Karl Lagerfeld Divattervező – David Lynch Múzsája, Chrysta Bell Az A38-On | Phenom'enon Magazin
Nyolcvanöt éves korában kedden meghalt Karl Lagerfeld világhírű német divattervező, a Chanel francia divatház művészeti igazgatója – jelentették be a divatházhoz közelálló források. A hamburgi származású, Párizsban élő divatcézár az elmúlt hetekben gyengélkedett, a divatház január 22-i párizsi divatbemutatóin sem vett részt erős fáradtságra hivatkozva. Lagerfeld 1983 óta töltötte be a Chanel művészeti igazgatójának tisztségét, de volt saját márkája is. Karl Lagerfeld (eredeti neve Karl Otto Lagerfeldt) 1933. szeptember 10-én született Hamburgban, apja jómódú hamburgi gyártulajdonos volt. Gyermekkorát a bajorországi családi birtokon töltötte, majd 1953-ban édesanyjával Párizsba költözött, és élete végéig ott élt. A párizsi Lycée Montaigne-ben rajzot és történelmet tanult, majd hamarosan divattervezőként mutatkozott be. 1955-ben egy nemzetközi pályázatra benyújtott női gyapjúkabátjával első díjat nyert. Ennek köszönhetően három évig Pierre Balmain divattervező mellett dolgozott, majd öt évig Jean Patou számára tervezett exkluzív kollekciókat.
- Elhunyt a világhírű divattervező, Karl Lagerfeld » Múlt-kor történelmi magazin » Hírek
- [origo] Hírmondó
- David Lynch múzsája, Chrysta Bell az A38-on | phenom'enon magazin
- MyMusic » Események » David Lynch bemutatja: Chrysta Bell az A38-on
- A megtestesült Lynch-i álom: Chrysta Bell koncert a Dürerben
Elhunyt A Világhírű Divattervező, Karl Lagerfeld » Múlt-Kor Történelmi Magazin » Hírek
A rajongói oldal megmutatja például, hogyan használ a macska egy táblagépet, miként étkezik a Lagerfeld melletti asztalnál, valamint mire "kell neki" az antik csipke vagy az igen drága luxustáskák. Choupette viszont mondhatni "túlnőtte" magát, és az Instagram-oldalának jelenleg több mint 238 ezer követője van; egy-egy "bejegyzését" akár 256 ezren is megnézik. A macskának saját kis vagyona van Két éve, a 2019 februárjában bekövetkezett halála előtt Karl Lagerfeld elárulta, hogy Choupette-nek "saját kis vagyona van, mert ő egy örökösnő". A német divattervező akkor azt is hangsúlyozta, hogy "többek között" ráhagyja 170 millió dolláros vagyonának egy jelentős részét. Noha pontos számokat azóta sem hoztak nyilvánosságra (és valószínűleg nem is fognak), nem ez lenne az első precedens, hogy a házi kedvencek milliókat örököljenek elhunyt gazdáiktól. "Choupette egy barátomé volt, aki megkérdezte, hogy a szobalányom vigyázna-e rá két hétig, amíg távol van. Amikor visszatért, egyszerűen azt mondtam neki, hogy Choupette már az enyém.
[Origo] Hírmondó
Kapott helyette egy másik macskát. Így lett Choupette a világ leghíresebb és a leggazdagabb macskája" – idézte fel egyszer Karl Lagerfeld egy interjúban, aki arról is beszélt, hogy bár házikedvence több millió euróval tette gazdagabbá, egy idő után már nem engedte meg neki, hogy "munkát vállaljon", mert az "túl kifinomult az ilyesmihez". Choupette-nek a "fizetése" ellenére magas a megélhetési költsége. Ahogy Lagerfeld mondta egyszer, "ő a világ közepe". Arról nem is beszélve, hogy a cica igencsak hozzászokott már a luxushoz, többek között a magánrepülővel való közlekedéshez. Instagram-oldala, a "choupettesdiary" (szó szerinti fordításban "Choupette naplója") manapság a fotók és videók helyett viccesnek szánt rajzokat posztol. Lagerfeld halálát követően azonban zűrzavar támadt azzal kapcsolatban, hogy melyik az "igazi" Choupette-oldal. Az "örökösnő" személyes fiókja, a @ ChoupetteOfficiel csak Lagerfeld halála után jött létre, aminek ma 98, 9 ezer követője van, és láthatóan komoly marketinges csapat dolgozik a működtetésén.
