Áprily Lajos Legszebb Versei
Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6. ), költő, műfordító. vissza a címoldalra
- Áprily lajos legszebb versei es
- Áprily lajos legszebb verse of the day
- Áprily lajos legszebb versei mek
Áprily Lajos Legszebb Versei Es
Áprily Lajos Legszebb Verse Of The Day
Most át fog jönni: árnyékát sötéten pallónak átveti a jegenye. Áprily Lajos Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány.
Áprily Lajos Legszebb Versei Mek
Keresztury Dezső: Elmondhatatlan Ó, hogy iramlik, hogy ragad a napok vad vágtája! Nézd mint vonz a lomha áradat, ó, nézd a világ tengerét! Örvény kap el s mint a kitárt mélység fölött az egyetlen igaz cél, úgy int felénk a hű, szilárd sziget, mit éveinkből építettél. Mint párát, átszakít a fény, oldódom, siklom, mint a hab, de te vagy a part és a héj, hol illó lényem megmarad; a gyökér vagy te, én az ág, mely felsuhant és lágyan ing a szélben, s a gondok vad vércsehadát a te szavad riasztja el felőlem. Áprily lajos legszebb versei mek. Hogy mondjam, mi ködnek az ég, hogy mondjam el, mi vagy nekem, hogy mondjam fényed mély delét, hogy mondjam: ez a szerelem, hogy mondjam el a hű hitet, hogy mondjam el szót nem lelő zavarban, hogy mondjam el az életet, hogy mondjam el, ami elmondhatatlan? Kölcsey Ferenc: Szerelemhez Kertje csendes alkonyában, Míg csapongva zúg a szél, A Dalos bolyong magában, S keble búsabb lángra kél. Könny között tolul szemére A benn küzdő gyötrelem; Önts, ah, balzsamot sebére, Boldogító Szerelem! Minden lepke lél virágot, Harmatot minden virág; Én tekintem a világot, Bús magány az s pusztaság.
Óh, barna? szőke? vagy vörös tán? Könyv: Áprily Lajos: Áprily Lajos legszebb versei - Hernádi Antikvárium - Online antikvárium. - nem tudom, s neve? - emlékszem erre, zengő és lágy nagyon, mint bús kedveseké, kiket száműz az Élet; nézése úgy borong, mint szobrok hűs szeme, s bús hangja mintha halkan, távolból zengene, mint lágy szók reszketése, mik már hallgatni tértek. (Tóth Árpád fordítása) Pataki Glica: A didergő Világ A hidegtől dermedt kezemet, Ujjaid melegével melengetted, Selymes, fehér szakálladdal, az Arcomra lopott csókodat, Elrejtetted. Véletlenül Poéta vagy Te is, Sebbel-lobbal lobbansz lángra, S lángoló Szerelmünk Odaadjuk A didergő Világnak.