Rusznák András Színész – Kia Rio Test D'ovulation
Csapodárok - Sodró Eliza, Rusznák András (Fotó/Forrás: Bácsi Róbert László / Radnóti Színház) Rusznák András 2009-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Marton László és Hegedűs D. Géza osztályában. Egy színész, aki szeret háttérben maradni – Interjú Rusznák Andrással - Színház.hu. Évekig szabadúszóként dolgozott, játszott a Vígszínházban, a Pécsi Nemzeti Színházban, a tatabányai Jászai Mari Színházban és a HoPPart társulattal is. 2012 és 2016 között a Miskolci Nemzeti Színház tagja volt, majd 2016-ban Kováts Adél szerződtette a Radnóti Színház társulatához, ahol a Csapodárok, a Futótűz, a III. Richárd című előadásban, illetve az új évad bemutatói közül a Vad nyomozók, az Egy csepp méz, a Don Carlos, a Travesztiák, illetve az Antigoné produkciókban láthatjuk. "Ahogy ő hozzányúl egy anyaghoz, ahogy a hagymáról lefejti a rétegeket..., ahogy aztán felépíti..., ahogy életre kelti a benne rejlő karaktert..., és ezt úgy teszi, ahogy mi ezt földi halandók előtte elképzelni sem tudtuk" – mondta Rusznákról kollégája, Schneider Zoltán, aki 2016-ban nyerte el a Kaszás Attila-díjat.
- Index - Kultúr - Idén a radnótis Rusznák Andrásnak adta a Kaszás Attila-díjat a szakma és a közönség
- Rusznák András - Portré - Theater Online
- Egy színész, aki szeret háttérben maradni – Interjú Rusznák Andrással - Színház.hu
Index - Kultúr - Idén A Radnótis Rusznák Andrásnak Adta A Kaszás Attila-Díjat A Szakma És A Közönség
Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Rusznák András - Portré - Theater Online
Ennek érdekében pedig a vezetők ne féljenek változtatni és optimalizálni. A cél ráébreszteni a világot arra, hogy mi történik velünk, valamint a magyarokat ráébreszteni arra, hogy kötelességünk van – fogalmazott az államtitkár. A rendezvényen felszólalt Bakos-Kiss Gábor, a Győri Nemzeti Színház igazgatója is, aki megtisztelőnek nevezte, hogy a tizedik Országos Színházi Évadnyitót idén a szabad királyi várossá válásának 750. évfordulóját ünneplő Győrben rendezték. Dézsi Csaba András, Győr polgármestere pedig arról beszélt, hogy az elmúlt másfél évben a járvány miatt hiányoztak az emberi kapcsolatok, a bezártság a testet és a lelket is megviselte. Az Országos Színházi Évadnyitó a Győri Nemzeti Színház, a Győri Balett, a Győri Filharmonikus Zenekar, a Vaskakas Bábszínház és a Fővárosi Nagycirkusz művészeinek közreműködésével valósult meg. Index - Kultúr - Idén a radnótis Rusznák Andrásnak adta a Kaszás Attila-díjat a szakma és a közönség. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Egy Színész, Aki Szeret Háttérben Maradni – Interjú Rusznák Andrással - Színház.Hu
A gróf maga fogja vallatóra. Azucena fiát emlegeti! A gróf nekiszegzi a kérdést: "Egy grófi sarjról tudsz-e, mondd? Szülői mellől kicsi korban elrabolták. " Ferrando lassan felismeri: ő volt, aki Luna kistestvérét egykor elrabolta. A cigányasszony segélykiáltásával elárulja, hogy Manrico a fia, a gróf diadalmas: kezében van hát halálos ellenségének anyja és öccse gyilkosa. Azucena látja, hogy nincs menekvés. Terem Castellor várában. Hajnalra várják az ostromlók rohamát, de Leonora és Manrico ez utolsó perceket is szerelmes boldogságban töltik. Ruiz szörnyű hírrel jön: nézz ki az erkélyen, már készítik lent a máglyát - elfogták Azucenát! Manricóban fellángol a fiúi szeretet. Fegyverbe szólítja az őrséget és kitör a várból, hogy megmentse anyját. IV. felvonás [ szerkesztés] Késő éjszaka. Luna várának börtön-tornya sötétlik. Manrico csatát vesztett és ő maga is gyűlölt ellenfele kezébe került. De Leonora meg akarja menteni szerelmesét. A börtönből kihallatszik a könyörgés, szól a lélekharang.