De pár év alatt teljesen kiábrándult az haute couture világából, ezért elhagyta Párizst, és Olaszországba ment művészetet tanulni. Néhány esztendő elteltével azonban rájött, hogy mégis a divat világában érzi igazán otthon magát, és csatlakozott a Fendi céghez, mint divat-konzultáns. Hamarosan már a Chloé nak (ma Phoebe Philo) tervezett 'ready to wear'(= utcai) kollekciókat, az 1972-es ' Deco Collection ' fekete-fehér mintás, ferdén vágott darabjai pedig elhozták számára a világhírt. Negyvenes évei közepén elfogadta a Chanel-ház direktori felkérését, és ezzel egy időben saját divatmárkáját is megalapította Lagerfeld Gallery néven. Lagerfeld élő legenda. Sikerének alapja talán az a mix, amely ideálisan ötvözi a német, puritán neveltetést és a francia, könnyed viselkdéskultúrát. Ez a kettősség jellemzi kollekcióit is, melyek nemfényűzésükkel, hanem egyszerű, karakán vonalvezetésükkel és megkérdőjelezhetetleneleganciájukkal hódítanak. Ilyet csak 'messziről jött ember' tud. Mi, magyarok csak tudjuk... Aztán ott van az az elképesztő munkabírás, amelye képessé teszi arra, évi húsz különböző kollekciót állítson össze.
Amikor pedig a Friday Night Fly-ban azt énekelte, hogy repülj velem, a csurig megtelt terem közönsége alighanem egy emberként tett volna így. Az első blokk legjobbja számomra ezzel együtt is a Devil Inside Me volt a hölgy új lemezéről, a We Dissolve-ról, ami egyszerre volt erőteljes és elbódító. Dream pop-rock-alternatív-jazz-swing egyveleg. Nem tudom jobban körülírni, mi is ez a zene. A koncert közepére aztán végérvényesen a Roadhouse-ban találtuk magunkat (ha nem egyenesen a Fekete Barlangban), amikor is a Pink Room és a Questions In A World Of Blue is megidézésre került a Tűz, jöjj velem! -ből, miközben lángnyelvek, egy végtelen országút, vagy éppen a csillagos égbolt feszült a háttérvásznon, hogy lassan Chrysta Bell is gitárt ragadjon, Hanson Fendere pedig túlzás nélkül úgy szólt, mint az állat! A gitáros ráadásul jól láthatóan egyre nagyobb kedvvel is játszott, mondjuk az eddigre már teljes révületbe került közönség minden dal végén felcsendülő tapsorkánja és jókedélyű kurjongatása tényleg alkalmas is volt a hangulat fokozására.
David Lynch Múzsája, Chrysta Bell Az A38-On | Phenom'enon Magazin
Abban biztos vagyok, hogy Chrystát legalább egyszer látni kell koncerten is, hiszen tökéletesen prezentálja élőben a fülledt hangulatú balladák furcsa, sötét, álomszerű világát. Előzenekar nem lévén Chrysta egy picit megvárakoztatta a közönséget, a 20 órás kezdés helyett röpke félórás csúszással vette kezdetét a szeánsz. Ez a momentum is szépen illeszkedett a jól felépített karakterjegyek közé. A közönség érezte is a levegőben vibráló sejtelmességet és rajongók tömött sorokban gyülekeztek a színpad előtt, gyakorlatilag megtelt a Dürer középső terme. A stílusos bevonulás sem maradt el; először a gitárosok álltak a színpadon napszemüvegben mozdulatlanul, majd a dobos is elfoglalta a helyét miközben a kivetítőn Lynch konferálta fel Chrysta Bell-t. A film noir filmeket idéző végzet asszonya stílus nagyon jól mutatott a színpadon és már az első taktusokból és színpadi jelenlétből kiderült, hogy klasszikus dívával van dolgunk. Chrysta átszellemülten hozta a femme fatalet és a vörös fénybe burkolózott pódium filmbeli jelenetté változott.
