1956 Október 23: Podmaniczky E Napló
1956 október 23-án a diákság a lengyelországi változások kapcsán rokonszenv tüntetést hirdetett meg. A tüntetés délután 3 órakor indult el két irányból, Pestről és Budáról. A menet egyre növekedett, mivel a délelőtti műszakokból érkező munkások tömegesen csatlakoztak a fiatalokhoz. A két menet a Bem szobornál ért össze, ahol megszületett a sarló-kalapácsos (sztálinista) címertől megszabadított lyukas zászló, amely a továbbiakban a forradalom és szabadságharc jelképévé magasztosodott. Ezzel a békés tüntetéssel kezdődtek az események. Nem a tüntetőkön múlott, hogy véres harccá, forradalommá alakult, hanem az akkori hatalom vezetőin, ÁVH-sain, a tömegre lövetőkön, akik nem óhajtottak semmilyen engedményt tenni, nemhogy a 16 pont követeléseit teljesíteni. A tömeg egy része ezután a Parlament elé vonult, ahol Nagy Imrét követelték vissza a politikai vezetésbe, a másik része pedig a Sztálin szobornál gyűlt össze. A helyzet kezdett felforrósodni, és amikor a Parlament előtt kikapcsolták a világítást, - remélve, hogy a tüntetők szétoszolnak - a Szabad Népből - az akkori legnagyobb példányszámú napilapból fáklyákat gyújtottak, amire visszakapcsolták a világítást, sőt a tömeg követelésére a Parlament tetején lévő vörös csillagot is kikapcsolták.
- 1956 október 23 események
- Podmaniczky Frigyes - Naplótöredékek 1824-1886. IV. 1875-1887 | Extreme Digital
1956 Október 23 Események
A hatalmat november 4-én Kádár János szovjetek által támogatott Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormánya vette át, a fegyveres felkelők utolsó csoportjainak ellenállását november 10-11. táján törte meg a szovjet túlerő. Az 1956-os események számos áldozatot követeltek. A Központi Statisztikai Hivatal 1957. januári jelentése szerint az október 23. és január 16. közötti emberveszteség országosan 2652 halott (Budapesten 2045) volt. A forradalom leverését kegyetlen megtorlás követte: a kivégzettek száma (az eltérő adatokat közlő források szerint) 220-340 volt. Koncepciós per után végezték ki a forradalom vezetőit: Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót 1958. június 16-án. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre személyi titkárát 1958 áprilisában végezték ki, Losonczy Géza államminiszter még a per tárgyalása előtt hunyt el a börtönben. A megtorlás részeként ezreket ítéltek börtönbüntetésre, internálásra. Az októberi eseményeket évtizedekig csak ellenforradalomként lehetett emlegetni.
A lengyelországi Poznanban 1956. június 28-án bekövetkezett munkásmegmozdulások közvetlen hatására P. N. Lascsenko altábornagy, a Magyarországon állomásozó szovjet Különleges Hadtest parancsnoka – az 1956-ban hatályos nemzetközi szerződéseket súlyosan megsértve – utasítást kapott: készítsen tervet a szovjet csapatoknak "a szocialista társadalmi rend fenntartása, védelme, adott esetben helyreállítása" érdekében történő alkalmazására. A tervben, amely a "Volna" – magyarul – "Hullám" fedőnevet kapta, rögzítették, hogy a fővárosban lévő fontosabb objektumok védelme a 2. gépesített gárdahadosztály feladata, míg a 17. gépesített hadosztály fő erői az osztrák határ lezárását hajtják végre. A szovjet csapatok karhatalmi célú alkalmazására készült terv tartalma egyértelműen bizonyítja, hogy a szovjet legfelső politikai vezetés egy Magyarországon kibontakozó politikai válság kezelésében az erő korlátlan alkalmazására helyezte a hangsúlyt. A magyar politikai vezetők egy része is tudott arról, hogy ha szükségesnek látják, a Magyarországon lévő szovjet haderő karhatalmi célú alkalmazása lehetséges.
Szerelem és házasság, regénytöredék); a Hölgyfutárban (1856. Egy csók nem a világ, beszély, 1857. Levél Kissingenből); a Család Könyvében (1855. Szerelem, szeretet és hölgyeink, 1856. Csinosság, kényelem, életmódunk rendezése); a Délibáb Képes Naptárban (1857. Falusi élet. Nevelési rendszer); a Sárosy Albumában (1857. Uti naplómból); a Hazai Vadászatokban (1857. Agarászat); a Vadász- és Versenylapban (1857. Agarászat, A csákói nyulkopók, 1858. Levél Recsky Andrásnak, 1859. Csákói kopók, Csákói agarászat, 1860. A csákói nemzeti országos agárverseny terve, 1861. Hubert hete Aszódon, 1861. Podmaniczky Frigyes - Naplótöredékek 1824-1886. IV. 1875-1887 | Extreme Digital. Agarászati előhangok, 1863. Utóhangok, Agarászati körút, Agarászlevél, 1864. Agarászati utóhangok, Nyilt levelezés Gulácsy Imrével egy nemzetközi agárverseny indítványa iránt, 1865–66. Agarászati utóhangok és előhangok, 1868. Utó- és előhangok, 1869. Nyilt levél a Vadász- és Versenylap szerkesztőségéhez); a M. Akadémia Értesítőjében (I. 1861–62 II. k. A társadalmi regényről s különösen a magyar társadalmi regény feladatáról.
Podmaniczky Frigyes - Naplótöredékek 1824-1886. Iv. 1875-1887 | Extreme Digital
A várfalakhoz épültek az őrség és a várnagy szállásai és a kastély. A Podmaniczky család a királytól adományként kapta a vidéket. A Podmaniczky család tagjai, feltehetően Rafael és János építette a várat 1529 és 1533 között. Urai rettegett rablólovagok voltak, akik a Gerence-völgyön átvezető É-D-i irányú kereskedelmi utat fosztogatták. Rendszeresen kirabolták többek között a zirci ciszterci kolostort és templomot is. A pozsonyi, majd 1543-ban besztercebányai országgyűlés száműzte a Podmaniczky családot és elrendelte a vár lerombolását. A legenda szerint a vár ostromához a királyi csapatok a szemközti Táborhely-hegyen sorakoztak fel, a harcok után pedig az elesetteket a hegy lábánál három halomsírban temették el. A hagyomány szerint az egykori rablóvár kulcsa a pannonhalmi apátságban van. 1545. évi nagyszombati országgyűlés viszont a Podmaniczkyakat "a hűtlenség vétke alól felmenti, mert a király kegyelmébe visszatértek". A 18. század elején még tekintélyes várromokról tesznek említést a források, azonban ma már csak a várfal kisebb szakaszai kivehetőek.