Barabás Miklós Facebook
Könyv E-könyv Antikvár Idegen nyelvű Hangoskönyv Film Zene Előjegyezhetőek is Raktáron Akciós Találatok száma: 1 Eladott darabszám szerint Relevancia szerint Típus szerint Szerző szerint A-Z Cím szerint A-Z Kiadási év szerint növekvő Kiadási év szerint csökkenő Ár szerint növekvő Ár szerint csökkenő Vásárlói értékelés szerint Szállítási idő szerint könyv Barabás Miklós Önéletrajz Szépmíves Könyvek, 2019 Születtem 1810-ben febr. 22-én Márkosfalván, Erdélyben, Háromszéken. Édes atyám márkosfalvi Barabás János, édes anyám dalnoki Gaál Theréz... 15% 3 490 Ft 2 967 Ft Kosárba 11 pont 1 - 2 munkanap
Barabás Miklós
Successfully reported this slideshow. The Hungarian Biedermeier painting is his most distinguished master. A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere. More Related Content 1. Barabás Miklós (Kézdimárkosfalva, 1810. február 10. – Budapest, 1898. február 12. ) magyar festő. A magyar biedermeier festészet legkiválóbb mestere, az MTA levelező tagja. 2. Barabás Miklós, 1841 - Önarckép A háromszéki Mártonfalván (korábban Marci-ként emlegették, később Kézdimárkosfalvaként vált ismeretté a kisközség, ma a Romániához tartózó területet Mărcuşaként találni meg a térképen) született, szegény család sokadik gyermekeként. A nagyenyedi kollégiumban tanult és már fiatalon kezdett arcképfestéssel foglalkozni. Kezdetben csak tanulótársait, később emlékezetből Katona Zsigmond és báró Kemény Simon arcképét is elkészítette mindenki nagy bámulatára. 1828-ban Kolozsvárra ment, ahol egy Gentiluomo nevű éppen ott tanító olasz festő lett a mestere, akitől megtanulta az olajfestés alapjait is, mert eladdig jobbára krétával rajzolt, vagy vízfestékkel dolgozott.
A kor szinte minden jelentős alakjáról, írókról, művészekről, politikusokról készített portrét, ezzel tanúsítva jó jellemábrázoló képességét és kitűnő technikai felkészültségét. 1836- ban az Akadémia levelező tagja lett. A portréfestészet mellett, melyet a legmagasabb színvonalon művelt, zsánerképeket és tájképeket is festett, az alföldi táj nagy hatással volt rá. Néhány képe - a kor szellemnek megfelelően - érzelmes, biedermeier hangulatot áraszt. Az 1842-ben készült, a Lánchíd alapkőletételét megörökítő akvarellje, szinte elsőként tudósít a nagy eseményről. Az 1850-1860-as években jelentősen csökkent a megrendelések száma, így kénytelen volt a tőle kissé idegen oltárképfestéssel és fényképezéssel fenntartani magát. Azonban még ebben az időben tett erőfeszítéseket a kultúráért. 1859-ben engedélyt kapott egy Képzőművészeti Társulat megalapítására, melynek 1862-től haláláig igazgató elnöke volt. Önéletrajzi írásából megismerhetjük művészeti hitvallását, és átfogó képet alkothatunk kora társadalmáról és kultúrájáról.