Azt Csinálok Amit Én Akarok

Kapócs Zsóka azt is elárulta: hat évig küzdött azért, hogy édesanya lehessen. Kisfia hamarosan négyéves lesz, de még mindig alig hiszi el, hogy valóban gyermeke lett, ugyanis ebben igazán sosem mert hinni. "Na ott nem voltam magabiztos! Az életemet elég magabiztosan élem, hál' Istennek ezt kaptam valahonnan, nem vagyok bizonytalan típus, ha tudom, hogy szeretnék valamit. Azt csinálok amit én akarok - YouTube. Viszont a gyerekkérdés nem rajtam múlott, nálam sokkal hatalmasabb erőnek a döntése, úgy éreztem, ha megfeszülök, se tehetek semmit. A saját részemet elvégzem, elmentem a falig, tettem, amit kell. Ez egy hat éves küzdelem volt, nem hittem el, hogy valaha látni fogok egy pozitív terhességi tesztet. Tudtam, hogy el kell hinnem, és úgy is csináltam, mintha elhinném, de nem tudtam vizualizálni… Erről nem is tudok beszélni, mert annyira lehetetlen, ma sem hiszem el, hogy van Borisz" – vallotta be Zsóka, aki küzdelmei mellett arról is beszámolt, milyen hálás Simek Péternek, az egykori válogatott futballistának, aki jelenlegi párja, és gyermeke édesapja.

1. Tanárnak lenni állati jó – ha hagyják - WMN
2. Azt csinálok amit én akarok - YouTube
3. PA-DÖ-DŐ - Azt csinálok amit én akarok (Offisöl Video) - YouTube

Tanárnak Lenni Állati Jó – Ha Hagyják - Wmn

Természetesen látni kell azt, hogy mi nehéz, meg hol nehéz, de erre a válasz nem az éhezés, hanem a recept újragondolása. Mert a tanár állandóan újrafűszerezhet, kereshet új alapanyagot, vagy eljárást. Mert a tanár belül a legszabadabb ember. És ahogyan nincs két egyforma szabad ember, úgy nincs két egyforma jó tanár, nincs két egyforma recept. Mindegyik egyedi, megismételhetetlen, élő. Ahol ilyen tanárok felismerik egymásban ezt a közös szabadságot, ott csodálatos erők jelennek meg. Ahol a tanárok nemcsak egymásra, hanem a szülőkre is nagyon kíváncsiak, ott fokozódik ez az erő. Ahol ezeket az erőket a legkisebbek nevelésére fordítják, ott megjelenik egy olyan lehetőség, ami egy érthető és élvezhető jövőt alapozhat meg. Sok-sok évvel ezelőtt az egyik iskolai ünnepségünkön mellém állt egy időközben felnőtté lett lány a legelső osztályomból. Megkérdezte, ugye tudom, hogy a következő osztályomba fog járni a kislánya? Tanárnak lenni állati jó – ha hagyják - WMN. Mert ő már tudja. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy én is egy olyan emberré váltam, aki ott integet a másikban, amikor a legfontosabb döntéseit meghozza.

Azt Csinálok Amit Én Akarok - Youtube

Hosszú telefonbeszélgetés. Már abbahagynám a szavakat, mert nem tudok tőlük megszólalni. De valami akaratom ellenére beszéltet, akárcsak ha egy őrült szómalomba kerültem volna. Álomszerű vagyok, nem látszom ki a szófelhőből. * Koppannak a szavak az abrosz nélküli konyhaasztalon. Csorog a szó a teáskannából, vágom, aprítom a fogalmakat, analizálok. Folyton éhes vagyok, mert nem lakom jól a szavaktól. Azt mondom, hogy egyéniség vagy. Valamire gondolok ilyenkor. (A különbözni tudás értékére? ) De lehet, csak azért mondom, mert azt gondolom, te is azt ugyanazt érted alatta, amit én. Egyszer azt mondtad erre válaszul: sok olyan egyéniség van, mint én. Egy levelet várok. PA-DÖ-DŐ - Azt csinálok amit én akarok (Offisöl Video) - YouTube. Várakozni annyi: a levelet mindig túl későn megkapni. Mohón futok végig a sorokon, az írottaknak csak a töredékét fogom fel. Látásom homályos, agyam tompa. Az újraolvasás lehangol: mégis már ismerős a szöveg. A levél igazából a telefon villogó kijelzője, az e-mail fiók olvasatlan üzenete. A magas irodalom (nevezzük így) szerelmes történetei a Szerelmes legnagyobb ellenségei.

Pa-Dö-Dő - Azt Csinálok Amit Én Akarok (Offisöl Video) - Youtube

Az az érdekes egyébként, hogy régebben mindig arra vágytam, hogy egyszer úgy kerüljek be egy tévéműsorba, hogy ő nem ül ott mellettem, vagy úgy készítsenek velem interjút, hogy róla nem kérdeznek. Amikor a La Mama Hotel című számom bejutott a dalválasztóba, teljesült ez a vágyam, de annyira izgultam a beszélgetés alatt, hogy folyamatosan azon munkálkodtam, hogy eltereljem magamról a szót, és inkább anyukámról kelljen beszélnem. Szerencsére mostanra megtanultam kezelni az interjúszituációkat, és azt is, hogyan reagáljak, ha szóba jön a személye. Se titkolni nem akarom, hogy az ország egyik legnagyobb énekesnője az édesanyám, se dicsekedni nem akarok vele – pedig mérhetetlenül büszke vagyok rá. Akkor nem bánod, ugye, hogy szóba hoztam? Dehogy, azt hiszem, nehéz is lenne megkerülni. Meg aztán nem gondolom, hogy abban kéne mérnem a sikert, hogy mikor nem kérdeznek már róla. Tinikorod óta koncertezel a Neoton Família Sztárjaival. Egyértelmű volt mindig is, hogy zenész leszel? Még csak eljátszani sem tudok a gondolattal, milyen más irányba indulhattam volna el.

Nemcsak azzal, hogy előírják, milyennek kell lenned, ahhoz betöltsd az ideál vagy a vágyódó szerelmes szerepét, de elsősorban azért, mert soha nem végződnek jól. Ezzel az általános uralmát hirdetik az egyedi fölött. A szerelmes történetek olyanok, mint egy féltékeny feleség, a valóságra figyelmeztetnek (persze az ő valóságukra, ami mindenek felett érvényes). Egy boldog szerelem történései közepett folytonosan valamit várunk, mint a történetünk csomópontját. De mi lehet ez a csomópont: házasság, közös lakásba költözés? Hogy felvállaljuk kapcsolatunkat a társadalom előtt? Aggódó lányos anyák szavajárása: de mi jön ki ebből? Senki sem tudja, milyen az egyedi, mert ha az egyedit szavakba öntik, már általánossá válik. Barátom mondja: ezen túl soha nem olvas el egyetlen szerelmes történetet sem, mert a szerelmet ő maga akarja kitalálni. A jelentés számára nem a történet eltűnő ideje, hanem valóban a jelen. Egy arcot szűkre rajzoló arcél, az idősödő arcban a szivárvány ezer árnyalatában irizáló szembogár, az orrnyereg puha hajlata.