Lepke A Vállon - Bűnügyi Film - 1978 - Awilime Magazin – Az Élet Körforgása
A film a vetítés után 7 napig megtekinthető itt, a Médiaklikken! Jacques Deray francia filmrendezőt hazájában a bűnügyi film mestereként tartják számon. Fénykora a hetvenes évekre tehető, amikor a francia film két legnagyobb csillaga, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo tűnt fel leggyakrabban filmjei stáblistáján. Két, talán legismertebb filmje, A medence és a Borsalino nálunk is nagy népszerűségnek örvend a filmrajongók körében. Lepke a vállon 1. A lepke a vállon főhőse Roland Fériaud, francia üzletember (Lino Ventura), aki a film elején Barcelonába érkezik. A szomszédos szobából nyögéseket hall. Amikor belép, egy haldokló férfit pillant meg, majd őt is leütik. Egy szinte teljesen lakatlan pszichiátriai intézetben tér magához, ahol egy orvos kitartóan egy aktatáskáról faggatja, amiről neki fogalma sincs. Még különösebb, hogy az orvos azt bizonygatja, semmilyen gyilkosság nem történt a szállodában. A folyosón sétálgatva egy zavart elméjű férfira bukkan, aki a vállán lévő, képzeletbeli lepkével társalog….
Lepke A Vallon Pont D'arc
Roland Fériaud, a francia üzletember megérkezik Barcelonába. A szomszédos szobából nyögéseket hall. Amikor belép, egy haldokló férfit pillant meg, majd őt is leütik. Lepke a vállon film. Egy szinte teljesen lakatlan pszichiátriai intézetben tér magához, ahol egy orvos kitartóan egy aktatáskáról faggatja, amiről neki… [ tovább] Szereposztás Lino Ventura Roland Fériaud Claudine Auger Esőkabátos nő Paul Crauchet Raphaël Jean Bouise Dr. Bavier Nicole Garcia Sonia Roland Bertin Vezető tisztviselő Xavier Depraz Miguel Carrabo Dominique Lavanant Fiatal hölgy José Lifante Rendőrbiztos Jacques Maury Goma További szereplők
Értékelés: 24 szavazatból Roland Fériaud, a francia üzletember megérkezik Barcelonába. A szomszédos szobából nyögéseket hall. Amikor belép, egy haldokló férfit pillant meg, majd őt is leütik. Lepke a vállon - Elérhető február 28-ig! | MédiaKlikk. Egy szinte teljesen lakatlan pszichiátriai intézetben tér magához, ahol egy orvos kitartóan egy aktatáskáról faggatja, amiről neki fogalma sincs. Még különösebb, hogy az orvos azt bizonygatja, semmilyen gyilkosság nem történt a szállodában. A folyosón sétálgatva egy zavart elméjű férfira bukkan, aki a vállán lévő, képzeletbeli lepkével társalog.... Stáblista:
Minden 60 másodperc, amit szomorúan töltesz, 1 perc BOLDOGSÁG, amit már sohasem kapsz vissza. ÉLVEZD AZ ÉLET MINDEN PILLANATÁT! ÉLJ ÁT MINDENT, CSAK AKKOR ÉLSZ IGAZÁN! Egy napon mi is meghalunk. Az egyetlen módja, hogy az ember igazán éljen, hogy ha szembenéz a HALANDÓSÁGÁVAL! 2 szóval elmondhatom, amit az Életről megtanultam: MEGY TOVÁBB! Kis Györgyi - Kineziológus 20 / 620 4345
Az Élet Körforgása | Igazszavak
McClane Moszkvába érkezik, hogy találkozzon a fiával, aki éppen egy szakállas férfit menekít ki a bíróságról. Hirtelen lövöldözés kezdődik, negyedórás üldözés jön, majd poénosnak szánt, összefüggéstelen mondatokat vágnak egymáshoz a szereplők, lerombolnak néhány épületet és megölelik egymást a lenyugvó nap fényében. Bruce Willis soha nem látott unalommal idézi fel hajdani szerepét, és közben a szájába adott félmondatokkal küzd. Bár magából a filmből nem derül ki, a végeredménynél sokkal szórakoztatóbb előzetesek alapján úgy tűnik, a filmmel a technikai kütyükre, a nyálas érzelmekre és az önmarcangoló tépelődésre fittyet hányó férfihős térne vissza a vászonra – az a sekélyes katonarobot, akire épp az üvegszilánkokon taposó McClane mondott nemet. Tanulságos a drágán adott élet körforgása: a hős a terrorizmus és a gazdasági válság tépázta önbizalmat épp a hidegháborút idéző módszerekkel szerezné vissza. Az élet körforgása | Igazszavak. 1988-ban McClane Moszkvából az amerikai nagyvárosba hozta vissza az akciót, most visszaviszi oda.
A Die Hard ötödik epizódja pontosan olyan mélypont a műfaj történetében, mint az épp McClane által meghaladott Rambo III – azzal a fontos különbséggel, hogy az alkotók ma már meg sem próbálják értelmezhető keretek közé foglalni az explicit látványt, az öncélú rombolást. A filmet rendező John Moore, illetve a forgatókönyvet jegyző Skip Woods a hollywoodi iparosok egy olyan újabb generációját képviselik, akik az instant képek erejében, a szoborszerű játékfigurákban hisznek, így a korábbi sikerfilmektől a számítógépes programokig bármilyen alapanyagból képesek uniformizált, multiplex-kompatibilis attrakciót faragni. A villódzó hangorkánokat összefűző dramaturgia hiánya, a figurák egydimenziós jellemvonásai talán még soha nem voltak annyira nyilvánvalóak, mint az új Die Hard esetében. A klipszerűen felépülő, logikátlan akciószekvenciákból álló, néhány visszatérő arccal és káromkodással összefércelt mű már-már akciófilmnek sem nevezhető, hiszen hagyományos értelemben vett forgatókönyvről és rendezésről sem beszélhetünk.