Hétköznapi Vámpírok Sorozat

Akár a sztereotípiák kiforgatásával, akár a jellemek faramuciságának túltolásával, akár akasztófahumorral, akár olyan vámpírsággal összefüggő ötletekkel, amelyek túl nagy hülyeségek egy magát bármennyire is komolyan vevő film számára, mint például hogy mi történik egy vámpírral, ha véletlenül egy súlyosan betépett ember véréből iszik, aztán még pizzát enni is kedve támad. A Hétköznapi vámpírok az a fajta sitcom, amelyikben inkább az egyes részek adnak valamit, nem pedig azok összessége a továbbvitt konfliktusokkal vagy állandó elemekkel. Bár azért ilyenből is van néhány, például az egyik fő mozgatórugó: az egyik főszereplő, Guillermo egy vámpír szolgája, és azért vállalta ezt a melót, mert gyerekkora óta arról ábrándozik, hogy hátha vámpírrá válhat, és reméli, a főnöke egyszer majd hálából azzá is teszi. Kritika | Jemaine Clement: What We Do in the Shadows / Hétköznapi vámpírok. Amiről nyilván szó sincs: így viszont remek táptalaj a szemét viccekhez, hogy szerencsétlen figura mennyire vágyik a vámpírok megbecsülésére és dicséretére, azok mennyire nem veszik kutyába se.

1. Hétköznapi vámpírok • Sorozat • TvProfil
2. Kritika | Jemaine Clement: What We Do in the Shadows / Hétköznapi vámpírok
3. Tévésorozat készül a legőrültebb vámpírfilmből | 24.hu
4. Hétköznapi vámpírok - A sorozat 2. évad - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét
5. Revizor - a kritikai portál.

Hétköznapi Vámpírok • Sorozat • Tvprofil

Az FX úgy látszik továbbra is lát fantáziát az agyament vámpír szériában, a Hétköznapi vámpírok 3. évados berendelése ugyanis megtörtént. 2014-ben Taika Waititi és Jemaine Clement elkészítették a Hétköznapi vámpírok (What We Do in the Shadows) című filmet. A végeredmény egy újszerű, ötletes és igazán szórakoztató film lett, amit ma is jó szájízzel emlegetünk. Az új-zélandi Waititi pedig ügyesen kovácsolta a saját szerencséjét, hiszen azóta már a második Thor-film rendezésén ügyködik és a Jojo nyuszival a csúcsra is felért. Hétköznapi vámpírok - A sorozat 2. évad - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét. Egy igazi zseniről van szó a filmes berkeken belül. Néhány éve pedig Waititi felügyeletével, de javarészt inkább Jemaine Clement vezényletével a Hétköznapi vámpírok sorozatként is megjelenhetett a kínálatban. A széria tényleg szórakoztatóra sikerült és habár Waititi figurája hiányzott belőle, azért bőven sikerült helyettesíteni őt – na meg tudjuk jól, hogy éppen elég dolga akadt időközben. A második etap jelenleg is fut az FX-en, még néhány rész van hátra és a tervek szerint június 10-én zárul a mókatár.

Kritika | Jemaine Clement: What We Do In The Shadows / Hétköznapi Vámpírok

Vámpírokról már száz éve készítenek filmeket, szóval könnyelműségnek hathat ilyesmit kijelenteni, de tessék: Taika Waititi sorozatában, a Hétköznapi vámpírokban van a legviccesebb ötlet, amit valaha valaki vámpírokkal kapcsolatban kitalált. Persze már a sorozat alapjául és előzményéül szolgáló film is iszonyú vicces volt: a szintén Hétköznapi vámpírok című film volt az, ami meghozta a világhírt Taika Waititinek, aki azóta rendezett már Bosszúállók-filmet, és a hírek szerint Star Wars-epizódot is írni fog. Az a mockumentary úgy tett, mintha a most, a huszonegyedik században köztünk élő, kicsit ügyefogyott, elég röhejes problémákkal küzdő vámpírokról készülő dokumentumfilm lenne, például olyan témákról, hogy lehet jól kinézni, ha az ember nem látszik a tükörben, illetve hol lehet szüzeket szerezni, ha állítólag már a számítástechnikusok sem mind azok. Tévésorozat készül a legőrültebb vámpírfilmből | 24.hu. És ezekre a vámpírokra nyilván nem volt igaz semmilyen romantikus vagy félelmetes sztereotípia sem. A sorozat viszont kiegészült egy új mitikus lénnyel, amelyről eddig nem szólt egyik Drakula-film, de még az Alkonyat sem: Azaz itt a hivatalnok Colin Robinsonnal, aki abból nyeri az életerejét, hogy leszívja a társaságában lévők – nem vérét, hanem – energiáját, miközben iszonyatosan érdektelen dolgokról magyaráz nekik iszonyatosan részletesen, mondván: ő is vámpír, csak másmilyen.

