Ablakban | Ablakban - Wiktionary
Mielőtt belekezdenék, nem árt röviden tisztázni azt, hogy mi is az az agorafóbia. Ez a rendkívül ritka pánikbetegség az amerikai népesség körülbelül 1, 5-3%-át érinti. A fóbia lényege az, hogy a szenvedő alany képtelen a szabad ég alatt szorongás és félelem nélkül meglenni. Egy agorafóbiás pánikszerűen kerüli a nyílt tereket és utcákat. Az ilyen szituációkban a betegek pánikrohamokat is átélhetnek, noha nem mindig szembetűnően. Agorafóbiában leginkább a nők szenvednek, de akadnak férfiak is ilyen pánikbetegséggel. Tágabb értelmezésben a klausztrofóbia is ide tartozik. Ez esetben a személy pánikszerűen fél a szűk és zárt helyektől. Kezelése fokozatos, szabadban történő időtöltéses terápiával zajlik. Kezdetben alkalmazhatóak szorongáscsökkentő gyógyszerek, azonban ezek csökkentik a terápia hatékonyságát (Forrás: Wikipédia). Ez a felettébb ritka betegség szolgáltatja az alapot a Nő az ablakban című filmhez, amely igen szépen építi fel saját sztoriját és atmoszféráját. Adott a főszereplő, Anna, kinek személyi és fizikai környezetét is csak korlátozottan ismerhetjük meg, így jobbára a cselekmény helyszíne is az ő lakására korlátozódik.
- Nő az ablakban kritika 7
- Nő az ablakban kritika tv
- Nő az ablakban kritika 9
- Nő az ablakban kritika
- Nő az ablakban kritika 2020
Nő Az Ablakban Kritika 7
Joe Wright (Pán, Anna Karenina, A legsötétebb óra) a spanyol rendezők módszerességével, igencsak komótosan építi fel filmje cselekményét. Semmit nem siet el, de amikor a buli beindul, akkor ötvényként szippantja be a nézőt. Nem feltétlenül azért, mert csavar csavart követ (a műfaj rajongóit már nem sok mindennel lehet meglepni), sokkal inkább a tempóval, a vizuális megoldásokkal, a hangvágással és Amy Adams nagyszerű alakításával. Az A. J. Finn regényéből készült Nő az ablakban nem találja fel a spanyolviaszt, nem újítja meg a műfajt (sőt még rá is játszik, hogy klasszikusok előtt tisztelegjen), de a zsáner rajongóinak és az igényesebb filmeket kedvelőknek kötelezően nézős darab. A Nő az ablakban már elérhető a Netflix műsortárában.
Nő Az Ablakban Kritika Tv
Sokkal kevésbé egyértelműen vicces ez a sorozat, mint elsőre tűnik, mindenesetre a címével előre jelzi, hogy kár szinte bármit komolyan vennünk. A Hátsó ablak, A lány a vonaton, a Nő az ablakban - csak pár cím a legismertebbek közül, ami a kukkolással, a mentális problémákkal és a valóság torzulásával vagy megkérdőjelezésével foglalkozik, pedig ennél bizonyára szélesebb a lista. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a szubzsáner megérett arra, hogy nyíltan előálljanak az ilyen típusú sztorik problémáival. A Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban minisorozat formájában dolgozza fel, mekkora blődségek bújhatnak meg a fordulatok mögött, de a szitkomtól távol, sokkal intelligensebb módon közelíti meg a kérdést. Anna Fox (Kristen Bell) elvált festőművész, aki egyedül él hatalmas házában, és egész nap az utcafrontra néző ablakban ül és borozik. Sokat. Egy nap új szomszéd költözik a szemben lévő lakásba, Neil (Tom Riley) és kislánya, Emma (Samsara Leela Yett), akikkel Anna hamar összebarátkozik.
Nő Az Ablakban Kritika 9
Előbbi rendező már előrukkolt idén a Moonfall bolygó méretű bukásával, viszont utóbbi, Robbantásszakértő Bay filmje előtt még […] The post Kánikulai délután a sürgősségin: Rohammentő (2022) – Spoilermentes kritika appeared first on Filmezzünk!. Fiatalkorom nagy filmes élményei közé tartoztak az úgynevezett sárga videokazetták (amik közt azért nagy ritkán még megtalálhatóak voltak a zöld kazetták is), ezek voltak a Vico filmjei. Amit a szlogenje alapján a legtöbben úgy ismertek, hogy: az Ön kedvenc filmjei. Tényleg rengeteg kultikusnak mondható filmet hozott el kis hazánkba eme kiadó, persze voltak olyan kiadások is, amikhez anno annak id... A film rendezője Sergio Martino, aki a giallo egyik kimagasló személyisége. Az egyik korabeli olasz megfogalmazás, ami a kedvencemmé avanzsált, az az antiromantikus thriller, ami szerintem nagyon találó. Maga a film nagyon eltalált minden szempontból... __GA__Eduardo Manzanos Brochero, Ernesto Gastaldi, Vittorio Caronia írták a forgatókönyvet, az operatőr Emilio Foriscot, és a zene egy hölgy, Nora... A világ leggyorsabb sündisznójának újabb nagy kalandja kedves üzenete ellenére is a félresikerült videójáték-adaptációk sorát gyarapítja.
