Száva (Keresztnév) – Wikipédia — Pont D Ael
A gyermekkor sebészete (Marosvásárhely, 1962); Sebészeti jegyzet. Részletes sebészet. I–III. (társszerző, Marosvásárhely, 1953–56; ugyanez nyomtatásban is, Marosvásárhely, 1954-től); Ortopédia és traumatológia (Marosvásárhely, 1977, románul is). A gyermekkor sebészete és urológiája (szerk., Marosvásárhely, 1978, román nyelven is). Források [ szerkesztés] Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés V. (S–Zs). Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. A slava, vagyis a családi védszent. 2010. További információk [ szerkesztés] Benke V. János: Száva János. Művelődés, 1984/7. Oláh-Gál Elvira: Mindenek fölött szakmai tudás, autoritás és igényesség. Székelyföld 1999/2. Száva Tibor Sándor: A csíkszépvízi Száva család. Győr, 1995; 2. bővített kiadás Csíkszereda 2000; Száva Tibor Sándor: Gyergyói és szépvízi magyarörmények nyomában. Csíkszereda, 2008. 583–584.
- Száva család wikipédia wikipedia for scientists
- Száva család wikipedia article
- Száva család wikipedia.org
Száva Család Wikipédia Wikipedia For Scientists
Száva János Zoltán ( Csíkszépvíz, 1916. július 19. – Marosvásárhely, 2001. július 27. ) erdélyi magyar orvos, orvosi szakíró, egyetemi tanár. Életpályája [ szerkesztés] Középiskoláit a csíkszeredai Római Katolikus Főgimnáziumban végezte, s a brassói Meşota Líceumban érettségizett (1934). Egyetemi tanulmányait Kolozsváron az I. Ferdinand Egyetem Orvosi Karán végezte (1940); 1941 márciusában már a Ferenc József Tudományegyetemen avatták doktorrá. Először a kolozsvári Sebészeti Műtéttani és Urológiai Klinikán, majd a baleseti sebészeten dolgozott. A harctéri szolgálat és a hadifogságból való hazatérése után rövid ideig Gyergyószentmiklóson és Zilahon teljesített orvosi szolgálatot. 1949. január 1-jétől a marosvásárhelyi OGYI -n az ortopédia–traumatológia és gyermeksebészeti tantárgyak előadótanára. Száva család wikipédia wikipedia english. 1968-tól nyugdíjazásáig (1982) professzori minőségben vezette a tanszéket és a klinikát, ezután 1995-ig konzultáns professzor és doktorátusvezető. Az orvostudomány doktora fokozatot 1961-ben, az érdemes professzori címet 1971-ben nyerte el.
Száva Család Wikipedia Article
Főszerk. Dávid Gyula. Bukarest–Kolozsvár: Kriterion; Kolozsvár: Erdélyi Múzeum-Egyesület. 2010.
