Afrika Országai - Wikipédia
Délkelet-Európa [ szerkesztés] Tágabb értelemben Dél-Európába sorolják valamennyi olyan európai országot, amely a Földközi-tenger partján helyezkedik el, tehát Délkelet-Európa nagy részét is. A szűkebb értelemben vett Dél-Európa országain kívül ide tartozik még: Balkán: Albánia, Bosznia-Hercegovina, Bulgária, Horvátország, Görögország, Koszovó Macedónia, Montenegró, Szerbia, Szlovénia Törökország európai része (Kelet- Trákia) Dél-Európa témához kapcsolódó forrásszövegek a Wikipédiában.
Dél-Európa | Európa-Térképek
A portugál Jorge de Menezes 1526-ban Új-Guineát fedezte fel, Yñigo Ortiz de Retez 1545-ben ugyanide ért el, abban a hitben, hogy a Terra Australis északi részére bukkant. A két fontos spanyol gyarmat, Mexikó és a Fülöp-szigetek közötti rendszeres összeköttetés biztosítása a spanyol Urbaneta érdeme, aki 1565-ben felfedezte az Egyenlítőtől északra az Amerika felé fújó nyugati szelek övezetét. [2] A 16. század második felében két felfedezőút járt jelentős, bár nem hasznosított eredményekkel. A spanyol Álvaro de Mendaña de Neira a perui Callaóból elindulva, 1567-ben a Terra Australist keresve a Salamon-szigeteket fedezte fel, majd e szigetek újbóli keresésére indulva, 1595-ben a Marquises-szigeteket. Pedro Fernandes de Queirós és Luís Vaz de Torres több polinéziai és melanéziai szigetet, továbbá az Ausztráliát és Új-Guineát elválasztó Torres-szorost fedezték fel, de útjuk jelentőségét nem igazán ismerték fel. A portugál-spanyol felfedezők és ekkoriban perszonálunióban lévő államaik azonban nemzetközi politikai okok miatt titokban tartották eredményeiket, amelyek általában egyébként is meglehetősen pontatlanul adták meg a felfedezett földek helyét.
[3] Az angolok is újabb és újabb területek meghódítására és gyarmatosítására törekedtek. Így indult meg az angol-francia vetélkedés Óceánia birtokbavételéért, s így vált a 18. század második fele angol-francia periódussá Óceánia felfedezéstörténetében. [4] A térségbe küldött első angol expedíció 1764-1766-ban John Byron parancsnoksága alatt felfedezte a Gilbert-szigeteket és a Tokelau-szigeteket. 1766-1768-ban a második angol déltengeri expedíció Samuel Wallis irányításával a Társaság-szigeteket fedezte fel újból és szállt partra Tahitiben. Ugyanezekben az években jutott el a francia Louis Antoine Bougainville Tahitibe és fedezte fel ismét Mendaña feledésbe merült Salamon-szigeteit és az Új-Hebridákat. [4] Az 1768-1771-es harmadik angol dél-tengeri expedíció parancsnoka aztán James Cook lett, aki hátralévő életét Óceánia kutatásának szentelte és megalapozta a térség földrajzáról, néprajzáról, természetrajzáról szerzett modern ismereteinket. [4] Óceánia országai [ szerkesztés] Független államok [ szerkesztés] Függő és társult területek [ szerkesztés] A területen kívüli országok szerves területei [ szerkesztés] Lakatlan külterületek [ szerkesztés] Ausztrália: Amerikai Egyesült Államok: Franciaország: Clipperton-sziget Jegyzetek [ szerkesztés] Források [ szerkesztés] ↑ Földrajzi világatlasz: Földrajzi világatlasz.