Szergej Jeszenyin - Lysa.Qwqw.Hu
Szergej Jeszenyin - Lysa.Qwqw.Hu
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin, 1895. október 3. – 1925. december 28., orosz lírai költő Szép jó reggelt! Elaludt már a sok arany csillag, megrebbent a tág víz tündér tükre, a folyóra hajnal fénye villant s pírt dobott a fényháló-egünkre. A nyírfák is mosollyal ébredtek, szétzilálták selyem hajfonatjuk, zöld szín fülbevalóik zizegtek, s harmatból volt ezüst ruha rajtuk. Lombos csalán kerítésre kúszva ékes gyöngyöket nyakára felvett, s pajkosan-bohón fülembe súgta: "Szép jó reggelt! " Te dalold el Te dalold el a dalt, ami hajdan zokogott az anyánk ajkán. Kisegíthet a búból e dallam, s veled dúdolni bírom talán. Hiszen ismerem, nékem is drága, vele nyugtalanítsd szívemet. A te hangod az elhagyott házba, mint egy álomba visszavezet. No dalolj, s én a pillám lehunyva megint érzem a múltak ízét, s megigézve majd fölmerül újra a homályból a hű anyakép. Nekem vigasz e dal, ha te mondod, s tudom, nem csupán én szeretek pici kertkaput s berkenyelombot, ha az pírral a földre pereg. No dalolj, legyen újra világos feledékenyen árva fejem, hiszen jó, ha anyámra s az álmos szemű tyúkokra emlékezem.
Szergej Jeszenyin Versei - Csendszirom.Qwqw.Hu
Szergej Alekszandrovics Jeszenyin: (oroszul: Сергей Александрович Есенин) 1895. október 3. [szeptember 21. ] – 1925. december 28. ) Szergej Jeszenyin:: Ég veled, barátom Ég veled, barátom, isten áldjon, elviszem szívemben képedet. Kiszabatott: el kell tőled válnom, egyszer még találkozom veled. Isten áldjon, engedj némán elköszönnöm. Ne horgaszd a fejedet, hiszen nem új dolog meghalni a földön, és nem újabb, persze, élni sem. ( Rab Zsuzsa fordítása) Szergej Jeszenyin: Mit zsongsz, te dalom sebe fájva? Mit zsongsz, te dalom sebe fájva? Mást nem tudnál monoton? A kék nyugalom fonalába aranyos fodrom befonom. Lennék zordon, csuda-néma, mély csendre a csillagom int. Volnék óvó uti fűzfa, hol Oroszhonom álma kering. Jó holdteli őszies estben egyedül kószálni füvön. A kalásszal jól teleszedtem kiürült pór lelki szütyőm. De sebet síkság se hegeszt be. Sose rázhatom én le dalom? Aranyos seprűvel az este seperészget a sík utamon. Örömest zug az erdei szélbe a kiáltás és belehal: "Elő, oly szenvtelen élj te, mint hársfán őszi arany! "
Rég így élek, már mindenre készen, iszonyúan megedződtem én. Lelkemet dermeszti e magasság, a csillag-tűz sohasem meleg. Ha szerettem: szívem megtagadták, kikkel éltem: elfelejtenek. De mégis, én, szorongatott, hajszolt, a hajnalra tárom szememet. A föld nékem közeli rokon volt, Mindenért, ó, élet, köszönet. Weöres Sándor fordítása Szergej Jeszenyin: Harangszó Harangszó mezőknek új hajnalt jelez, mosolyt küld a Napnak földünk s ébredez. Konduló ütések szállnak égre fel, visszhangozza erdő, csengő hang felel. Folyó mögé tűnt a fehér színü Hold, zengő hab vidáman utána loholt. Álmodat elűzi távoli harang, valahol az úton halványul a hang. / ford: Erdődi Gábor / Szergej Jeszenyin: Gyermekem, de sokat sírtam Gyermekem, de sokat sírtam bús sorsod miatt, s éjjelente, egyre-egyre jobban fojtogat. Jól tudom, hogy nemsokára, egyik délután engem is kiénekelnek Szent Mihály lován. Te meglátod az ablakból fehér szemfedőm, s összeszorul a bánattól szíved résztvevőn. Gyermekem, de sokat sírtam szavak titkain, és gyöngysorba fagytak sorra forró könnyeim.