Száva Család Wikipedia.Org
baron Ferenc József Apor (1884-1946), colonel de hussards. vitéz, baron Ferenc József Ottó Apor (1924°), architecte. Sources [ modifier | modifier le code] Iván Nagy: Magyarország családai, Pest, 1862 Bánó Attila: A Magyar Nemes Vitézsége, Ed. Athenaeum, Budapest, 2009, ( ISBN 978 963 293 030 5) Magyar Katolikus Lexikon Lien
Krasznahorkai vár A vár 1575-től mindig Andrássy birtok volt, ekkor lett várkapitány Andrássy Péter és vele kezdődött a család négy évszázados felvidéki története Rozsnyótól 6 km-re keletre található, 1320-ban említi először oklevél 2013-ban az előző évi tűzvész miatt 15 millió eurós felújítás történt Itt forgatták 1976-ban Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma című regényének tévéfilm változatát A vármúzeumban fegyver- és bútorgyűjtemény, festmények és Franciska ereklye-múzeum is megtekinthető volt a felújítás előtt Gömöri táj a várhegyről Krasznahorkaváralja 3. Krasznahorkaváralja (Krasnohorské Podhradie) - Andrássy Mauzóleum Andrássy Franciska és Dénes mauzóleuma Az egyedülálló szecessziós műemlék 1904-ben épült Andrássy Franciska síremléke A mauzóleum kupolája alulnézetből, 9 kg arannyal díszítve A parkban van kedves tacskó kutyusuk szobrának másolata 20 éven keresztül volt hűséges társuk 4. Rozsnyó (Roznava) Ferences templom és püspöki székesegyház Andrássy Franciska (1838-1902) emlékműve A főtér a legnagyobb középkori tér Szlovákiában Őrtorony (tűztorony) - Rozsnyó szimbóluma Városháza Az irgalmasrend zárdája Copf stílusú püspöki palota e rkélye Gótikus jegyeket viselő polgárház
Ennek a módszernek az volt az előnye, hogy a szokásos alagútkezelési folyamattól eltérően az alagútépítés tetszőleges számú ponton elkezdődhetett, mert könnyen látható volt. Ez azt jelentette, hogy jelentősen csökkent az építési idő. Az ilyen félig galéria római mérnöki csak megtalálható ritkán különösen nehéz terepen, mint például a víz vonal Side in Turkey. A laposabb területeken egy két -négy méter széles terasz mellett döntöttek, amelyen a vonal téglalap alakú téglacsatornaként húzódott, burkolólapokkal. Összességében a vonal 2, 25 km -t vezet le egy lejtőn, majd 0, 6 km -t egy sziklás ösvényen a Pont d'Aël -ig. A híd alatti másik csővezetéket nem lehetett kivizsgálni építési és mezőgazdasági felhasználás miatt; a végpont esetleg az említett öntözési övezetben lehet, a mai Aymavilles falu néven. Építkezés A 60, 46 méter hosszú (198, 4 láb) és 2, 26 méter széles híd az egyetlen lehetséges átkelési pont a 4 kilométeres (2, 5 mérföld) és akár 150 méter mély (490 láb) felett kanyon a Grand Eyvia.
Pont d'Aël Koordináták 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / 45. 676667 ° N 7. 222309 ° E Koordináták: 45. 222309 ° E 45 ° 40′36 ″ É 7 ° 13′20 ″ k / Viszi Vízvezeték Augusta Prætoria Salassorum ( Aosta) Keresztek Grand Eyvia Locale Pont d'Aël, Aymavilles, Aosta -völgy, Olaszország Jellemzők Tervezés Íves híd Anyag Kő Teljes hossz 60, 46 m Szélesség 2, 26 m Magasság 22, 15 m Leghosszabb fesztáv 14, 24 m Fesztávok száma 1 Tisztítás lent 66 m (a hídpályától a torrentig) Történelem Az építkezés vége Kr. E. 3 Elhelyezkedés A Pont d'AEL egy római vízvezetéket található falu az azonos nevet a comune a Aymavilles az Aosta-völgy, Észak- Olaszországban. 3BC -ben építették öntözésre és vízellátásra az újonnan alapított Augusta Praetoria kolóniában, amely ma Aosta néven ismert. A vizet egy kifinomult rendszeren keresztül, az Aosta -völgy talaja fölött 66 m -rel egy szomszédos völgyön keresztül irányították. A vízvezeték összesen 6 km hosszú. Az eredetileg háromszintes szerkezetnek szokatlan helyzetén kívül az építkezés egyedi jellemzőket mutat, mint például a vízvonal alatti ellenőrző folyosó, valamint kifejezett magánfinanszírozás.
