Marlene Dietrich Élete És – Csata A Csillagokon Túl - Trashnevelés

Marlene Dietrich Életrajzi adatok Születési név Marie Magdalene Dietrich Született 1901. december 27. Berlin, Németország Elhunyt 1992. május 6. (90 évesen) Párizs, Franciaország Sírhely III. Städtischer Friedhof Stubenrauchstraße Származás német Házastársa Rudolf Sieber (1924–1976) Élettárs Erich Maria Remarque Jean Gabin Mercedes de Acosta Yul Brynner John Fitzgerald Kennedy Gyermekei Maria Riva Pályafutása Iskolái Goethe Gymnasium Hochschule für Musik Franz Liszt Weimar Berlini Ernst Busch Színművészeti Főiskola Aktív évek 1919 – 1984 További díjak Francia Köztársaság Becsületrendjének parancsnoka (1989–) Berlin díszpolgára (2002. május 16.

• Marlene dietrich élete teljes film
• Marlene dietrich élete és
• Marlene dietrich élete 2
• Csata a csillagokon túl nagy
• Csata a csillagokon tulipany

Marlene Dietrich Élete Teljes Film

120 éve született minden idők egyik legnagyobb filmbálványa, a hollywoodi Aranykor dívája Marlene Dietrich. A színésznő, énekesnő 1901. december 27-én született Berlinben egy porosz rendőrtiszti családban, apja Louis Erich Otto Dietrich, anyja Wilhelmine Elisabeth Josephine Felsing volt. A családnak Marie Magdalene mellett, aki később Marlenének nevezte magát, még egy lánya volt, az egy évvel idősebb Elisabeth. Az apa 1908-ban bekövetkezett halála után az anya 1914-ben férjhez ment egy porosz katonatiszthez. Marlene zenei oktatásban részesült és 1918-ban a weimari Zeneművészeti Főiskolán hegedűművésznek tanult. 1921-től Berlinben folytatta tanulmányait. Az első színpadi szerepet Max Reinhardttól kapta. 1923-ban férjhez ment Rudolf Sieberhez, a következő évben megszületett Maria nevű lányuk. Marlene Dietrich életében 1930-ban bekövetkezett a hazai és nemzetközi siker Lola Lola szerepével a A kék angyal című filmben, amely Heinrich Mann Ronda tanár úr regénye alapján készült. Szintén 1931-ben Oscar-díjra jelölték a Marokkó című filmbeli szerepéért.

Marlene Dietrich Élete És

A díj után a könyvet több mint egy tucat nyelvre fordították le, az egyike lett a legnagyobb magyar regénysikereknek az elmúlt század során. Pest, az Pest, az más, ez a város sosem engedte be szigorú irodalmi kánonába, a nagyvilággal kellett vigasztalódnia. Termékeny volt és sikeres, sokat írt, amíg otthon volt és azután is, hogy Angliába költözött. Végh György, a méltatlanul elfeledett író fordította 1946-ban magyarra az Arany fülbevaló című regényét, amelyből a következő évben Marlene Dietrich főszereplésével forgattak filmet. Szegény Földes Jolán mindent elért szorgalmas és rövid élete során, alig múlt néhány évvel hatvan, amikor meghalt, mindent a nemzetközi irodalmi fődíjtól Marlene Dietrichig, csak szülővárosa figyelmét, legalábbis az irodalmi véleményvezérekét nem sikerült kivívnia, azóta sem, a halála után eltelt bő 50 év során. Néha felbukkan ugyan egy dolgozat, amely megkíséreli beajánlani, egy-egy irodalmár tesz néhány határozatlan kísérletet, fiatal kritikusok próbálnak szólni mellette, de a Nyugat értékítéletét egyelőre nem ingatja meg semmi.

Marlene Dietrich Élete 2

Valószínűleg soha nem tudta magát túltenni ezen az élményen. A barátság Hogy milyen sokat jelentett számára a barátság, az a hagyatékából is kiderült, több mint 300 ezer oldal kézzel írott lap maradt fenn utána. Sok-sok emberrel levelezett. Különösen az utolsó 25 évben, amikor párizsi magányába elvonulva már csupán levélben és telefonon tartotta a kapcsolatot a külvilággal. Lassan mozgásképtelenné vált, a szó szoros értelmében megbénította az emberek kéretlen kíváncsisága, akik a titkait szerették volna kifürkészni. Legtöbbször csak éjjel merészkedett az utcára, akkor is kerekesszékben, feketébe öltözve, napszemüvegben. Nem akarom most felsorolni híres barátait és szeretőinek listáját. A lényeg, hogy a barátságot még a szerelemnél is fontosabbnak tartotta. Életem egyik legmegrendítőbb élménye a berlini Marlene Dietrich múzeumban ért, ahol a sok-sok csillogó holmi és az elképesztően gazdag képanyag mellett láthattam kiállítva azt a nagy, csúnya és elképzelhetetlenül mocskos, ragacsos telefonkészüléket, amely a külvilághoz kötötte.

