Budapest Kosztolányi Dezső Tér
Milyen közeli most a nyári ég s ily messzi-kék alatta az alvó, beteg vidék. A csillagos ég - fényes sírlepel - reád lehel, s a mindenséget kézzel éred el. Csak ússz az éjbe, tündökölve ússz, jó, égi túsz, ó messzeség őrültje, Sziriusz. Mit hallasz itt? Az álmot hallod itt, a halmokig halkan motoz, az éjjel álmodik. Egy távol mozdony hortyog valahol, mert áll a tor, vértől zabáltan lassan zakatol. Az ablakok lehunyják a szemük, csönd mindenütt, A toronyóra zengőn egyet üt. De fölviláglik a mély éjszaka, kigyullad a kis patikának kormos ablaka. Egy gyógyszerészlány - hadi, fiatal - fölkel hamar, márványcsészébe álomport kavar. Az élet és a felleg eluszik, olyan bús itt. Élő, halott egyformán aluszik. Egyszerre a kis utcák dörgenek. Egy szörnyeteg? Nem, vas, halál, szíj. Éji őrmenet. Elhangzik a dobaja. Semmi más. Egy surranás. Most két erős, gyors puskadurranás. Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény. Fáradt szegény. Csókolja a földet. Egy szökevény. Körötte senki. Kosztolányi Dezső: Magányom : hungarianliterature. A vidék kiholt. Nem is sikolt.
Budapest Kosztolányi Dezső Ter Rhône
A haldoklókkal csókolóztam, az elmenőkkel cimboráltam, izzadt hajuk simítva hosszan ágyukhoz álltam. Marasztaló ígéket súgtam fülükbe, mint az élet, de hívta őket a nagy út, és én kötöttem nékik a halálban batyut. A távozók elvitték a lelkem darabjait, csak én maradtam itt, és most a hit porukkal egy lett, mint avitt ruhájuk, és széthulltak ama szók és szájukon is megrohadt, amit adtam nekik, a csók. Nincs semmim. Ámde mindez oly csodás. Kosztolányi Dezső: Öreganyó : hungarianliterature. Gazdag vagyok, mint a vén uzsorás, ki rongyba jár és vigyorog, ha szánják, mert mindenét, mi volt, a kincs, arany, elásta, és most a határtalan, mély földbe van, s ő tudja ezt a biztos, ősi bányát. Barátaim, halványodik énnékem itt a szín, hogy szóljak erről-arról, nincsen ok, gyakran mosolygok, többször hallgatok. De érzem egyre, vár rám sok erős, jó ismerős, hűségesen vetik az ágyam ők lenn. Ezért oly csöndes bennem már a lélek s éjjel, ha járok künn a temetőkben, nem félek.
Budapest Kosztolányi Dezső Tér Étterem
Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltünődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy semmiség is. Babrálsz vele. Megúnod és elejted. Budapest kosztolányi dezső tér 0. Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán. Minden zajról tudod, hogy mit jelent. Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes. Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz. A fal felé fordulsz. Megint elalszol.
Egy hely ahol gyorsan át lehet szaladni a legfrissebb magyar híreken. Egyenlőre egy automatikus Index RSS feed küldi be a posztokat. --------------------------------------------------- Hungary, News, Magyarország, Hírek