Öntözőcső A vízvezeték fél galériája a híd felett a Cognetal meredek lejtőin A 6 km hosszú vezeték egyik úticélja az Aostától nyugatra fekvő, kb. 200 hektáros gyümölcsös terület volt, amely 50–150 m-re a Dora Baltea főfolyó felett helyezkedik el, és csak a lefelé tartó vezeték az oldalvölgyből. Útközben a vizet elvezették az ércmosáshoz, amely feltehetően Aymavilles falu közelében volt. A Cognetal meredek sziklafelületei mentén történő elrendezés technikai nehézségeit a római mérnökök úgy oldották meg, hogy a csővezeték nyomvonalát gravitációs csővezetékként hozták létre. A 2, 9 km-re a Pont d'Aël felett elágazó Grand Eyvia vizét nyílt csatornákon vezették lefelé a Cognetal meredek lejtőin, átlagosan 6, 6 ezrelékes gradienssel; Az alagutakról vagy a qanatokról szó sem lehetett a nagyon kemény kőzet és a szükséges 60–120 méteres burkolat miatt. Az 1, 20 m széles csővezetéket fél galériaként vágták bele a szikla lejtőjébe oly módon, hogy a völgy oldalán legfeljebb 3 m magas természetes kőzetből készült mellvéd maradt.
Augustus halálának 2000. évfordulójára Aosta régióban helyreállítottak egy, az i. e. 1. században épült akvadukt hidat. Régészeti kutatások bizonyítják, hogy Aosta területe már i. 1000 körül lakott volt. I. 25-ben a területet elfoglalták a rómaiak, és megalapították Augusta Praetoria Salassorumot, a mai Aosta várost. A kolónia a római települések valamennyi tipikus épületével rendelkezett: színházzal, amfiteátrummal, fürdővel, erőddel, és diadalívvel. A városba a vizet a többi római városhoz hasonlóan vízvezetéken szállították. Aosta közelében, Aymavilles területén a rómaik egy 6 km hosszú akvaduktot építettek. évfordulójára a Pont d'Aël akvadukthidat restaurálták. A kétemeletes mestermű nemcsak a vízszállítására szolgált, hanem az emberek és állatok át tudtak rajta kelni a Grand Eyvia folyó felett. A restaurálás után a híd szabadon használható. A híd északi oldalán található tábla felirata: IMP CAESARE AVGVSTO XIII COS DESIG C AVILLIVS C F CAIMVS PATAVINVS PRIVATVM Augustus Cézár 13. consuli kinevezése alkalmából, Gaius fia, Gaius Avillius Caimus Pádovából saját költségén állíttatta.
A padovai Gaius Avillius Caimus, a közeli aknák egyik bérlője saját forrásaiból finanszírozta, amit különösen a PRIVATVM szó központi elrendezése hangsúlyozott. IMP CAESARE AVGVSTO XIII COS DESIG C AVILLIVS CF CAIMVS PATAVINVS PRIVATEVM Teljesen: Imperatore Caesare Augusto XIII konzul designato Gaius Avillius Gaii filius Caimus Patavinus privatum Fordítás: "Abban az időben, amikor Caesar Augustus uralkodót 13. alkalommal nevezték ki konzulnak, (van) Gaius Avillius Caimus Padovából, Gaius fia (ez épült) magánpénzből " Egyéni bizonyíték ^ A b Mathias Döring (1998), 127. o ^ Minden információ: Mathias Döring (1998), 131. o ↑ a b c Mathias Döring (1998), 131. o ^ A b Mathias Döring (1998), 128. o ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 132f. ^ Mathias Döring (1998), 128f. ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 130. o ↑ Minden információ: Mathias Döring (1998), 131f. ^ Mathias Döring (1998), 132. o ↑ CIL 5, 6899; lásd Mathias Döring (1998), 134. o Lásd még Vízellátás a Római Birodalomban A római hidak listája Pont Saint-Martin Pont de Pierre irodalom Mathias Döring: A római vízvezeték Pondelből (Aostatal), in: Antike Welt, Vol.
Orvosi hetilap: az Orvos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének tudományos... - Google Könyvek
E-könyv olvasása Szerezze meg a könyv nyomtatott változatát! Keresés könyvtárban Az összes értékesítő » 0 Ismertetők Ismertető írása szerző: Lörincz Toth Információ erről a könyvről Felhasználási feltételek