Madaras József Balesete – Poirot És Én
Tóth Hermina, a szakszervezet munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész a pilisi Máriahalom községben, egy magánpanzióban élt, már egy éve. Madaras Józsefet a szobájában, az asztalra borulva találta kedden délelőtt a panzió igazgatónője - mondta el Tóth Hermina. Mint mondta, a színművész nagyon beteg volt, a szakszervezet segítségével találták meg azt a magánpanziót, ahol egy lakosztályban, a természet közelében élhetett. Madaras József 1937. augusztus 16. született Rigmányban (Románia). Marósként, majd kertészként dolgozott, 1958-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Ezután a győri Kisfaludy Színházban töltött egy évadot, majd 1959-60-ban a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1960-61-ben az Állami Déryné Színház, 1961-1966 között a Thália Színház tagja volt, 1966-69-ben a Pannónia Szinkron Stúdióban dolgozott. 1969-71 között az Irodalmi Színpadon, 1971-74 között a Nemzeti Színházban játszott, 1974-76-ban ismét az Irodalmi Színpadon szerepelt.
- Ég vele, Csupati őrmester! - Blikk
- BAON - Életének 70. évében, kedden elhunyt Madaras József színművész
- Poirot / Mi nyílik a kertedben?
- David Suchet: Poirot és én | Pepita.hu
Ég Vele, Csupati Őrmester! - Blikk
1996-ban Kossuth-díjas, 2000-ben a Magyar Filmszemle életműdíjasa lett. Életének 70. évében, 2007. április 24-én érte a halál a máriahalmi szociális magánpanzióban. Madaras Józsefről saját szavaival: A képre kattintva tovább olvashat. Forrás: Színhá, MTI, OSZMI
Baon - Életének 70. Évében, Kedden Elhunyt Madaras József Színművész
1973-75 -ig szabadúszó voltam. 1975 -ben visszaszerződtem a Nemzeti Színházhoz. A fizetésem 5. 800. - Ft volt. 1977 -ben Várkonyi Zoltán, a Vígszínház egykori igazgatója meghívott vendégként a Pesti Színházba. 1978 őszén át kellett szerződnöm a MAFILM Színháztársulatához. A fizetésem 6. 500. - Ft volt. 1957 -ben kezdtem filmezni, a mai napig megközelítőleg háromszázötven-négyszáz filmben, illetve televíziós játékban vettem részt, mint színész. 1976 -ban különböző díjakat nyertem. Többek között a locarnói nagydíjat, 1978-ban Monte Carlo legjobb férfialakítás díját... "A Magyar Nemzetköztársaság Minisztertanácsa Madaras József színművésznek, a magyar Nemzeti Színház tagjának, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészi címet adományozza, 1978. április 4-én. " A színház olyan események színhelye, ahová a néző - a társadalom - önként, éhségből, szomjúságból tolong, hogy ott ősi progresszív viselkedési mintákat lessen el, hogy másnap több búzát szaporíthasson. Hangsúlyozom, ősi és progresszív viselkedési mintákat, a génekhez hasonlóan, melyek makacsul másolják önmagukat évmilliók óta, hogy fennmaradásukat "stabilizálják.
Erős, jó munkabírással rendelkező gyerek volt, ezért nem sokkal később visszakerült abba az iskolába, ahol őt is betanították, most már azonban ő okította a szakmunkásjelölteket. Később elszegődött egy kertész mellé egyetlen növendéknek, ám egy évvel később, 1955-ben innen is továbbállt. – Dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam – jellemzi azt az időszakot, amikor talán valódi férfi vált belőle. Nem tér ki arra, hogyan jutott eszébe még ebben az évben a Színház- és Filmművészeti Főiskolára jelentkezni, s láthatóan nem is készült gőzerővel a feladatra: állítása szerint egyetlen verset tudott csak kívülről, s ezt szavalta el Básti Lajosnak. Felvették, pedig akkor még hatalmas túljelentkezés, verseny folyt a színészjelöltek közt. Bástinak mást is köszönhet: ő hívta fel a figyelmét József Attila verseire. Aki hallotta már, amint a művész József Attila verseit szavalja, annak nem kell bemutatni; aki azonban nem, annak talán leírhatatlan. Hiszen valójában nem is szavalja a költeményeket. Nem is mondja.
