Boldog Új Évet Szerelmem
Ő azonban szabadkozik: nem mehet, mert rögtön itt lesznek tanítványai, az énekes gyerekek. Míg a társaság elmegy enni-innivalót bevásárolni a kirándulásra, Schubert és Schober egyedül maradnak. A zeneköltő bevallja barátjának, hogy megint nincs pénze, ezúttal azért, mert ingyen munkát vállalt. Egyik barátján akar segíteni, aki a szemben levő "Postakürt" fogadóban játszik zenekarával. A fiatal karmester ugyanis azt reméli, hogy néhány Schubert-keringő fel fogja lendíteni a vendéglő forgalmát. Nem sokkal később Tschöll Keresztély üvegfestő mester, a kislányok apja toppan be. Rájött ugyanis, hogy lányai tilosban járnak, s most rajta akarja kapni őket. Szerelem – Wikidézet. Mialatt a kapu előtt fel és alá sétál, Schubert barátai mindenféle jóval megrakottan visszatérnek s remek hangulatban asztalhoz ülnek. A véletlen megmenti a leánykákat a súlyosabb atyai dörgedelmektől. Schober, aki régi ismerőse és jóbarátja a háromlányos családnak, ügyesen elhárítja a fenyegető zivatart. Összeismerteti gyorsan Médit Schuberttel.
- Rónay György – Wikidézet
- A boldog ember – Wikiforrás
- Búcsú (Vörösmarty Mihály) – Wikiforrás
- Szerelem – Wikidézet
Rónay György – Wikidézet
Néki pedig csak annyi volt a dolga, hogy leírja. Elképzelhető, hogy akad szegényember, aki jópénzért akkor is közvetlenül, frissen tudja elmondani az élettörténetét, ha egy hétig készült rá. És hogy akad valaki, aki ezt a gyorsírás technikájával hűségesen lefényképezi - ezt meg éppenséggel nem nehéz föltételezni. De tisztában lehetünk vele, hogy az a mű, amely ezzel az eljárási módszerrel készült, sohse lesz a világirodalom egyik halhatatlan remekműve. És Móricz Zsigmond könyve az. Valóban egy eleven ember eleven beszédét érezzük, amely egy pillanatra se bágyad az utánnyomás szürkeségébe. És ebben a beszédben egy egész világ kél életre mindenestül. Olyan ez a beszéd, mint a tűz: minden lobot vet tőle, amihez hozzáér. Éposz ez, a homéri fajtából. A történelmi rétegek alól a nagyvilág felé küszködő magyar parasztság hősi éposza. Rónay György – Wikidézet. Az olimposzi istenek végzet-alakító hatalmát itt a nyomorgó szervek állati ösztöne helyettesíti. Egyszerűek, tiszták, átlátszóak, minden indítóokukban kitapogathatók ezek a hősök; a bűnbeesés előtt, az áldott aranykorban lehetett ilyen az ember.
A Boldog Ember – Wikiforrás
A történések rendjével itt pörbe szállani nem lehet; minden, ami itt történik, esetleges, vak és másíthatatlan, mint maga az élet. Látszólag nyugtalan, összefüggéstelen fodrozódásai ezek a felszínnek, de összességükben egyetlen központi erőnek a megnyilatkozásai és a tömérdek apró rezdülésből egy zárt világ tökéletes képe alakul ki. A magyar parasztról már sokat írtak jellegzeteset és hazugot, mulatságosat és ostobát; de ez az éposz nem a magyar parasztról ír, hanem a magyar paraszt-világ fizikai és szellemi életének teljességét örökíti meg. Ez a Joó György esetlenségében, durvaságában, együgyűségében és ravaszkodásaiban szívet-olvasztóan bűbájos, mint a népéposzok hősei. Az érzések gazdag költészete kicifrázatlan ős egyszerűségében van meg benne. A boldog ember – Wikiforrás. Olyan, mint azok a furcsa, elhaló népdal-motívumok, amelyeket Bartók és Kodály taposott ki a mesterkélt cifrázatokból. A népművészet díszítő eleme mind megvan itt, de abban a romlatlan állapotában, ahogy az egyszerű balta a nyers fából kifaragta.
