Kölcsey Ferenc: Himnusz
Mindezek hiánya a büntetés, és még a táj, a természet is ellenséggé válik a haza fiai számára. Ez a sok büntetés azonban, bár valóban bűnösök vagyunk, túlzás, ezt érezteti az utolsó pár sor: Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbünhödte már e nép A multat s jövendőt! A sorscsapások, nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Annyira meghaladja, hogy nemcsak a már elkövetett bűnökért bűnhődött meg a magyarság, hanem megbűnhődött a jövőbeli bűnökért is, amiket még el sem követett. Mi a vers végső mondanivalója? Az, hogy a magyarság saját maga okozta a vesztét, maga játszotta el szabadságát, boldogságát, de oly sok csapás, szenvedés, pusztulás után ismét megérdemelné már a boldogabb jövőt. Egyetlen halvány reménysugár villan fel a mű végén: hogy jöhet még "víg esztendő", hiszen a nép annyit bűnhődött, hogy most már ismét joga van a boldog jövőhöz. A múlt és a jövő bűneinek levezeklése hatásos érv a jobb jövő kiérdemlése mellett. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
- Kölcsey Ferenc: HIMNUSZ | Verstár - ötven költő összes verse | Reference Library
- A "Magyar nép zivataros századaiból" - Cultura.hu
Kölcsey Ferenc: Himnusz | Verstár - Ötven Költő Összes Verse | Reference Library
Hungarian National Anthem - Himnusz - A magyar nép zivataros századaiból Isten, áldd meg a magyart, Jó kedvvel, bőséggel, Nyújts feléje védő kart, Ha küzd ellenséggel; Bal sors akit régen tép, Hozz rá víg esztendőt, Megbűnhődte már e nép A múltat s jövendőt! Őseinket felhozád Kárpát szent bércére, Általad nyert szép hazát Bendegúznak vére. S merre zúgnak habjai Tiszának, Dunának, Árpád hős magzatjai Felvirágozának. Értünk Kunság mezein Ért kalászt lengettél, Tokaj szőlővesszein Nektárt csepegtettél. Zászlónk gyakran plántálád Vad török sáncára, S nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vára. Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben, S elsújtád villamidat Dörgő fellegedben, Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. Hányszor zengett ajkain Ozmán vad népének Vert hadunk csonthalmain Győzedelmi ének! Hányszor támadt tenfiad Szép hazám, kebledre, S lettél magzatod miatt Magzatod hamvvedre! Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett, s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág, és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette.
A &Quot;Magyar Nép Zivataros Századaiból&Quot; - Cultura.Hu
Jól látható, a Hajh, de bűneink miatt Gyúlt harag kebledben sorokban a magyarság elfordulása Istentől. Ezt persze Kölcsey gyönyörű költői formába csomagolta, de ismerve a jeremiádot, mint műfaji sajátosságot, látható e sorok üzenete. Utána a magyarság szenvedéseit sorolja, kezdve a tatárjárástól, és hosszasan kihangsúlyozza a török megszállást is. E sorok igen érdekesek. Egyszerre teljesítik a jeremiád és a himnusz követelményeit. Vagyis a szenvedések hosszas sorolása egyfajta kegyelemért való könyörgés Istennek (ez a himnusz sajátossága), miközben egyértelműen hangsúlyozza, hogy ez Isten büntetése a magyarok bűnei miatt (ez a jeremiád sajátossága). A török megszállás hosszas hangsúlyozása is a jeremiád költészet előtti tisztelgés, hiszen mint említettem, azon költemények mind a török megszállásról szóltak. A következő két versszak már elszakad ettől, és csak a szenvedéseket sorolja. Ez már a romantika hatása, és a romantika megjelenése. Bújt az üldözött s felé Kard nyúl barlangjában, Szerte nézett s nem lelé Honját a hazában, Bércre hág és völgybe száll, Bú s kétség mellette, Vérözön lábainál, S lángtenger felette.
Figyelj hát és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát. Karolva könyvem kebelemre, nevetve nézek ellenemre. Mert ha sehol is: otthon állok, mert az a való, mit én látok, akkor is, ha mint délibábot, fordítva látom a világot. Igy maradok meg hírvivőnek őrzeni kincses temetőket. Homlokon lőhetnek, ha tetszik, mi ott fészkel, égbemenekszik. Halotti beszéd (Benkő Loránd olvasata) (Pray-kódex, 1200 körül) Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk. Menyi milosztben terümtevé elevé miü isemüküt, Ádámut, és adutta vola neki paradisumut házoá. Es mend paradisumben volou gyimilsiktül mundá neki élnie. Héon tilutoá üüt igy fa gyimilsétül. Gye mundoá neki, meret nüm eneik. "Isa, ki nopun emdül oz gyimilstüül, halálnek haláláal holsz. " Hadlává holtát terümteve istentül, gye feledevé. Engede ürdüng intetüinek, és evék oz tilvut gyimilstüül, es oz gyimilsben halálut evék. Es oz gyimilsnek uly keserüü volá vize, hogy turkukat migé szokosztya vola. Nüm heon mugánek, gye mend üü fojánek halálut evék.