Egy alkalommal a stábnak húsz percébe telt, mire letisztogattak, mivel Poirot ruhája természetesen soha nem lehet szutykos. A film során Poirot náthás lesz – és elkerülhetetlenül én is az lettem. Ilyesmi rengetegszer történt meg velünk az évek során. Úgy tűnik, hogy én is mindig elkaptam azt a nyavalyát, ami Poirot-t gyötörte – és ez is egy ilyen alkalom volt. Úgy emlékszem, hogy ez volt a leghidegebb forgatás, amin életem során részt vettem. A talajt hó borította, és folyamatosan reszkettem, dacára annak, hogy elővigyázatosságból a tömés alá még meleg alsóneműt is húztam. Végül Poirot visszavonul a szállodájába, és ágyba bújik, hogy kiheverje a náthát, így Hastingsre és Jappre vár a feladat, hogy felgöngyölítsék Harrington Place gazdag tulajdonosának és a vadászat házigazdájának gyilkossági ügyét. De aztán Poirot és én összeszedtük magunkat annyira, hogy Hunter's Lodge-ban a család színe előtt leleplezhessük a gyilkost. David Suchet: Poirot és én | Pepita.hu. A harmadik évad forgatása nem sokkal 1990 karácsonya előtt fejeződött be, és az első epizódot 1991. január 6-án, vasárnap sugározták, az utolsó, tizedik részt pedig március 10-én.
Poirot / Mi Nyílik A Kertedben?
Napokig egy, a farpofái közé szorított érmével járkált, hogy felvegye Poirot tipegő járását, és óraszám hallgatta a belga és a francia rádió angol nyelvű adásait, hogy kidolgozza Poirot akcentusát. Suchet Poirot-ja önálló életre kel: ez a magabiztos és rendmániás kis belga detektív - aki egyébként a logika bogaras megszállottja-valójában egy magányos és végtelenül együttérző lélek, akire mindig számíthat az, aki bajban van... és Poirot rajongói érzik... Tovább Tartalom Előszó. "Cher ami... Most menjen. Hagyjon pihenni" 9 1. "Még horgászbottal sem piszkálnám meg" 23 2. "De soha, semmilyen körülmények között sem Poirot-n nevetünk! " 45 3. "Sajnálom, de én nem fogom felvenni ezt az öltönyt" 57 4. Poirot / Mi nyílik a kertedben?. "Attól félek, túl szelídnek vagy túl hóbortosnak tartják majd" 74 5. "Mintha kupán vágtak volna egy kalapáccsal" 86 6. "Szerettem volna még ennél is emberibbé tenni" 94 7. "Úgy éreztem, én lettem Dame Agatha teremtményének őre" 112 8. "A tévé legvalószínűtlenebb szívtiprója... a mangóember" 125 9.
David Suchet: Poirot És Én | Pepita.Hu
Sheila és én is nagyon meglepődtünk, és én félig viccesen még azt is felvetettem, hogy ez csak egy buta tréfa. De amikor Sheila felhívta a levélben közölt számot, kiderült, hogy szó sincs tréfáról, valóban meghívtak a palotába. Így történt, hogy abban az évben a királynővel és Edinburgh hercegével költöttem el a születésnapi ebédemet. Tizenkét vendég vett részt az eseményen, Őfelsége szeret meghívni magához különböző sorsú embereket, akiket érdekesnek talál. Az ebéd során elmélyült beszélgetésbe bonyolódtam Fülöp herceggel, aki három székkel arrébb ült az asztalnak ugyanazon az oldalán, a királynővel szemben, amikor is arra lettem figyelmes, hogy valaki diszkréten a fülembe súgja: "Kíván egy kis gyümölcsöt, uram? " Anélkül, hogy körülnéztem volna, bólintottam, és belenyúltam a felém kínált hatalmas gyümölcsöstálba, kivettem belőle valamit, és magam elé tettem a tányérra. Aztán rémülten rámeredtem. Anélkül, hogy tudatosult volna bennem, egy mangót választottam. Kivert a víz – fogalmam sem volt róla, hogy egy ilyen "előkelő társaságban" hogyan kell meghámozni és elfogyasztani egy mangót.
Ezek után egy éles késsel felkockázhatja a puha gyümölcshúst. " "Ha ez is megvan, akkor kézzel ki kell fordítani a gyümölcsöt, így a mangó héja van a tányéron, a gyümölcshús pedig a felső részen, takaros kockákra vágva. És a mangó fogyasztásra kész. " Nagyon megkönnyebbültem, hogy végre ki tudok evickélni a kínos helyzetből, és meg tudom enni a tányéromon heverő mangót. Aznap Sean fuvarozott a palotába, és amikor ebéd után ismét beszálltam a kocsiba, azonnal felhívtam Brian Eastmant, és elmeséltem neki a történetet, majd megkértem, hogy írjuk bele A királyi rubin elrablása című epizód vacsorajelenetébe. Elsütöttünk egy kis viccet is a filmben. Amikor az egyik vacsoravendég megkéri Poirot-t, hogy mutassa meg, hogyan kell elbánni egy mangóval, Anthony Horowitz a következő sort írta válaszul: "Egy bizonyos herceg tanított meg rá. " Amikor elkészült a film, küldtünk belőle egy példányt DVD-n a Buckingham-palotába, és örömmel mondhatom, hogy ez lett a néhai anyakirálynő kedvenc filmje. És azóta, valahányszor csak találkozom Edinburgh hercegével, mindig úgy szólít: "a mangóember".