Sulinet TudáSbáZis
Nem menekült el a drága Atilla se, csak nemet intett folyton e rendre, de mondd, ki siratja, hogy így belepusztult? Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban? Ágyudörej közt? Üszkösödő romok, árva faluk közt? Írok azért, s úgy élek e kerge világ közepén, mint ott az a tölgy él; tudja, kivágják, s rajta fehérlik bár a kereszt, mely jelzi, hogy arra fog irtani holnap már a favágó, – várja, de addig is új levelet hajt. Jó neked, itt nyugalom van, ritka a farkas is erre, s gyakran el is feleded, hogy a nyáj, amit őrzöl, a másé, mert hisz a gazda se jött ide hónapok óta utánad. Áldjon az ég, öreg este szakad rám, míg hazaérek, alkonyi lepke lebeg már s pergeti szárnya ezüstjét. Műfaja ekloga, és megfelel a vergiliusi mintának. Radnóti miklós eclogái. Radnóti összes eklogája közül legjobban az Első ecloga felel meg a műfaj formai követelményeinek. Témája a világ pusztulása, romlása, ami látomásszerűen jelenik meg. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3
Radnóti Miklós Eclogák
A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó alkotó. Költő, műfordító, prózaíró. Költészetére kezdetben – a generációhoz tartozó más költőkhöz hasonlóan - az avantgárd irányzatok hatottak. Korai költészetében jellemző még a lázadás, a hagyományos műfaji és formai keretekkel való szembeszegülés. Az Újhold kötettől kezdődően költészete letisztult, klasszicizálódott, az újklasszicizmus jegyében visszatért a kötött formákhoz. Sorsát, költészetét kettős tragédia árnyékolta be: születésekor meghalt édesanyja és ikertestvére. Zsidó származása miatt állandó fenyegetettségben élt. 1940-től több alkalommal behívták származása miatt munkaszolgálatra, legutoljára a szerbiai Bor városához közeli Lager Heidenauba. Utolsó munkaszolgálatára 1944-ben vonult be, innen már nem tért vissza. Utolsó éveiben Radnóti lírájának tartalma és lényege: küzdelem a költészet eszközeivel a megtébolyult embertelenség ellen. – Egy sajátos antik műfajt újít fel és honosít meg a háborús esztendőkben: az eklogát. Radnóti Miklós: Nyolcadik ecloga - diakszogalanta.qwqw.hu. Az Első ecloga párbeszédes hexameteres költemény.
Az őrök mindentől megfosztották őket, mindentől, ami emberi. Állatokként kezelik őket, olyanok, mint istállóban a barmok. Nincs különbség köztük, nincsen nevük, nincs nemzetiségük. Nem hangos itt az olasz, nem szakadár a szerb, s nem méla a zsidó sem. Nincsen már jellemük sem. Talán még számuk sincs. Álmaik vannak… Újból álomvilágba érkezünk, ezúttal a költővel együtt. Mert bár ébren, de neki is közös az álma a többiekkel. Jó hír a szabadságról, szerelemről, kedvesről, a gyermekről, vagy ha nem jő más: az elmúlásról. Most sem enged minket elkalandozni a költő. Újból belekezd a szörnyűségekbe. A valóság borzalmaiba. A kínzó férgek, a tetvek, a legyek áradatára, a szenvedésre, még a gyönyörűen fénylő hold sugára sem ad gyógyírt. Hiszen megcsillan a rabságot jelentő rideg-hideg szögesdróton és most már nemcsak a képzeletet, hanem a kerítést is lehozza az égből. A háború Radnóti Miklós költészetében - Feltételezések. Megjelennek a fegyveres őrök, ahogy figyelve "örzik a rabok édes álmát". A záró szakaszban végül kiömlik Radnóti szívéből a sok keserűség.