Holló Költője
Témája a szerelem, szereplői azonban nem pásztorok, hanem egy fiú és egy leánygyermek, akik játszótársak és a játék közben ismerkednek a szerelemmel. Pajzán, erotikus hangvételű a vers, tele van vidámsággal, életörömmel, az ókori görögök derűs világát idézve. A versforma nem párbeszédes, de vannak benne párbeszédrészletek. Antik ekloga c. költeménye is szerelmi témájú, az előbbihez szorosan kötődő alkotás; a versforma disztichon (1 sor hexameter 1 sor pentameter), és az erotika ebben a műben is jelentős szerepet játszik. HOLLÓ KÖLTŐJE (1809-1849) | Rejtvénykereső. A testi szerelem, mint az élet egyik örömforrása áll a vers középpontjában. A fiú és a lány párbeszédtöredéke a szövegbe beépülve teszi teljessé a vers hangulatát. Vergilius a későbbi korok számára a legnagyobb és legtöbbet idézett római költő volt. A magyar irodalomra gyakorolt hatása is jelentős: műveit fordította Csokonai Vitéz Mihály, Devecseri Gábor, Radnóti Miklós. Erőteljesen hatot Zrínyi Miklós eposzára, és hexameterben íródott eposzaink is az ő példája nyomán születtek, mint Vörösmarty Mihály Zalán futása c. alkotása.
Holló Költője (1809-1849) | Rejtvénykereső
Később a ezt a műfajt ekloga névvel illeték a vergiliusi cím miatt. A műfaj megteremtője a görög Theokritosz, az idillnek nevezett költeményeiben ő szerepeltetett először pásztorokat. Hexameterekben írt és párbeszédes formájú verseiben a pásztorok a természetben élnek, a nyájukat őrzik és dalolnak, szerelmeskednek. Eszményesített világ ez: a korabeli társadalmi-politikai valóságból elvágyódó s egy új aranykor után áhítozó emberi közérzet jelenik meg. Vergilius nem ragaszkodott a hagyományhoz, az ő szereplői inkább földművesek. Eklogáiban fontos szerepet játszik a politika. Hőseinek, pásztorainak idillikus életét a polgárháború dúlja fel. Nem menekülhetnek a durva valóság elől valamiféle idealizált világba, hiszen földjeikről a veteránok, a kiszolgált katonák bármikor elűzhetik őket és földönfutóvá válhatnak. A száműzött földműves mellett megjelenik a másik, aki már visszakapta otthonát, s a kialakult új rendben, az augustusi békében élvezheti a biztonságot, a nyugalmat. A leghíresebb és legtöbb értelmezési kísérletet kiváltó idillje a IV.
Egyszer elmúlt régen éjfél, ültem álmos lámpafénynél, régi, bűvös fóliánson tétovázott a kezem, s hogy nehéz fejem lehajtom, észrevétlen koppan ajtóm, roppant félve és sohajtón, zaj motoz a reteszen. "Éji vándor", így susogtam, "az babrál a reteszen; az lehet, más senki sem. " Télidő volt, bús december, amilyent nem ért meg ember, nőtt az árnyék, lomha tenger, a parázstól veresen. Lelkem a bánattól óván, olvastam az éji órán, hogy feledjem holt Lenórám, fényes-régi kedvesem, már az angyalok között van fényes-égi kedvesem itt lenn nincsen neve sem. Most a függöny bíbor öble megborzad, zizeg zörögve. Félelemnek tőre szúrja-fúrja által a szivem. Nyugtatom, és egyre dobban, várok, és ver egyre jobban: "Éji vándor áll ajtómban, az motoz a reteszen. Éji vendég vár ajtómban, az babrál a reteszen: az lehet, más semmi sem. " Hirtelen felbátorultam és hadartam elborultan: "Megbocsásson jó uram, vagy asszonyom, de azt hiszem, álmos, fáradt voltam roppant, és az ajtóm csöndbe roppant, a babráló, halk, lopott hang nem hallatszott sebtiben. "