Ezt a káromat meg kell fizetni, mert ezt az ujjamat egy hétig sem tudom talán megmozditani. Olyan nincs, nagyságos uram, semmiféle törvényben, hogy egy állat miatt szenvedni kell. Hisz ha mindenki harapni fog, nem lesz az embernek élete… – Hm, jól van, – mondja Gorelov szigoruan, miközben felvonja a szemöldökeit és köhécsel. – Jól van. Kié a kutya? Ez nem marad annyiban. Majd megmutatom nektek, hogy nem lehet a kutyákat igy elvadulni hagyni! Itt az ideje, hogy elővegyük azokat az uraságokat, akik nem akarják betartani az illető szabályzatokat. Ha egyszer derekasan megbüntetek ilyen gazembert, majd tudni fogja, hogy mit jelent, ha kutyákat és más hasonló barmokat, csak úgy szaladgálni enged valaki! Majd megtanitom én becsületre! Jeldirin! – fordult a felügyelő a rendőrhöz, – tudd meg, hogy kié ez a kutya és vegyél fel jegyzőkönyvet! És a kutyát agyon kell ütni. Azonnal! Talán még veszett is… kérdem, hogy kié ez a kutya? – Ugy látszik, Sigalov generálisé, – mondja valaki a tömegből. – Sigalov generálisé?
És felhangzik Manrico búcsúszava is. Luna a várból jövet parancsot ad: a foglyokat vérpad és máglya várja. Leonora hiába könyörög szerelme, Manrico életéért. A gróf hajthatatlan. Csak amikor Leonora megesküszik, hogy az övé lesz, ad parancsot a gróf Manrico szabadonbocsátására. Ezalatt a leány észrevétlenül felszívja a gyűrűjébe rejtett mérget. Nem bánja a halált - ha Manrico szabad lesz. A börtön. Azucena halálfélelmes rémlátásai után nyomorúságos fekhelyén félálomban elmereng. Manrico anyjáért könyörög. - Várják végórájukat. De nyílik a börtönajtó és Leonora hozza a hírt lelkendezve, hogy szabad az út... Manrico azonban, mikor megtudja, hogy szerelmese nélkül kellene menekülnie, visszautasítja a kegyelmet: - Milyen áron kaptad a kulcsokat? - tör ki belőle a fájdalom: "Megvetlek téged, Mert szíved eladtad. " Szörnyű felindulásában megátkozza. Csak későn látja, mikor már a méreg hatni kezd, hogy kedvese életét áldozta érte. Leonora a karjai között hal meg. A gróf féktelen dühében, mert az imádott nő a halálba menekült előle, a vérpadra küldi a trubadurt.
– Itt valami rendzavarás történik, nagyságos uram! – mondja a rendőr. Gorelov balra fordul és a tömeg felé megy. Közvetlenül a kapu előtt a fentebb leirt, kigombolt mellényü embert pillantja meg, aki jobb kezét magasra emeli és véres ujját mutogatja a tömegnek. A félig részeg arcról szinte leolvasható a felirás: "Majd adok én neked, bestia! " – és még a véres ujj is egy diadalmi jel benyomását teszi. Ebben ez emberben Hrjukin aranymivest ismeri fel Gorelov. A tömeg közepette, mellső lábait szétterpesztve és egész testében remegve, a botránynak előidézője ül a földön – egy fiatal, fehér agár, melynek hegyes bajusza van és hátán sárga folt rikit. Könnyes szemében félelem és rémület tükröződik. – Mi történt itt? – kérdezi Gorelov, a tömeg közé hatolva. – Mi baj van? Minek mutogatod az ujjadat? Ki kiabált itt? – Kérem, nagyságos uram, én, anélkül, hogy törődném valakivel, – kezdi Hrjukin, miközben tenyerébe köhécsel, – megyek… a fa miatt… tetszik tudni, és ez a dög egyszerre, se szó, se beszéd, az ujjamba harap… Bocsásson meg, de én kézmüves vagyok, finom munkát végzek.