Nő Az Ablakban Kritika
Jelen akar lenni, el akarja sajátítani az érintés, a kötődés nyelvét. Az Éden ezért egy szerzői ív végpontja, amikor is az apátia és rezignáltság helyébe a vágyakozás lép. Noha stilárisan a korábbi munkáinak örökségét viszi tovább a rendező, a két főszereplő kapcsolatán keresztül jól artikulált érzelmi motiváció és cél miatt tematikailag sokkal pozitívabb, még akkor is, ha egyáltalán nem optimista a film végkicsengése. Mindezek ellenére az Éden valahogy mégis kevésbé működik, mint Kocsis korábbi művei. A pasztellszínű, indusztriális ridegséget árasztó díszlet, az ütemesen eltávolító hidraulikus légzéshangok és a klausztrofób kistotálok nagyon jól elkapják a belső elhidegülés állapotát, valamint a közvetlen környezetünk pánikrohamokat szülő idegenségét. A forgatókönyv azonban sem a témában, sem pedig a karakterek lélektanában nem ás különösebben mélyre. Túl azon, hogy a dialógusok sekélyessége néhol a szerencsesütik szintjén mozog, az Éden t saját koncepciója bénítja meg leginkább. A meglehetősen didaktikus képi metaforák (szkafander, akvárium, teknősök) erőtlenek, a monotonitás ábrázolása pedig magán a dramaturgián is nyomot hagy.
Nő Az Ablakban Kritika 2020
A regényben végigkövethetjük Anna elbizonytalanodását, és azt a folyamatot is, aminek a végén talán képes lesz szembenézni múltjával, képes lesz megtenni azt az egy lépést (konkrét és szimbolikus értelemben is), amivel visszatér az életbe. A naplószerű felépítés és az E/1. -es narráció kifejezetten jót tesz a történetnek, Anna karaktere érdekes, az olvasó kíváncsi a jelenére és a múltjára is, a regény eleje pörgős, Anna kellő iróniával (és öniróniával) mutatja be kényszerű bezártságát. Ahogy lassan feltárul a múltja, és egyre többet tudunk meg a férjéről és kislányáról, a humor helyét egyre inkább átveszi a fájdalom és a bűntudat, ráadásul megjelenik a Russel-család is, akiknek legalább annyi rejtegetnivalójuk van, mint Annának. Onnantól, hogy Anna lát (vagy csak azt képzeli, hogy lát) valamit az ablakából Russelléknél, borzasztóan leül a történet – egyre csak nyúlik, mint a rétestészta, nem halad semerre, ami sajnos a főszereplő bezártságából is adódik. Az agorafóbia nagyon eredeti ötlet, de egy krimiszerű történetnél, ahol a cselekmény fontos része lenne a "nyomozás", az összefüggések megtalálása, a kapcsolatok felfejtése, egy idő után elég irritáló, hogy a főszereplő csak az ablakon (és az interneten, amivel nem megy semmire) keresztül képes bármilyen megfigyelést végezni.
A bibi csak ott van, hogy a Nagy Előd hatásvadász és meglehetősen gagyi jelenetek nélkül is hátborzongató atmoszférát tudott teremteni majd' minden filmjében, míg Wrightnak ez most nem sikerült. Bár efféle elemekből nem sokat tett a filmbe, épp eleget ahhoz, hogy valódi, borzongató thrillerből időnként bazári ökörködéssé váljon a műve. A színészi játékra nem lehet panasz, igaz, lényegében egyedül Amy Adams játszik a filmben, a többiek nem is mellékszereplők, hanem szinte csak statiszták. Egyedül Davidnek jutott karakter, és az ő változásait a filmben Wyatt Russell teljesen jól le is zongorázza. A szomszéd, fiút, Ethant játszó Fred Hechinger egyáltalán nem rossz, de ahhoz képest, amekkora szerepe van a karakterének a történetben, meglehetősen kevés lehetőséget kapott, hogy amúgy szintén változó jellemét kijátszhassa. A többiek, köztük az Oscar-díjas Gary Oldman olyan kis szerepet kaptak, hogy még azt sem lehet mondani rájuk, hogy jók, ahogy egy tesztautóról sem tudom megmondani a menetteljesítményét, ha a biztonsági öv bekapcsolása után rögtön ki is szállítanak.