Edgar Allan Poe Konyvek
Amikor francia matematikus és filozófus, Blaise Pascal azt írta: "Ha több időm lenne, rövidebb levelet írtam volna körülbelül 500 évvel ezelőtt, kevés tudta, hogy ezeket a szavakat még mindig a rövidség szépségének leírására használják. Az írás nehéz, függetlenül annak hosszától, de igaz, hogy egy rövidebb, mégis hatásos üzenet egy bizonyos készséggel bír. Egy rövid történet esetében például egy teljes telek egy maréknyi oldalra kell fordulnia - néhány perccel az olvasás után érzelem, konfliktus és felbontás jön létre. Ez az oka annak, hogy a különösen keverő rövid történet kiválasztása olyan magas. Nyilvánvaló, hogy a szerző olyan tervet hajtott végre, amely minden szót számlál, és olyan világot hoz létre, amely rétegesnek tűnhet, mint egy hosszú fejezetek sorozatában kifejlesztett. Hét klasszikus történetet gyűjtöttünk össze, amelyek évszázadok óta elsajátították ezt a hajót, mivel Pascal írta a rövid, de édes levelet. Az olyan felismerhető történelmi szerzőktől, mint Kate Chopin és Edgar Allan Poe, az újabb irodalmi gyilkosságokhoz, mint például a Joyce Carol Oates, ezek a klasszikus történetek azt bizonyítják, hogy a szavak szigorú szabványok esetén hatalmas súlyt tudnak tartani.
A Morgue Utcai Kettős Gyilkosság
Énünk sötétebbik felén fogunk bolyongani Poe-val, ez kétségtelen - és mint ilyen: kihagyhatatlan. Ajánló Poe az Poe, és ezt egyetlen írása sem cáfolja meg – mindegyik csak alátámaszthatja, hogy Edgar Allan Poe zseniális és egyedi szerző volt. A Morgue utcai kettős gyilkosság című válogatáskötetben találunk a misztikum ködében hagyott és racionálisan megmagyarázott történeteket ugyanúgy, mint a Doyle-féle Sherlock-sztorikra hajazó nyomozásokat. Ez utóbbi hasonlattal csak annyi a probléma, hogy Doyle Poe halála után született. Sőt, mi több; ahogyan a fülszöveg is állítja, Poe tette le a detektívtörténet, mint műfaj alapkövét, ráadásul pont a címadó elbeszéléssel. A főszereplő, Dupin három történetet kapott, amelyekben az egyébként civil nyomozó – polgári személyének és kivételes elmebeli képességeinek kontrasztjaként a szerző kifejezetten buta emberként ábrázolta a rendőrfőnököt – különféle rejtélyeket leplez le. Azonban Dupin műfajteremtő, és ez által szó szerint korszakalkotó kalandjai mellett más okból is figyelemre méltó válogatás kerülhet a polcokra.
A rendőrök a jármű … Újra meg újra találkoztunk. Nagyon érdekelt családja rövid története, amelyet a franciákra, ha önmagukról beszélhetnek, oly jellemző nyíltsággal mesélt el nekem. Elámultam, hogy mit és mennyit olvasott – de különösképpen képzelőerejének vad láza és élénk frissessége hatott rám. Minthogy akkoriban meghatározott célú kutatást folytattam Párizsban, úgy véltem, hogy az ilyen ember társasága számomra fölbecsülhetetlen kincset jelent. Ezt nem is titkoltam előtte. A vége az lett, hogy arra az időre, amelyet Párizsban szándékoztam eltölteni, összeköltözködtünk. (…) Így kóborolva, önkéntelenül is hányszor kellett tudomásul vennem és megcsodálnom (bár ismerve gazdag szellemét, nem volt számomra váratlan) Dupin ritka analitikai tehetségét! " Poe "gondolkodtató meséi egyikének" tartotta nagy hatású művét, amelyet – nota bene – hasonló témájú munkák már megelőztek (Voltaire: Zadig, 1748, E. T. A. Hoffmann: Scuderi kisasszony, 1819), de a klasszikus mintát, a műfajét és a karakterét mégis A Morgue utcai kettős gyilkosság teremtette meg.