Elektromos Térerősség Mértékegysége
}\] Ez az állandó (konstans) érték tehát független attól, hogy mit teszünk oda (mekkora próbatöltést, \(q\)-t, \(2q\)-t vagy \(3q\)-t). Csak attól függ, hogy a bal oldali töltés "milyen elektromos mezőt" hozott létre ebben a pontban, ahová az imént odaraktuk a \(q\)-t, \(2q\)-t, \(3q\)-t. Nevezzük el ezt a konstans értéket egy külön betűvel: \[\frac{F}{q}=E\] Rendezzük ki ebből az erőt: \[F=E\cdot q\] Vagyis ez az \(E\) azt mondja meg, hogy "hányszor akkora a próbatöltésre ható erő, mint a próbatöltés". Ha az \(E\) nagyobb értékre változik, akkor ugyanolyan \(q\), \(2q\), \(3q\) próbatöltéseket használva nagyobb erők keletkeznek. Elektromos fluxus – Wikipédia. Tehét ez a \(E\) az elektromos mező egy adott pontjáról szól, hogy ott milyen nagy erőkgognak ébredni, azaz "mennyire erős" ott az elektromos mező, más néven az elektromos tér. Etzért az \(E\) konstanst "elektromos térerősségnek" nevezzük el. Mi a térerősség mértékegysége?
Elektromos Fluxus – Wikipédia
Ezt az áramot polarizációs áramnak nevezik. [4] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Fizikai kislexikon 168. o., elektromos eltolás ↑ John D Jackson. Classical Electrodynamics, 3rd Edition, Wiley, 238. o. (1999). ISBN 047130932X ↑ For example, see David J Griffiths. Introduction to Electrodynamics, 3rd Edition, Pearson/Addison Wesley, 323. ISBN 013805326X and Tai L Chow. Introduction to Electromagnetic Theory. Jones & Bartlett, 204. (2006). ISBN 0763738271 Források [ szerkesztés] ↑ Fizikai kislexikon: Fizikai Kislexikon. Budapest: Műszaki. 1977. ISBN 963 10 1695 1 Dr. Fodor György: Elektromágneses terek. Indukált feszültség – Wikipédia. (hely nélkül): Műegyetemi. 1993.
Indukált Feszültség – Wikipédia
A fluxus változása olyan feszültséget indukál a tekercsben, mely ellenkező irányú a feszültség forrással vagyis a tápláló feszültséggel. Az indukált feszültség a Lenz-törvény értelmében akadályozza a fluxus növekedését. Kikapcsoláskor nagy indukált feszültség keletkezik, ezért villan fel a jelzőlámpa, melynek indítási feszültsége 80-100 V felett van. Az áram megszakításakor keletkező indukált feszültség megegyező irányú a tápláló feszültségével, ami az áram és a fluxus csökkenését akadályozza. Az áramváltozásból eredő fluxusváltozás és az ebből eredő feszültségindukció ugyanabban a tekercsben ment végbe. Ezért ezt a jelenséget önindukciónak nevezzük. Az önindukció lehet: Káros: Nagy menetszámú tekercsek megszakításakor ez ellen úgy védekezünk, hogy a megszakítás pillanatában rövidre zárjuk, vagy a tápfeszültséget túlfeszültség-levezetővel látjuk el. Hasznos: Kisfeszültségű fényforrások gyújtásakor, gépjárművek gyújtóberendezéseiben. Az önindukciós feszültség nagysága: L, a tekercs önindukciós tényezője, függ a tekercs geometriai adataitól és a vasmag anyagától.
Az elektrosztatikus jelenségeket már az ókori görögök is megfigyelték. Bizonyos anyagok dörzsölés hatására könnyű dolgokat magukhoz vonzottak. Ekkor a megdörzsölt anyagok az elektrosztatikus feltöltődés hatására elektromos állapotba kerültek, elektromos töltésűvé váltak. A testek pozitív töltését elektronhiány, negatív töltését elektrontöbblet okozza. Az azonos töltések taszítják, az ellentétesek vonzzák egymást. A vezető anyagokban a töltéshordozó részecskék könnyen elmozdulhatnak. Az elektromos állapot az ilyen testekre átvihető érintkezéssel, ami ilyenkor az egész vezetőre szétterjed. Az elektromos állapotú testek környezetében lévő vezetők is elektromos állapotba kerülnek. Ez az elektromos megosztás jelensége. Ekkor az elektromos test a vezetőben lévő töltéshordozókat a töltések előjelétől függően vonzza vagy taszítja. Így a vezető test felőli oldala a test töltésével ellentétes, míg a másik oldala azzal megegyező töltésű lesz. Szigetelő anyagok környezetében az elektromos test azok egyes molekuláiban hoz létre megosztást és dipólusokat alakít ki.