, mi leszünk a legboldogabbak, ha telt házakat látunk. Nem vagyunk a saját bevételeink ellenségei. Gáborékkal is igyekszünk jól együttműködni. Az biztos, hogy október második fele igen sűrű lesz, rengeteg film jön ki. Gondolom, hogy a Megafilm szerette volna a nemzeti ünnephez kötni a premiert, még akkor is, ha műsorosztás szempontjából nem ez a leglazább időszak. Nyolc hónap tehetetlen várakozás után most nagyon sok a munka a mozikban, ami persze okoz nehézségeket, de alapvetően örvendetes állapot. Most nagyjából itt tartunk, egy hónap hosszú idő, meglátjuk, mi történik időközben. A mozik hosszú kényszerszünete után az idei őszre feltorlódott rengeteg premier között nem könnyű mindegyik filmnek annyi vetítést biztosítani, amennyit az alkotók szeretnének.

Ars vivendi Nem igaz, hogy olyan a művészet, mint az élet. Hogy elindul valahonnan, többnyire pianóban, egy-két hangszerrel, aztán bekapcsolódnak mindannyian, hatalmas összhangban érnek a csúcsra, míg a vége felé sorra elhallgatnak ismét, és csak néhányan maradnak mellettünk egészen az utolsó pillanatig. Ilyen a zenemű. De az élet nem. Mint ahogy alapjában véve a festménynek is köze van a teremtéshez, ám mindinkább úgy vélem, hogy mégsem ugyanaz. Mert amikor lassan elindulsz balról jobbra az ecsettel, már tudod, meddig fogsz eljutni. Látod a vászon peremét és azon túl az üres levegőt, amelyen nem fog semmiféle festék. Tiszaszalka. Húzhatod az időt, törülhetsz, javíthatsz, de a távolság nem változik. Ez bizony, ismétlem, nem az élet. A szonett sem az. Pedig sokáig hittem, hogy ahány szonett, annyi élet. Pontosan tizennégy sor születés, beteljesedés, halál. Csakhogy ma már tudom, mi a különbség. Annál jobban tudom, minél kevesebb időm van. Mármint olyan értelemben, hogy nem évtizedekben, csupán években kell számolnom, és jó esetben összejöhet még tíz-tizenöt esztendő.

Tiszasas

FELLINGER KÁROLY: SZIMERING BERETI GÁBOR KRITIKÁJA Fellinger Károly kötetét olvasva az a benyomásom támadt, hogy legtöbb versének egy Möbius-szalagra emlékeztető szerkezete van, mintha opusai egy végtelenített, s önmagába visszatérő szószerpentin megtestesülései volnának. Ezért vélhettem úgy, hogy sorai a száguldás, a lebegés, a zuhanás és az ütközés talányos érzetét keltik, ámbár néhány kör után már tapasztalhattam, hogy a költő olykor a naivitás álarcában, máskor meg nem is titkolva, nyíltan a meghökkentés és a váratlanság keltette hatásra játszik. 10 hangulatos nyári vers, ami a vízpartra repít. Például az elhallgatott, a meg nem nevezett, az ismeretlen, a hiányzó alany jelenlétéből fakadó hatásra, amit – a hiány mértékét tekintve – paradox módon akár a hiánnyal zsúfolt lét jelenlétének is érezhettem volna. Ennyi bizonytalanság és gyanú viszont már bizonyosság után kiált, s az olvasó immár nemcsak csodálkozva, de elemző szándékkal kezdi figyelni a szavak, a mondatok, a nyelv és a fantázia egymásra hatásának a szeme előtt kibontakozó – hol szeszélyes, hol pedig virtuóz – játékát.

Szerzőnk felvidéki költő, aki 1963-ban született Pozsonyban, ám idejének java részét a nyelvhatár szélén fekvő Jókán tölti. Mezőgazdász végzettségű, akit a helytörténet világa is érdekel. Pályája 1986-ban az Iródia közösség, Próbaút című antológiájával kezdődik. Egy 1991-es vallomása szerint a szabadság és a függetlenség, a törvényesség és a tisztesség témái érdeklik. Ennek ellenére költészetében ezek a témák csak áttételesen vannak jelen. Költészetét inkább az egyéni látásmód kimunkálásának az ambíciói motiválják. Fellinger Károly a magyar nyelvterületen kívül is jelen lévő, termékeny alkotó. Franciaországban például két gyűjteménye is napvilágot látott. Tiszasas. Gyermekverseket is ír. A Szimering a huszonötödik kötete. Könyvében a már korábban megismert figurák visszatérő tematikai elemeivel találkozunk: az apával, az Istennel és Jánossal, aki mellé ezúttal Juli is odaszegődik. Ám a kisebbségi sors tematikája, ahogy említettem volt, ezúttal is igen visszafogottan jelenik meg. Bizonyára ezért, hogy az egyik, Franciaországban megjelent kötetéről, miközben ottani kritikusa dicsérően írta, hogy munkáinak ereje "[e]lszórt, szétszórt metaforáiban és a nyelvi rengésekben, rezgésekben nyilvánul meg", biográfiai adalékként még hozzáfűzte, hogy "országában mindenki a saját nyelvét beszéli, különösen, ha valaki költő, főleg ha még diaszpórában is él".