Szőlő Szaporítása Vesszőről
A szőlőt lemetszett venyigéjével, vagyis vegetatív úton szaporították. Ez nemcsak azért volt így, mert ezúton mintegy 8–10 évvel hamarabb képezhető termő szőlőtőke, hanem azért is, mert az elvetett szőlőmagból nevelt növényegyedek – más nemesített gyümölcsökhöz hasonlóan – nem vagy csak nagyon ritkán viszik tovább az elődök kedvező tulajdonságait. A vegetatív szaporításnak idők folyamán többféle módja alakult ki és terjedt el. Tőkehiányok pótlására a múlt század végéig két, általánosan elterjedt módszert ismertek: a) A hiány mellett lévő szőlőtőkék közül a legerősebb, legjobb fajtán még tavasszal kiválasztottak egy alkalmas állású venyigét. Ezt a nyár folyamán nem kurtították be, hanem ősszel lehúzták a tőkehiány helyére egy kis árokba és leföldelték úgy, hogy a vessző vége, az utolsó 4–6 rügy kiálljon a földből. Melléje pálcát, jegykaró t, félkaró t tűztek, hogy később ki ne kapálják. SZŐLŐ SZAPORITAS VESSZŐRŐL? A szőlőt vesszőről hogy kell szaporitani? Mikor.... A leföldelt vessző meggyökeresedett és egy év múlva el lehetett választani az anyatőkétől. Ezt az eljárást borvidékeink túlnyomó részén bujtás, bojtás, bujtatás, porbujtás, ritkábban porhajasítás, Tokaj-Hegyalján és Erdélyben pedig homlítás néven ismerik.
- Szőlő szaporitása / Így csinálom én - YouTube
- SZŐLŐ SZAPORITAS VESSZŐRŐL? A szőlőt vesszőről hogy kell szaporitani? Mikor...
Szőlő Szaporitása / Így Csinálom Én - Youtube
Ezután az elkészített dugványokat 2 napig vízben áztatják. A vizet összegyűjtő szárakat egy üvegedénybe helyezzük 3 cm-es vízréteggel, és a napos oldalnak tesszük ki. 10-12 nap után a hajtások mennek, és egy hét múlva - gyökerek. Előfordul, hogy egy kertész rossz minőségű ültetvényanyaggal találkozik, vagy valamilyen fajta nem felel meg az elvárásainak, de a felesleges bokor kivágása soha nem látott pazarlás, így nélkülözünk egy készen kifejlesztett gyökérrendszert. Szőlő szaporitása / Így csinálom én - YouTube. Ilyen helyzetekben ojtással történő szaporodás következik be - az állomány fejlett gyökérzetének és a kívánt fajta fiatal dugványainak (hajtásának) kombinációja. A módszer fő jellemzője, hogy az alany megőrzi tulajdonságait az oltás helye alatt és egy új fajta szőlő szőlője felett. Az oltás bármely meleg évszakban elvégezhető, amikor a levegő hőmérséklete 15 ° C felett van. A legmegbízhatóbb és legegyszerűbb a gyökéroltás. Ezzel a módszerrel a törzs (fő törzs) köré legfeljebb 20 cm mély lyukat ásnak, majd 10–15 cm mélyen levágják a régi gyökeret.
Szőlő Szaporitas Vesszőről? A Szőlőt Vesszőről Hogy Kell Szaporitani? Mikor...
Igényesebb művelési fogásnak számított az úgynevezett talpas vesszők ültetése. A megfelelő hosszúságúra vágott és kévékbe kötött venyigéket meleg, szélvédett helyen félig beásták a földbe, s gyakorta meglocsolták. Néhány hét alatt kis gyökérkezdemények keletkeztek a földben lévő rügyeken. Ez a jelesebb borvidékeken az utóbbi száz-százötven évben már gyakori eljárásnak számított. A szakirodalom és a kísérletező szőlész szakemberek már kétszáz évvel ezelőtt is ismerték a szőlőiskola készítésének módját és jelentőségét. A múlt század végéig, pontosabban a filoxéravészig azonban a paraszti szőlészetben nem alkalmazták. A 19–20. század fordulóján bekövetkezett változások közé tartozik, hogy a kötött talajú szőlővidékeken az új telepítéseket főként iskolában előnevelt, gyökeres alanyvesszőkkel végezték. A homoki szőlőkben viszont a kezdeti kísérletezések után felhagytak vele, mert a paraszti tapasztalat azt mutatta, hogy a kisebb tápértékű talajokban a gyökeres vesszők hamar kivesztek. Helyette az 1890-es évektől egyre nagyobb mértékben terjedt el a gombázott ("buktatva" előgyökereztetett) vesszők ültetése.
Az ültetni való vessző t vagy űtetővessző t a metszéskor levágott venyigék közül válogatták. Kis, laza kévékbe kötve, az udvar védett részén vagy pincében, homokban tartották, hogy ki ne száradjanak az ültetésig. Egyes vidékeken úgy vélték, hogy ha a vesszők végét az utolsó íz, bütyök alatt ferdén metszik el, akkor a "kukac (cserebogárlárva) nem bántja". A szőlősgazdák között 550 széles körben elterjedt nézet volt az is, hogy ha a vessző végén lehántják a héját vagy bevagdossák a végét, könnyebben gyökeresedik. Mindezeket a műveleteket közvetlenül a földbe helyezés előtt végezték. A sima vagy nyers vesszőknek minden előkészítés nélküli ültetése már a múlt század elején is régies és bizonyos fokig szakszerűtlen eljárásnak számított. A paraszti bortermelők körében is elterjedtek az egyszerűbb előgyökereztetési módok. Például ültetés előtt patakvízbe vagy vizesdézsába állították a vesszőkötegeket. 8–10 nap múlva a rügyek megduzzadtak, s a vízben lévő ízeknél gyökérkezdemények képződtek. Csak azokat a vesszőket ültették el, amelyek kibimbóztak.