Kir Bulicsov A Kozmosz Vándorai
Részletes leírás Pavlis doktor egyszerű hajóorvos, de valami rejtélyes oknál fogva minden útján az események előterében találja magát. Először egy olyan űrhajón teljesít szolgálatot, amelynek megszakad a kapcsolata a Földdel, és így nem érkezhet meg teleportáció útján a legénység váltása, tizenhárom egyhangú év utazásra ítélve a személyzetet. A kozmosz vándorai | Olcsókönyvek. Azután hajótörést szenved egy idegen bolygón, amelynek primitív népét egy istenként tisztelt tudós manipulálja; vajon beleavatkozhat-e az évtizedek óta zajló emberkísérletbe? Végül egy expedíció segítségére kell sietnie, amelyet a helyi fauna szörnyűségesen agresszív teremtményei tartanak rettegésben. A legendás Kir Bulicsov történetei az orosz SF fénykorát idézik meg, amikor még igazi hősök járták a kozmoszt, és a felvetett súlyos erkölcsi kérdéseket sem szégyellte a szerző szórakoztató kalandokba csomagolni.
A Kozmosz Vándorai | Olcsókönyvek
Így a térugrás megszakadt és kapcsolat nélkül "zuhantak" a végtelen űrben. Egy közei bolygót céloztak meg, ami esélyt jelenthet a legénységnek a túlélésre, de a kényszerleszállást követően a hibernált legénységen kívül csak Dr. Pavlis maradt életben. Az ő vállát nyomta a felelősség, hogy pár hónapon belül megoldást találjon a helyzetükre, mielőtt a tartalék energiaforrások kimerülnének és az anabiotikus kádak energiaellátása megszűnne, ezzel halálra ítélve a legénységet. Amikor a parton egy fényforrást vett észre, felötlött benne az a lehetőség, hogy esetleg a korábbi expedíció, akik feltérképezték a bolygót, hagyhattak itt egy kunyhót, ami lehetőséget adhat a menekülésre, ugyanis üzenetet küldhet a központba, hogy segítséget kérjen. A másik lehetőség, hogy a fényforrás tulajdonosai a bolygón élő értelmes lények, akik segíthetnek neki az űrhajó, vagy legalább a kommunikációs egység megjavításában. A történet nem túl izgalmas, és egy kicsit mintha túl is lenne írva. Bár, az is igaz, hogy valami furcsaság lengi körül a törzsközösségbe tömörülő őslakókat, hiszen Pavlist meglátva nem borulnak térdre és nem hiszik, hogy egy istennel találkoztak.
Az űrhajósok a teleportáció miatt időről-időre kicserélődnek. Az űrhajó már csak tizenhárom vagy huszonhat évnyi távolságra van a céljától. A legénység kicserélődése két részletben zajlik. Az egyik fele már visszatért a Földre, és a helyükre megérkeztek az újak. Vagyis fele-fele arányban van az űrhajón a régi és az új legénység. És ekkor megszakad a kapcsolat a Földdel, lehetetlenné válik a további teleportáció, elzáródni látszik a további készletek pótlásának a lehetősége, és ami a legszörnyűbb: a legénységre tizenhárom vagy huszonhat év utazás vár. Lesznek, akik meg sem érik a megérkezést. Akik pedig igen, azok jobbára már öreg emberek lesznek. De van egy másik lehetőség: visszafordulni, és elérni azt a pontot, amikor még működött a teleportáció. S bizony ekkor kudarcot vall a küldetésük. Ha csupán egy űrhajós is akad, aki nem vállalja az utazást, az űrhajót vissza kell fordítaniuk. Bulicsov két apró, szinte észrevétlen csavarral tette roppant érdekessé a történetét. Az egyik csavar: voltaképpen újrajátszódik Karinthy iskolapélda novellája, a Barabbás.