Aztán jött a hidegzuhany. Svájci vakációja alkalmával Dietrich összefutott a Nyugaton a helyzet változatlan című híres háborúellenes regény írójával, Erich Maria Remarque-kal. Remarque elmesélte, hogy egyik alkalommal az éjszaka közepén egy telefonhívást kapott, és jóakarói figyelmeztették, hogy azonnal tűnjön el az otthonából, mert a Gestapo már úton van, hogy letartóztassa. Remarque a nácizmus hangos bírálójaként tudatában volt annak, hogy rajta van egy, a rendszer ellenségeiről fenntartott listán, de bízott abban, hogy nemzetközi elismertsége majd megvédi őt a zaklatásoktól. Tévedett, szökése után Svájcban értesült arról, hogy a feldühödött és bosszúálló Gestapo letartóztatta, majd halálra kínozta a nővérét. Az író szinte belebetegedett a fájdalomba és a bűntudatba. Dietrichet szinte sokkolta a történet, és társaságban egyre többször kikelt a nácik ellen, de soha nem a sajtóban. Korábbi szeretője, Douglas Fairbanks elmesélte, hogy egy párizsi hotelben töltött éjszaka során Dietrich elárulta neki: egy Hitler elleni merénylet tervét fontolgatja.

század végén a híres brit sci-fi író, H. G. Wells ( Malcolm McDowell) vacsorapartit rendez angliai otthonában. Az eseményt a rendőrség érkezése szakítja félbe, akik Hasfelmetsző Jack et, a hírhedt sorozatgyilkost keresik. A félelmetes gyilkosnak az író időgépével sikerül elmenekülnie üldözői elől. Miután a gép visszatér, Wells úgy dönt, hogy Hasfelmetsző Jack nyomába ered, és elkapja, mielőtt bármilyen gonoszságot elkövetne. A nyomok a 1970-es évek Amerikájába, San Franciscóba vezetnek. Wells megpróbálja levadászni a ravasz és kegyetlen gyilkost, hogy visszavigye a múltba. Ám a hajsza közben beleszeret egy bankban dolgozó csinos lányba... A film alapjául Karl Alexander azonos című, 1979-ben megjelent sci-fi regénye szolgált. 7. Csata a csillagokon túl (1980) Roger Cormant a B-filmek pápájaként is szokás emlegetni, hiszen a 95 éves rendező-producer az '50-es évektől kezdve számos alacsony költségvetésű sci-fi és horror megszületése fölött bábáskodott, miközben olyan ismert rendezők első szárnypróbálgatásait segítette, mint Joe Dante, James Cameron, Ron Howard, Martin Scorsese vagy Irvin Kershner.

Csata A Csillagokon Túl Nagy

Csata A Csillagokon Tulipany

A látvány értelemszerűen mai szemmel már erősen megkopott, de ha figyelembe vesszük a film költségvetését (és, hogy 36 éve készült), akkor ahhoz képest nem is rossz. Nagyjából a '78-as Battlestar Galactica szintje. Nem csoda, hogy Corman később (Horner zenéjével együtt) több hasonló jellegű filmben is újrafelhasználta őket. Érdekesség, hogy ez a film jelenti James Cameron debütálását is, aki art director-i feladatai mellett a film vizuális effektjein is dolgozott. Ellenben az egy évvel későbbi Félelem galaxisával, itt még nem jelenik meg a Terminátor/Aliens sajátos atmoszférája, hiszen láthatóan egy Star Wars jellegű látvány kialakítása volt a cél, ám ennek ellenére a dizájn – legyen szó a bolygókról, hajókról, lényekről – néhol meglehetősen egyedire és fantáziadúsra sikeredett. A Battle Beyond Stars világának leginkább megmosolyogtató (vagy éppen legzseniálisabb) része pedig kétségkívül az, hogy az egyik űrállomáson az ajtók Darth Vader jellegzetes légzés hangjának kíséretében nyílnak ki.

Vajon sikerül bolygójukat megóvni a pusztulástól vagy örökre vége a meghitt nyugalomnak?