Gárdonyi Géza Élete Röviden
A kérdésem csak részben provokatív - tényleg kíváncsi vagyok a véleményetekre. Szerintetek a mai ukrajnai történések fényében mi számít megfelelő kommunikációnak/viselkedésnek egy (magyar) influencer részéről? Röviden összefoglalom, milyen véleményeket láttam itt eddig. Aki meg sem említi, az ignoráns rohadék, akit csak a saját élete érdekel. Aki hosszasan fejtegeti a véleményét, az minek szólal meg, ha egyszer nem geopolitikai szakértő. Aki csak egy szívecskét/zászlót tesz ki, vagy esetleg a #prayforukraine hashtaget, az álszent, és jóemberkedni akar. Aki őszintén ír arról, mennyire borzongatóan közel történik mindez, és milyen rettenetes belegondolni, hogy ezek akár mi is lehetnénk, az megint csak álszent, aki halássza a figyelmet. Ismerkedős sztorik? : hungary. Ha láttátok olyan konkrét példát, ami szerintetek pozitív/követendő, osszátok meg. Ha nem, de van elképzelésetek, mit tennétek Insta-híres emberként, azt is írjátok meg. Hátha lesz hatása! Az én személyes véleményem: az egyértelmű érzéketlenséget leszámítva (pl vidám szelfi mellett sajnálkozó szöveg, Mejjagold okoskodása) én eddig senkit nem nagyon tudok elítélni a reakciójáért.
Ismerkedős Sztorik? : Hungary
Szóval, rendes búcsújáró ember most a beteg, és bizonyára meg is érdemli a búcsúból eredő lelki és testi jutalmakat. A többi búcsús vidáman sürög-forog az ivóban meg az udvaron. Az előénekes asszony - egy élemedett korú, indigókék szoknyás, görhes teremtés - egyszer csak előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az egyik tutyiját. Persze csak akkor veszi észre, mikor már félmezítláb egynéhányat lépett az öreg tigris felé. A kocsi árnyékában egy legény diskurál az egyik búcsús lánnyal. Látja az asszonyt és látja a tutyit, de nem veszi föl. - Óh, hogy a fene... - fakadt ki az asszony. A beteg tigris mindezzel nem törődik. A napsugár ráhull. Jólesik neki. Egyszer fölemeli a kezét, és átnéz rajta. Azután bágyadtan lebocsátja és köhécsel. Duli Péter látta a búcsúsokat. Talán a ruhájok meg a kocsijok után ítélve, meg is mondta volna, hová valók. De ismerni nem ismerte egyiket se. Megállott és nézte őket. Talán nem is azért állott meg, ki tudná bizonyosan? De hát megállott. Figyelmét a napon melegedő ember vonta magára: egy öreg búcsús, aki tikácsol, és sovány, sárga és erejefogyott, mint ő!
Ő azonban bizonyára nem dallamra gondolt, hanem azt a jóérzést élvezte, ami a tutyis asszony szerint az ember mejjit fölmelegíti.