Tévésorozat Készül A Legőrültebb Vámpírfilmből | 24.Hu

Továbbá érdemes megemlíteni még a sorozat felépítését is, mely szintén remekül passzol a könnyedebb hangvételhez. A Hétköznapi vámpírok alapvetően rövid, pörgős részekkel dolgozik, melyeknek a hossza ritkán lépi át a 22 percet, így ha komolyabban nekiülünk, lényegében mindkét évad letudható egyetlen nap alatt. Ez a tempó pedig kell is, hiszen az egyes problémák hatvan percig elhúzva azért már unalmasak lennének, arról nem is beszélve, hogy furán venné ki magát, ha a morbid és elszállt humor mellett néha a szereplők nekiülnének komolyan lelkizni. Évszázados tökéletesség Ami a színészeket illeti, rájuk egyáltalán nem lehet panasz. Számomra egyértelműen Mark Proksch Colin Robinsonja volt a sorozat csúcspontja, egyszerűen félelmetes, ahogy mind beszédével, mind gesztusaival megidézi azokat az energiavámpírokat, akik közül egyet jó eséllyel mindannyian ismerünk a való életben is. Ráadásul a karakter egy ötletes fricskája az irodai létnek, így azok az epizódok, melyek őt állítják a középpontba, egyértelműen a széria legerősebb pillanatai közé tartoznak.

Hétköznapi Vámpírok - A Sorozat 2. Évad - Filmhét 2.0 - Magyar Filmhét

Melyik a kedvenc Greenaway-filmed?

Revizor - A Kritikai Portál.

Még hétköznapibb. És tényleg. Igazából már emiatt az egyetlen ötlet miatt érdemes lenne végignézni a feketekomédia-sorozat összes eddigi részét, úgyis csak párszor huszonkét percről van szó (a napokban kezdődött el a második évad egy duplarésszel), de ez persze csak egy jellemző poén a rengetegből. Mert hiába van szó vámpírokról, és kapott magasabb korhatár-besorolást a sorozat a hébe-hóba széttépett, karóba húzott vagy elégett szereplők miatt, ez legelsősorban egy rettentő vicces komédia, ahol minden jelenetnek, minden mondatnak, az akcentusoknak, az arckifejezéseknek, sőt sokszor még a technikai megvalósításnak is csakis az a célja, hogy vicces legyen. (Már ha a "technikai beállítás" gyűjtőfogalmába belefér, amikor az a poén, hogy a vámpír véletlenül megöli az elvileg az általunk nézett dokumentumfilmet/valóságshow-t felvevő operatőrt. ) És pont azért sikerült ennyire jól a sorozat, mert az alkotók – Taika Waititi itt is állandó munkatársával, Jemaine Clementtel dolgozik, sőt hivatalosan utóbbi a sorozat létrehozója – nem is törekszenek semmi másra, csak hogy minden percből kihozzák a maximumot, bármi áron.

Ilyen kibírhatatlanul unalmas embert, akinek nem lehet menekülni a fárasztó sztorijai elől, mindenki ismer, és egy olyan sorozatban, amely egyébként is a földre rántja le a vámpírok mítoszát, a kínosan ismerős valóságra alapozni egy új vámpírfajt, mit mondjunk, kimeríthetetlen poénforrás. És hát a többiek se olcsó utánzatai a filmbeli párjuknak: javított, kettőpontnullás verzió mind, egytől egyig. Laszlo, a macsó és a szerethetően cinikus Nadja házas duettje tálcán kínálja magát, hogy megmutassák, min mehet félre egy sok évszázados házasság, és hogyan találhatnak mégis vissza egymáshoz a szerelmesek. Kedvencem az Ottomán Birodalom egykori hadvezére, Nandor, a Rettenthetetlen, aki kényeskedő rettegővé öregedett úgy, hogy észre sem veszi, mekkora papírkutya. Szolgát, pardon, familiárist is tart, a mexikói Guillermót, aki szintén vámpír szeretne lenni (példaképe Antonio Banderas az Interjú a vámpírral -ból). Kettejük kapcsolata adja a sorozat szívét-lelkét, miután kiderül, hogy Guillermo a vámpírvadász Abraham Van Helsing leszármazottja, de ő kitart korábbi vágya mellett: vámpírölőként is inkább vámpír lenne.