A Vak Király - A Legjobb Mesék, Novellák, Magyar Népmesék | Estimesék.Com
- Férjhez adni ezt az ostoba teremtést? - mondta megvetően a király. - Rendben van, várj egy keveset, és meglátod, kit választok férjül ennek a buta leánynak. Ezzel a király kihajolt az ablakából, és lenézett az utcára. Az első ember, akit megpillantott, egy koldus volt. A király lekiáltott neki, és behívta a palotába. - Ki vagy te, és mit csinálsz az utcán? - kérdezte tőle a dölyfös király. - Sok-sok napja nem jutottam munkához, ezért ennivalóért koldulok az utcán – felelte az ember, és elszántan a királyra nézett. - Szóval koldus vagy. Nagyon jó! – mondta a király. - Feleségül adok hozzád egy hercegnőt. És aztán ketten koldulhattok! A király megtartotta a szavát. A koldushoz adta feleségül a legkisebb leányát, és mindkettőjüket elküldte a palotából. A hercegnő zokszó nélkül vállalta a büntetést, hogy többé nem hercegnő, nincs rangja, se vagyona. Mindene a férje, ez az ágrólszakadt koldus. De a hercegnő bátor leány volt. Először is meg akarta tudni, hogy ki is valójában az ő férje? Mi volt a mestersége, mielőtt koldulásra adta a fejét?
- Divatcsarnok: Tudomanyos, szepirodalmi, müveszeti es divatközlöny - Google Könyvek
- Nász (Szini Gyula) – Wikiforrás
- A liliomleány | Pressing Lajos honlapja
Divatcsarnok: Tudomanyos, Szepirodalmi, Müveszeti Es Divatközlöny - Google Könyvek
Összegyűjtötte hát a király a temérdek lányokat palotájába, a mennyi csak fért, s mindenik mellé egy egy katonát állított, kiknek az volt kötelességök, hogy a magok úrlányainak nevét az asztalon levő gyöngyökből rakják ki; a gyöngyök azé lesznek, ki előtt a rozmarinszál meghajol; ha pedig senki előtt sem hajol meg, mindeniké a maga neve. A mint ott ülnek sorban, jön a király, kezében hozva a rozmarinszálat. Végig viszi a leányok előtt, de az egyik előtt sem hajolt meg. Másnap megint más leányokat, szebbnél szebbeket gyűjtetett össze, de a rozmarinszál akkor sem hajolt meg egy előtt se. Harmadik nap szinte ugy lett, akkor sem hajolt meg a rozmarinszál. Mit csináljon most már; gondolkozék magában, hol keresse fel élete párját. A mint így tűnődött éjszaka, látja, hogy valami suhan be az ablakon s egyenesen a rozmarinra száll, s elkezd szépen beszélgetni hozzá. Én a királynak háladatossággal tartozom, mert ő engemet már kétszer szabadított meg a sólyom körmei közül, igy beszélt a kis aranyos madár, mert a volt, a mi az ablakon besuhant; most lefizethetném adósságomat, el tudnám vezetni azon leányhoz, ki előtt te meghajolsz.
Nász (Szini Gyula) – Wikiforrás
De úgy kérdezd meg, hogy azt senki ne hallja, csak egyedül a királykisasszony! El is ment a királyfinak az inasa, de mikor a nagy terembe belépett, éppen az asztalnál ültek a király, a felesége s a leánya. Hej, de nagy bajban volt az inas, hogy tudja ő megkérdezni, hogy minek hívják a kutyát? Állt egy darabig, állt. Egyszer azt mondja a királykisasszonynak: - Azért küldött engem ide az, hogy mondd meg neki azt, hogy minek hívják azt. A királykisasszony átlátott a szitán, s azt mondja: - Mondd meg neki azt, annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt. Hát elment az inas, s megmondta a királyfinak. Gondolkozott a királyfi, törte a fejét, mi lehet az, s nagy későre rájött. Biztosan az inas, mikor odament, erőst meg volt ijedve, s nem merte megkérdezni a királykisasszonytól az apja jelenlétében, minek hívják a kutyát, s azért mondta a királykisasszonynak, hogy annak hívják azt, ahogy te állsz ott, úgy ülök én itt. Azt mondja a kutyának: - Ide gyere, Félsz! - S hát disznóadta teremtette, a kutya felugrott, s a királyfinak nyalta az arcát, s ugrált örömében.
A Liliomleány | Pressing Lajos Honlapja
Felmorajlott a terem, mint ahogy itt áll: 5. Hangos tolongás támadt a házban, mindenki hallotta volna, mit mondott volt Hlödr, mily válaszra méltatja kérését a király. Angantír szólott: 6. "Üdv néked, jó Hlödr, Heidrek jeles fia, kedves fivérem, telepedj közénk a padra. Jössz te pontban Heidrek halotti torára, nagy, nemes elődünk emléke napján. Kínállak, mit kedvelsz, bort-é, sűrű sört-é? " Hlödr szólott: 7. "Nem sört inni siettem asztalodhoz, Angantír, kupával se kedveskedj, vezér, mást várok. 8. Heidrek vagyonát felezd el vélem híven; jószágát, javakat, forgó malomköveket, megannyi fegyvert, pompát, aranypénzt, rabszolgát, rabnőt, pulyát, porontyot. 9. Felezd a sötéterdőt, a sötét sűrűt, a főút szélén a szent síremléket, a kevély kőszirtet, s a Danpr folyásánál a derék földvárakat; Heidrek nekünk hagyta nagy földet, népét, fényes karpántjait. " Angantír szólott: "Nem országunk törvényét követeled rajtunk, jogtalan kérésed", majd ekképp folytatta: 10. "Előbb pattanjon szét, bátyám, e biztos pajzs, előbb hatoljon át e láncingen hideg lándzsa, hulljon sok hős harcos holtan a fűbe; tudd, én Tirvinget ketté nem hasítom, Humli-sarj, nem bírhatsz e birtokból semmit.
Dávid végakarata és halála 1 Mikor pedig elközelgett Dávidnak ideje, hogy meghaljon, parancsot ada Salamonnak, az ő fiának, ezt mondván: 2 Én elmegyek az egész földnek útján. Erősítsd meg magad, és légy férfiú!