Szabó Lőrinc Lóci Verset Ír

June 30, 2024

Hirdetés Jöjjön Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz verse. Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobta az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta s az asztal tetejére állt. Szabó Lőrinc leghíresebb versei. Nem birtam vele, tönkrenyúzott, de azért tetszett a kicsi, s végül, hogy megrakni ne kelljen, leültem hozzá játszani. Leguggoltam s az óriásból negyedórára törpe lett. (mi lenne, gondoltam, ha mindig lent volnál, ahol a gyerek? ) És ahogy én lekuporodtam, úgy kelt fel rögtön a világ: tornyok jártak-keltek köröttem és minden láb volt, csupa láb, és megnőtt a magas, a messze, és csak a padló volt enyém, mint nyomorult kis rab mozogtam a szoba börtönfenekén. És ijesztő volt odalentről, hogy olyan nagyok a nagyok, hogy mindent tudnak és erősek s én gyönge és kicsi vagyok.

  1. Szabó Lőrinc - gyerekversek.hu
  2. Szabó Lőrinc leghíresebb versei
  3. Szabó Lőrinc - Különbéke - Versek - Múzeum Antikvárium

Szabó Lőrinc - Gyerekversek.Hu

remegő térdeid közt hagytad a térdemet: folyton elém rajzol a hála, folyton előttem állsz, utcán és munka közben folyton beléd ütközöm: hátracsukló fejedet látom, kigyúlt arcodat, csukott szemedet s a kínzó gyönyörvágy gyönyörű mosolyát az ajkadon. Ilyenkor egy-egy pillanatra én is lehúnyom a szemem és szédülök: érzem közeled, arcom arcod édes vonalaiban fürdik, kezemet sütik forró kebleid, újra csókolsz, s én rémülten ébredek: óh, hisz ez már őrület – s mégis oly jólesik beléd veszteni magamat: egész tested körülömöl és én boldogan nyargalok szét lobogó ereidben. OLvass tovább – Szabó Lőrinc versek gyerekeknek Hirdetés

Szabó Lőrinc Leghíresebb Versei

Lóci meg a számok (részlet) Fáradtan rakodtam le. Lóci épp aludni ment, toll, füzet s könyv feküdt mellette. – Ma este mesélsz, ugye? – örvendezett. – Ej! – De! – Nem. – Apu! – Nincs időm. – Azt a Szun Vu Kung majomkirályt! – – Ugyan már, az száz oldal. – Akkor kurtábbat… – addig kunyorált s alkudozott, mig belementem: – Hát jól van, játsszunk valamit, csak ne soká. – Ő ágyba bujt s én csüggedten folytattam: – De mit? – Lóci óriás lesz (részlet) Veszekedtem a kisfiammal, mint törpével egy óriás: – Lóci, ne kalapáld a bútort! Lóci, hova mégy, mit csinálsz? Jössz le rögtön a gázresóról? Ide az ollót! Nem szabad! Rettenetes, megint ledobtad az erkélyről a mozsarat! Hiába szidtam, fenyegettem, nem is hederített reám; lépcsőnek használta a könyves polcokat egész délután, a kaktusz bimbait lenyírta és felboncolta a babát. Szabó Lőrinc - Különbéke - Versek - Múzeum Antikvárium. – Most nagyobb vagyok, mint te! – mondta s az asztal tetejére állt. Lóci verset ír (részlet) Ünnep előtt volt. Kint a kertben húsvéti bárány bégetett, most borult virágba az alma, a barackfa már vetkezett, én meg épp versbe igyekeztem fogni életet és halált, mikor egyszerre nyílt az ajtó, jött Lóci és elémbe állt s megszólalt: – Apu, verset írtam!

Szabó Lőrinc - Különbéke - Versek - Múzeum Antikvárium

Ünnep előtt volt. Kint a kertben húsvéti bárány bégetett, most borult virágba az alma, a barackfa már vetkezett, én meg épp versbe igyekeztem fogni életet és halált, mikor egyszerre nyílt az ajtó, jött Lóci és elémbe állt s megszólalt: – Apu, verset írtam! – De hisz még nem tudsz írni, te! – Nem is írtam, csak kigondoltam. – No, halljuk. – Hát figyelj ide, – szólt Lóci, azzal nekikezdett s két sorban elmondta a verset: "Az életet adja, adja, egyszerre csak abbahagyja. " Én nagyot néztem: – Ki? Szabó Lőrinc - gyerekversek.hu. Kiről szól a versed? Ennyi az egész? – Hát az istenről, az a címe! – magyarázta a gyerek; és: – Nem kéne még valami hozzá? kérdeztem én kiváncsian. – Nem hát, – felelt ő, – ez az élet, ebben már minden benne van. – Benne van, jól van, igazad van, szép a vers, menj és játssz tovább! – Szinte ijedten csókoltam meg Lóci hatéves homlokát… Ő elrohant… Kint ragyogott a tavasz, a bárány bégetett s én eltünődve ezt a verset írtam a magamé helyett. Elveszíthetetlen öröm Bodás János verse Nem igaz, hogy az élet rút, kegyetlen, sok öröm van, elveszíthetetlen.
Jön a szél! Zsendül a földben a nedv, fut a vér, bizsereg a magban a lomb meg a fény – túlvagyunk lassan a tél nehezén. Olvad a hó, fenn fordul a nap, kiböködi a hideg csillagokat, döccen a vén föld rossz kerekén – túlvagyunk mégis a tél nehezén. Jaj, milyen évszak! Hosszú, sötét. Óvtuk az otthon csöpp melegét. Biccen az új ág, zsenge remény: túl vagyunk, úgy-e, a tél nehezén? Jön, jön a szél, friss föld szaga száll, létre gyötörte magát a halál, nincs lehetetlen, van te meg én – túlvagyunk, látod, a tél nehezén. HÓTALAN A HEGYEK INGE Nagy Gáspár verse Ez a tél még megváltatlan, nincs rá mentség: fehér paplan, se hó, se hold nem világol – amíg fölragyog a jászol hordjuk szívünk szakadatlan, kormos arcot száz darabban, nincs ajándék, semmi tömjén – rí Boldizsár, Menyhért meg én. Az indul el akaratlan kinek angyala jelen van, hótalan a hegyek inge – el kell érnünk Betlehembe! BETLEHEMI KIRÁLYOK József Attila verse Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk! Három király mi vagyunk. Lángos csillag állt felettünk, gyalog jöttünk, mert siettünk, kis juhocska mondta – biztos itt lakik a Jézus Krisztus.
A Grincs Film 2018