19. Század Költői Vers
A három mellékmondat három feltételt fogalmaz meg, melyeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy azt mondhassuk, elértük a célt. A három feltételt Petőfi három metaforával érzékelteti: "bőség kosara" = anyagi jólét, "jognak asztala" = jogegyenlőség, "szellem napvilága" = szellemi felvilágosultság, tanuláshoz való jog. a 3. egység (6. strófa 1-2. sora) felszólítja a 19. század költőit, hogy megállás nélkül, folyamatosan küzdjenek mindaddig, amíg a fenti cél meg nem valósul. A 4. strófa 3-8. sora) egy szentimentális verszárlat, amely szerint a népvezér-költők nem az élettől nyerik el jutalmukat nagy munkájukért, hanem majd a haláluk után, amely szép, hősi halál lesz (ezt a "szelíd, lágy csók", a "virágkötél" és a "selyempárna" szavak fejezik ki). A vers kompozíciója zárt, kerek, nem feszítik szét az indulatok, tehát alapvetően klasszicista ízlést tükröz. Ezzel a klasszicista retorikussággal éles ellentétben áll a költői képek romantikus jellege. Indulószerűen sodró ritmus a van, ami a versformának is köszönhető.
A 19. Század Költői Petőfi
19. Század Költői Elemzés
A drámák lefordítása után a docens elérkezettnek látta az időt arra, hogy egy a 19. század magyar irodalmából válogatott szöveggyűjtemény is megjelenjen horvát nyelven. "Egyetemi oktatóként csaknem húsz évig tartottam szemináriumot a 19. század irodalmából, és mivel ebből az időszakból csak nagyon kevés költő verse jelent meg horvát átköltésben – a drámák közül a mi fordításaink elkészülte előtt egy sem –, és a magyar próza kanonikus műveinek horvát fordításai is hiányoztak, úgy gondoltam, szükség lenne egy hiánypótló horvát nyelvű szöveggyűjteményre" – magyarázta. Miután elvégezte a szövegek válogatását, négy hallgatóval 2013 novemberében elkezdte a fordítást, amely tíz hónapig tartott. "A hallgatók a vezetésemmel és irányításom mellett dolgoztak, minden mondat fordításának nagy figyelmet szenteltünk, igyekeztünk alapos munkát végezni, pontos és szép fordítást létrehozni. A nyomdai munkák is sok nehézséggel jártak, mert minden egyes vers szövege párhuzamosan olvasható a horvát fordításban és magyar nyelven is" – idézte fel a munkálatokat a docens.
A 19. Század Költői Verselemzés
Lehet-e még érdekes a XIX. század a mai kor gyermekeinek? Kínálhatunk-e irodalmi élményt számukra ebből a korból? A CD összeállítása során nem volt lényegtelen szempont e két kérdés. Így elsősorban olyan versek hangzanak el a XIX. század első felének költői terméséből, amelyeket korunk gyermekei is bátran és örömmel fogyaszthatják. A válogatás segítséget nyújt ahhoz, miként reprezentálhatjuk a kort, a korstílust úgy, hogy ne kerüljenek légüres térbe az elemzésre, órai feldolgozásra szánt költemények, például Petőfi művei. A válogatás során fontos szempont volt, hogy minél kevesebb nehéz, információkkal túlterhelt szöveg kerüljön be, így a CD-n több a kedély, a humor, mint a kort reprezentáló gyűjtemények többségében. A verseket kiváló előadóművészeink, Papp Györgyi és Szerémi Zoltán olvassák fel, akik a művek pontos interpretálása mellett megpróbálták a mai közönség számára tolmácsolni az egykori üzeneteket. A CD használatát a következő területeken javasoljuk: anyanyelvi fejlesztéshez (szókincsbővítés, a beszédkészség fejlesztése) felső tagozatos és középiskolai irodalomóra iskolai ünnepek, rendezvények drámapedagógiai foglalkozások tehetséggondozás versenyekre való felkészülés
Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, melyet isten külde Vezérül, a lángoszlopot. Ujabb időkben isten ilyen Lángoszlopoknak rendelé A költőket, hogy ők vezessék A népet Kánaán felé. Előre hát mind, aki költő, A néppel tűzön-vízen át! Átok reá, ki elhajítja Kezéből a nép zászlaját, Átok reá, ki gyávaságból Vagy lomhaságból elmarad, Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad, Pihenjen ő árnyék alatt! Vannak hamis próféták, akik Azt hirdetik nagy gonoszan, Hogy már megállhatunk, mert itten Az ígéretnek földe van. Hazugság, szemtelen hazugság, Mit milliók cáfolnak meg, Kik nap hevében, éhen-szomjan, Kétségbeesve tengenek. Ha majd a bőség kosarából Mindenki egyaránt vehet, Ha majd a jognak asztalánál Mind egyaránt foglal helyet, Ha majd a szellem napvilága Ragyog minden ház ablakán: Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, Mert itt van már a Kánaán!