Búcsú (Vörösmarty Mihály) – Wikiforrás
Szerelem – Wikidézet
Persze, szó sincs itt a hexameterek gépies ismétlődéseiről, ennek a versformának a vonalát rejtettebb, távolabbi összefüggések rajzolják ki. Megint csak azt mondom: ez már modern zene. Melódiátlanságában van a melódia, lihegő színkópáiban, fölbontott mértékében a ritmus és disszonanciáiban a harmónia. Szomszédja voltam Hévizen Móricz Zsigmondnak, amikor ezt a hatalmas munkáját írta. Kora hajnalban kopogni kezdett már az írógépe és késő éjszaka hallgatott el. Úgy dolgozott szakmányba, mint ahogy derék népe szokott, amikor megérett az élet, hogy kipördül a szem belőle. Nem volt a szobájában semmiféle Joó György sem; csak népének lelke lenghetett körülötte. Elképzelni se birom azt a gyönyörűséget, amit akkor érezhetett, amikor élete e tán legnagyobb munkáját befejezte. Nekünk, kisembereknek ez az érzés nem adatott meg. Valami lett, aminek már régtőlfogva lenni kellett volna és ami most már örökkön-örökké lenni fog.
Börzsöny, 1823. Más költők azonos című versei a Búcsú lapról érhetők el. Szép Etelka, kit szivembe Nem mulólag vettelek be, Kit nem csalfa gondolattal, Nem, sebes lángindulattal Vesztemig kedveltelek, Szép Etelka, halld utolszor, Amit sóhajt e csekély sor: Légy áldott! isten veled! Nem szerelmet kérek, ó már Vége annak, más dolog vár, Búcsut venni rettegek. Annak, aki évek olta Várt, remélt, s hogy ez megcsalta Kínos édes szenvedéssel, Hasztalan hű érezéssel Mégis érted, érted ég, Búcsut venni szabad annak, Mindenek ha elmaradnak, Búcsut venni nem tilos. Inkább válnám életemtől, Elszakadnék en szivemtől, Poklot érted megkerülném, Minden jómat eltemetném Inkább, mint elhagyjalak. Mégis el kell mennem immár, Kedvedet nem lelhetem már, Haldokol reményem is. Isten hát veled szerelmem! Légy te boldog énhelyettem, Boldogabb mint én valék. Szép szemednek szép sugárán Jó szivednek gyenge halmán Bánatok ne üljenek. Mint kis parton szép virágszál Csínosan terűlt gyöpön áll, Hol fejét a harmat árja Kis tövét futó hab járja; Szellő játszik fürteivel, Szép verőfény kebelével, Akkép folyjon életed.
(... ) Mi dolgunk a világon? küzdeni Erőnk szerint a legnemesbekért. Előttünk egy nemzetnek sorsa áll. Ha azt kivíttuk a mély süllyedésből, S a szellemharcok tiszta sugaránál Olyan magasra tettük, mint lehet, Mondhatjuk, térvén őseink porához: Köszönjük, élet! áldomásidat, Ez jó mulatság, férfimunka volt! (1844) A Guttenberg-albumba [ szerkesztés] Majd ha kifárad az éj s hazug álmok papjai szűnnek S a kitörő napfény nem terem áltudományt; Majd ha kihull a kard az erőszak durva kezéből S a szent béke korát nem cudarítja gyilok; Majd ha baromból s ördögből a népzsaroló dús S a nyomorú pórnép emberiségre javúl; Majd ha világosság terjed ki keletre nyugatról És áldozni tudó szív nemesíti az észt; Majd ha tanácsot tart a föld népsége magával És eget ostromló hangokon összekiált, S a zajból egy szó válik ki dörögve: "igazság! " S e rég várt követét végre leküldi az ég: Az lesz csak méltó diadal számodra, nevedhez Méltó emlékjelt akkoron ád a világ. (A könyvnyomtatás feltalálásának 400. évfordulójára egy német évkönyvbe szánta Vörösmarty. )