Asztalosinasból Lett Az Első Világhírű Magyar Festő – 178 Éve Született Munkácsy Mihály | Hirado.Hu
Talált weboldalak ebben a kategóriában: Híres magyar festők > Munkácsy Mihály festő > 6 weboldal. Kategória leírása: Munkácsy Mihály (Munkács, 1844. február 20. – Endenich, Németország, 1900. május 1. ) magyar festő Munkácsy mélyről küzdötte fel magát, az asztalos legényből híres festő lett, aki hatalmas méretű vásznaival az egész világot meghódította. A kor legna Munkácsy Mihály Múzeum A művész festményei, grafikái, dokumentumok és korabeli fényképek. A honlapon múzeumtörténet, Munkácsy életrajza, illetve virtuális kiállítás... Munkácsy Mihály életrajza Festő, neve 1868-ig Lieb, 1880-ig Munkácsi. Apja, a bajor eredetű Lieb Leó sótiszt volt Munkácson, anyja Reök Cecília. 1848-ban a család Miskolcra költözött. Munkácsy festői hajlama már kiskorában megnyilatkozott. Szülei korai halála után 1850-ben nagybátyjához, Reök István ügyvédhez került, aki a szabadságharc után hallgatásra kényszerítve, szerény viszonyok között élt Békéscsabán. A fiút 11 éves korában gyámja asztalosinasnak adta. Mestere durvaságai, a fenyítések okozta testi-lelki nyomorúság egész életére és kedélyére kihatott.
Munkácsy Mihály Ásító Inas
Százhetvennyolc éve, 1844. február 20-án született Munkácsy Mihály, az első világhírű magyar festő. Az asztalosinasból lett festő leghíresebb alkotásai közé tartozik az Ásító inas, a Rőzsehordó nő, a Siralomház, a Milton, s nem utolsó sorban a Krisztus trilógia. (Fotó:) Leibl Mihály néven született Munkácson egy elmagyarosodott bajor tisztviselőcsaládban. A hatévesen teljes árvaságra jutott fiút elemi iskolái után asztalos inasnak adták, ahol hat évig ütötték-verték, éheztették és dolgoztatták. Első rajzleckéit egy vándor portréfestőtől kapta, aki mellé hamarosan segédnek szegődött. 1863-ban került a fővárosba, nevét is ekkor magyarosította Munkácsyra, az 1867-es kiegyezés után állami ösztöndíjjal tanult Münchenben, majd Párizsban. Első sikerét 1869-ben aratta Az ásító inas című képpel, amelynek témáját saját korábbi életéből vette. (Fotó:) A következő évben aranyérmet nyert a párizsi Szalon kiállításán Siralomház című képével: az egzotikus témájú, drámai hatású életkép meghódította a francia közönséget.
Munkácsy Mihály Ásító Invs.Sante
25. Munkácsy Mihály: Ásító inas 1868-1869 Munkácsy Mihály festménye, az Ásító inas, pontosabban az ásító inast ábrázoló fejtanulmány a magyar festészet egyik legismertebb műve. Talán egyetlen kép sincs a 19. századi magyar festészetben, ami ennyire hétköznapi, s szinte illetlen témát ábrázolna: egy ásító fiatal legény szinte zavaró közelségből láttatott arcát. Az ásító fiút aztán Munkácsy egész alakos képen is megfestette. Érdekes azonban, hogy a mester egy-egy arcra, figurára koncentráló tanulmányai sokkal kifejezőbbek, mint a részletekben gazdag végső kompozíciók. Ez a karakteres fejtanulmány is többet mond el az inasévek emlékeiből, mint az egész alakos alkotás, amely életképszerűen ábrázolja a hajnalban ágyából kikelő, nyújtózkodó, nehéz sorsú inast. Az itt látható tanulmány az arcra összpontosítva lényegre törőbben ragadja meg az egyébként hétköznapinak mondható jelenetet. A különféle arckifejezések, így az ásítás helyes megragadása is, régóta az akadémiai oktatás szerves részét képezte.
Munkácsy a 19. századi festészet meghatározó alakja, alkotásai a mai napig ismertek és nemzetközileg is elismertek. Leghíresebb művei az Ásító inas, a Krisztus-trilógia, a Köpülő asszony és a Honfoglalás. Halálának évfordulója alkalmából legnagyobb képeivel emlékezünk a művészre. Az ásító inas – tanulmányfej (1868-1869) Munkácsy Ásító inas című képe Düsseldorfban készült, stílusában az életképfestészet és realista hatások érződnek. A festmény kiválóan adja át az ébredés utáni nyújtózkodás és ásítás pillanatait, szépítés nélkül mutat képet a fáradt arcról. A tanulmányfej az Ásító inas című kép részlettanulmánya, egyesek szerint jelentősebb mű, mint maga a végső egész alakos kép. A festmény azért is jelentős, mert a művész keserű inaséveinek felidézése közben jött létre. Siralomház ( 1869-1872) Az Ásító inas sikere után egy nagyobb kompozíció megfestése volt a művész célja. A képet szinte a festőállványról adta el egy angol műkereskedőnek. A művet aztán a párizsi Salonban is bemutatták, ahol díjat is nyert és számos elismerést kapott.