Karinthy Frigyes: Ki Kérdezett?
(Címszavak a Nagy Enciklopédiához) Ezek apró tanulmányok, a szónak mai értelmében. Talán szabad már halkan és óvatosan kimondani megint a "tanulmány" szót, anélkül, hogy okvetlenül költői művekről, művészi alkotásokról készült disszertációkra gondolna az olvasó. Karinthy frigyes ki kérdezett tv. Talán elhiszik már, hogy egy szó, egy fogalom, egy tárgy, odakünt, a valóság világában nemcsak közvetve, műveken keresztül inspirálhatja a gondolkodót, hanem közvetlenül is – csakúgy, mint a költői –, hogy ez a szó, szerelem" és, halál" és "éhség" és "munka" és,, pénz" a szív húrjának s az értelem idegének billentyűit egyszerre is leütheti, nem csak: egymásután hogy tetszésemre, hangulatomra bízhatom: verset írjak róla, vagy értekezést közelíti – a hogy néha a vers, néha az értekezés közelíti meg jobban ugyan Megközelíthetetlen. Felvágatlan példány.
Karinthy Frigyes Ki Kérdezett Tv
Megkérdezték a madarat, hová repül, a napot, merre szállt? De ki kérdezte az embert? Ki kérdezett, Homérosz? Ki kérdezett, Szókratész? Ki kérdezett, Gautama Buddha? Ki kérdezett, Názáreti? Shakespeare, Goethe, Madách, Dante, Beethoven, Kant... ki kérdezett? Ember, aki tudod – ember, aki láttad –, ember, aki nézted, figyelted, élted – tudtad, mielőtt volt, tudtad, mielőtt lett –, ordítottál, hogy közeledik – ki kérdezett? Notesz / Ki kérdezett?... - Karinthy Frigyes - Régikönyvek webáruház. Megváltó Atyaisten – aki tudod, hogy lehetne elkerülni, mit kellene tenni, hová kellene fordulni, hogy kellene csinálni –, ki kérdezett? Ki kérdezett? Ne kérdezd – ordíts, ahogy a torkodon kifér, mert különben csönd lenne körülötted –, ordítsd magad a kérdést, s hidd el a visszhangnak, hogy ő volt, s felelj a visszhangnak, hogy legalább a magad szavát halld.
Ki kérdezett?... E-KÖNYV leírása "- Ki kérdezett? Tréfálva szólt rám valaki, mikor beszélni kezdtem - idejövet, az utcán láttam valamit, és eszembe jutott, hányszor volt ez már így és mindig hiába... pedig milyen egyszerû a dolog! Nekem mindig az volt az érzésem, hogy csak akkor kellene... - Ki kérdezett? Így szakított félbe tréfából valaki: de én meghökkentem, és komolyan elhallgattam, és nem tudtam folytatni. Mi történt velem? Aztán nógattak, hogy hát mit akartam mondani, hiába... egyszerre nevetségessé és értelmetlen ostobasággá vált az egész. Sokszor vagyunk így mondásokkal. Évtizedeken át mondjuk "jó napot! " és "ajánlom magamat" és "egészségére" és "van szerencsém" - és egyszer, évtizedek múlva, odafigyelünk, hogy mit jelent a szó - s hirtelen, mint most is, szakadék nyílik meg a szó alatt - s a szakadékon át a köd és káosz - egy pillanatra az élet szörnyû értelmetlensége. - Ki kérdezett? Igaz is - ki kérdezett engem? Hogy van az, hogy erre még sohase gondoltam? Soha senki se kérdezett, írtam és beszéltem és ágáltam s hadakoztam - véleményem volt errõl, meg amarról - szóltam életrõl, halálról, szerelemrõl, költészetrõl, magamról, gyerekrõl és asszonyról és cserebogárról... Ki kérdezett?... on Apple Books. ügyeltem alanyra és állítmányra, lenge jelzõre és komoly fõnévre, rideg számnévre, igekötõre és névutóra - ütemre és rímre -, hogy érthetõ és világos legyen, amit mondok: egyetlen helyes formája a gondolatnak, hogy könnyen fogja fel s el ne veszítse többé, akit megajándékozok vele.