Mymusic » Események » David Lynch Bemutatja: Chrysta Bell Az A38-On
Chrysta Bell nem zökken ki a színpadi előadó szerepéből, pedig marha meleg van a teremben, és róla is folyik a víz, néha le is guggol és megtörli az arcát egy fekete kendővel, látszik is rajta ilyenkor, hogy kimerült, ám tényleg csak másodpercekre lesz látható a színpadi énje mögötti "civil" CB. Illetve amikor véletlenül Bukarestet mond Budapest helyett, de rögtön korrigál is, és reméli, hogy a baki ellenére szeretni fogjuk, és ez így is lesz. A dobok mögött Jayson Altman, illetve jobboldalt, a basszusgitárt pengető, vokálban segítő, faarcú Christopher Smart alázatosan, odafigyelve kísérik. Smartot elnézve a koncert vége felé egyre jobban leesik, hogy a zenéjüknek határozottan van egyfajta gótikus, new wave-es hangulata is, ami mellett persze megmaradt ez dreamy popzenének. Mindemellett az új lemez diszkószáma, a címadó Feels Like Love vagy a Do You Think You Could Love Me ezzel az élő hangzással szó szerint gyomronvágja az embert. Chrysta Bell mindehhez lemezminőségben énekel. A Twin Peaks-hangulat a vörös lángnyelves háttérvetítéssel megbolondított Real Love alatt burkolt be minket, ami közben a Pink Roomban érezhettük magunkat, a Sycamore Trees bekiabálást már csak egy mosollyal nyugtázza.
A Megtestesült Lynch-I Álom: Chrysta Bell Koncert A Dürerben
időpont: 2019. április 7. helyszín: Budapest, Dürer Kert Neked hogy tetszett? A zenekar most az eredeti gitárossal, Jon Sanchezzel lépett színpadra, aki pónemre kiköpött Vörös István, de lendüljünk ezen túl, mert hát ahogy gitározik, az nagyon más kategória (és azt ma már senki sem sejti róla, hogy a '80-as években két turné erejéig az Agnostic Front tagja is volt), és nem csak a lába előtt heverő két sor pedál miatt. Léteznek előadók, akik eggyé válnak a hangszerükkel, na, Jon pont ilyen. Nemrég jelent meg Chrysta Bell új lemeze, a Feels Like Love, erre a lemezre csavarodott rá az európai körútjuk is, értelemszerűen a program jelentős részét az új dalok tették ki, de nem is baj ez. Az előző koncert sokkal jobban támaszkodott a TP-világra, és ugyan most is intróként jó pár percig véletlenszerű ritmusú villanásokkal és valami fura zúgással kezdődött, de ezen kívül sokkal kevesebb alkalommal ringattuk bele magunkat abba az északi amerikai kisvárosi hangulatba, mint múltkor. Chrysta Bell zavarbaejtően testhezálló dresszben érkezett a színpadra, és ugyan most frufrut vágatott magának, de bizony női szemmel nézve is roppant dögös, főleg, ahogy minket bűvölő kígyóként tekereg, táncol, tökéletesen meg is értettem a srácokat, hogy nem tudták levenni a szemüket róla.
Az előadás az albumok dalainak hangulatát tökéletesen visszaadta és az énekesnő hangja sem fáradt el, sőt, minden számban maximális teljesítményt nyújtott. A nem túl hosszú koncertidőben még gitárt is ragadott egy pár szám erejéig, ezáltal színesítve a produkciót. A komor titokzatosságot, drámai feszültséggel teli szerzeményeket pedig jól ellensúlyozták a kicsit beindulósabb, rockosabb számok. A közönség részéről be is indult a bólogatás, amely lazább fílinget kölcsönzött a rendezvénynek. A ráadásban még visszatért a színpadra a díva, melyre a kivetítő film noir hangulatú jelenetei is ráerősítettek. Tegnap este tökéletes eladást láttunk, kiválóan felépített produkciót és megcsodálhattuk a megtestesült David Lynch-i álmot. Libus Ágnes fotó: Zsiga Pál