Gyarmati Eszter Bara Margit Lánya En
Gyarmati Eszter Bara Margit Lánya Di
Remélem, emlékszel rá. Akkor és ott már jó ideje egyfajta homályban éltél, nehezen lehetett beszélgetni veled. A rák, a rohadt rák lassan-lassan átvette az irányítást, és ahogy elhatalmasodott, úgy fokozódtak a fájdalmaid, és persze a gyógyszerektől is egyre inkább magadba fordultál. Anduka – Gyarmati Andrea Olimpiai ezüstérmes (1972), kétszeres Európa-bajnok (1970) magyar úszó, Orvos, gyermekorvos Szülei: Székely Éva (képen balra, lánya, Andrea mellett) olimpiai bajnok úszó, a Nemzet Sportolója és Gyarmati Dezső (1927. 10. 23. – 2013. 08. 18. ), háromszoros olimpiai bajnok (1952, 1956, 1964) vízilabdázó, a Nemzet Sportolója. Gyarmati Andrea: Azt mondtad, élni nagyon jó | 24.hu. Félve jártam be hozzád. Félve attól, hogy éppen mit találok, milyen állapotban vagy. Aznap, amiről most mesélnék, kicsit élénkebb volt a tekinteted, szépen ültél is az ágyadban. Szia, Apu – mondtam, amikor megláttalak, igyekezve vidámnak látszani –, látom, jobban vagy! "Én neked nem vagyok Apu" – válaszoltad, de nem úgy tűnt, hogy ez megráz téged. Puff neki, ez sem lesz nagyon jó nap ma, gondoltam.
Első felesége Székely Éva úszónő, Lánya: Gyarmati Andrea. 1964-ben feleségül vette Bara Margit színésznőt, aki négy év múlva még egy kislánnyal, Eszterrel ajándékozta meg. Unokái: Hesz Máté vízilabdázó, Szilágyi Liliána és Szilágyi Gerda úszók Fáj valamid? – kérdeztem aztán egy idő után, félve, mert már megszoktam, nagy fájdalmaid vannak, a gyógyszerek ellenére is. Megint eltelt egy kicsi idő. Nem is kevés. Bele-belealudtál akkor már napok óta az ilyen párbeszédbe. Hosszan elgondolkoztál. Mintha megvizsgáltad volna mindazt, amit érzel. "Nem, nem fáj semmim… hála istennek, most nem fáj semmim" – tetted hozzá kis idő múlva. Legalább nem fáj, gondoltam, és hálás voltam én is. Istennek, orvosoknak, bárkinek, hogy nincsenek fájdalmaid. Gyarmati eszter bara margit lánya di. Sokat mondtad, félek a fájdalomtól, félek elmenni. Hihetetlen volt, hogy félsz, mert soha azelőtt, életünk együtt töltött közel hatvan éve alatt nem láttalak félni. Mondd csak, félsz te? – kérdeztem, tartva a választól, és igyekezve kikerülni a megszólítást. Féltem, hogy félsz, és attól is, ha Apunak nevezlek, megint azt mondod, nem vagy a papám.