Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassi Bálint – Wikikönyvek / Vers: Tordon Ákos: Madárszálló
A Comminge fordítójának. Vettem, Piladesem! Múzsádnak zsengéjét, Tudd meg hát iránta Barátod elméjét. Comminge keservét németűl olvastam, Hogy magyarul nem szól, azon csodálkoztam, Avagy nem lehet-e nyelvünkön jajgatni, Vagy pedig szeretőt szívesen siratni? Mi van szebb a sógor csikorgó nyelvében, Mintsem komám-uram édes beszédében? A régi vad szászok rút erres szavai Sértik füleinket idétlen hangjai. Szerelmes versek szerelmemnek teljes film. Hidegebb országok durcás nemzeteit Hagyjuk el, Barátom! hagyjuk el verseit. Szedjük ki közűlök a drága-köveket, S ékesítsük véle, ha lehet, nyelvünket. Ha nap-kelet felől származtak eleink, Apollóhoz közel szebbek hát verseink. Sirassuk meg szabad Gyöngyösi Múzsáját, Hogy most nem írhatta bús Carichliáját. Az akkori hadak félelmes zászlói Mindenütt lobogtak, mint Márs jelt-adói. A Nimfák rejteztek kő-sziklák odvában, Gyöngyösit elhagyván murányi várában. De még is olvasván éretlen munkáját, Ha nem szivelnők is magyaros nótáját, Látszik, hogy kóstolt volt Pegazus vizéből, Hogy szeretet érzett Kemény szerelméből.
- Szerelmes vagyok én... – Wikiforrás
- Tragédia (Ady Endre) – Wikiforrás
- Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassi Bálint – Wikikönyvek
- Hajdu Sándor:Búcsú Jambus kisasszonytól – Wikikönyvek
- Tordon Ákos: Madárszálló - Kárpátalja.ma
Szerelmes Vagyok Én... – Wikiforrás
Nagybánya, 1846. szeptember végén Szerelmes vagyok én, Vagy tán tűzbe estem? Nem tudom, de igaz, Hogy ég lelkem, testem. Szerelmes versek szerelmemnek es. Látjátok pirúlni Halovány orcámat? Hajnal-e vagy alkony, Ami ottan támad? Hajnal is, alkony is; Örömim hajnala, Bánatim alkonya. Megvallom: nem első Bennem e szerelem, De hogy az utósó, Arra esküdhetem. Szerelmem sasmadár; Vagy égbe száll velem, Vagy széjjelszaggatja Körmeivel szivem.
Tragédia (Ady Endre) – Wikiforrás
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Itt hordta az anyja, mielőtt született, köszönd meg a tájnak, hogy óvta őt és körül a vastag árnyak hűsét is köszönd, s hajló lombját a fáknak; mind néked tartogatták! napod egére napnak és harcodhoz lobogónak, mely szökkenve véd a gonosz vermektől s nehéz munkádnak diadalt hoz. Napod és lobogód! s itt is mindenben úgy érzed lélekzetét, mint mikor melletted alszik s füledbe két kicsi hanggal szuszogja szíves életét. Szerelme egyre egyszerübb és szemében már nincsen félelem figyeli munkád, mosolyog és hangja sem hallik, úgy örül, ha napodon vers terem. Szűk holmidat vidáman összetartja és széttúr a gondodon s mint nap, zápor vizét az ázott lombokon, ráncaid úgy tünteti el homlokodon. Tragédia (Ady Endre) – Wikiforrás. Karolva óv s karolva óvod, míg körül leskel rád a világ s végül hosszu késeivel megöl; virág nem hull majd és furakodva féreg se rág, ha meghalsz s tested égetni lebocsátják. De mint esti harang hangjára toronyból a sok fehér galamb, a hangja száll utánad s csapdos majd ott alant.
Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassi Bálint – Wikikönyvek
"hosszú háborúban", a török ellen indított hadjáratban újra katonáskodott. 1593 őszén, a tizenöt éves háború kezdetén, részt vett családja várainak visszafoglalásában. Esztergom 1594-es ostroma során, 1594. május 19-én egy gyalogos roham közben egy ágyúgolyó mindkét combját elroncsolta. A vérveszteség és a vérmérgezés miatt május 30-án hosszas szenvedés után hunyt el az Esztergom-szentkirályi katonai táborban. Szerelmes vagyok én... – Wikiforrás. Halálos ágyánál egy jezsuita, Dobokay Sándor állt. A szlovákiai Hibbe katolikus templomában, a Balassi család sírboltjában nyugszik. A templomban, amely egykor a család liptóújvári uradalmának kegyúri temploma volt, 1898-ban Liptó vármegye emléktáblát helyeztetett el. 2004-ben a magyar és szlovák kulturális minisztérium emlékoszlopot helyezett el itt.
Hajdu Sándor:búcsú Jambus Kisasszonytól – Wikikönyvek
S vajon hinne-e valaki nékem, hozzád hogy kényszer mi sem űzött? rámfogná a herék hada, érzem: nékem e földön más se jutott, csak te, a tépett, kósza leány, a százszor lebukott. Van pedig, ó van valami ritka szép is benned, mely örök érték: egyszerű vagy, gyermeki tiszta, nem csúfít mély rejtelem, árny – s én mindig vágyódtam a szép, gyermeki dolgok után. S mégse tudok megszállani nálad, Valami űz, hajszol tova tőled; Szívem egy új, másfajta leánynak, tán Trocheus húgodnak adom, vagy nővéreid egyike lesz? ezt még én se tudom. Bármelyiket választom is én ki, Daktilt, avagy szép Anapesztuszt, Nem mondhatja nekik soha senki, hogy cédák, olcsó szeretők. mert szendék voltak nagyon is, mint a kolostori nők. Drágán adták szűzi szerelmük, s bárki legénnyel szóba sem álltak; így maradott fiatal a lelkük s hírük is oly hótiszta, fehér, amelyhez szenny, pletyka, gonosz, ó, soha semmi se fért. Szerelmes versek szerelmemnek jatekok. …No, kétségbe azért sose essél! Hisz tudom, oly rossz épp te se voltál; csak sokat és nőmódra szerettél – s kit nagyon és mindenki szeret, az másnál mindig hamarább bús árnyékba veszett.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Balassi Bálint Báró gyarmati és kékkői Balassi Bálint (eredetileg Balassa vagy Balássa, Balázsa; Zólyom, 1554. október 20. – Esztergom–Szentkirály, 1594. május 30. Irányítószám/Pécs/Névadói/Balassi Bálint – Wikikönyvek. ) magyar költő, törökverő nemes. A magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja. A magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Apja gyarmati Balassa János (főispán) (Balassa Menyhért báró és Balassa Imre erdélyi vajda testvére), aki ekkor a zólyomi vár főkapitánya; anyja lekcsei Sulyok Anna, Dobó István és Bocskai György sógornője. A Balassa család a Sulyok família révén a kor nevezetes személyeivel került rokonságba: Sulyok Sára az egri hősnek, Dobó Istvánnak volt a felesége; Sulyok Krisztina pedig a majdani fejedelemnek, Bocskai Istvánnak adott életet. Felmenői között apai nagyanyja Perényi Orsolya, Perényi István leánya, Perényi Péter koronaőr és erdélyi vajda nagynénje. A költő szülei 1553 tavaszán kötöttek házasságot.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez "Vad jámbusid, barátom! Hadd zengjenek szerelmet. " Így szóla Árkilok-nak Anákreon szelíden. De ő saját szülöttit Nem engedé szerelmes Dalokkal elpuhítni. E szóra öszvezajdúl A két öreg poéta. Közzéjek ugrik Ámor S apróra tépi mérges Jámbussit Árkiloknak. Ambróziába mártja, Szerelmivel behinti; Liéus is, leszállván, Máslásba megfereszti. Mind felszedé örömmel Anákreon magának; S mindjárt boros, szerelmes Dalokra verte őket. Énnékem is belőlök Egy-két csomót ajánlott Bor és szerelmetesség Csepeg belőle, látod.
Erdõn, mezõn együtt jártak, Együtt ettek, együtt háltak; Megosztották, amit fogtak, Szóval összebarátkoztak. Egyszer, hogy a tél beállott, És a földre sok hó szállott, Azt mondja a füles nyúl: -Rakjunk tüzet, kutya úr! -Rakjunk tüzet, aki lelke! Ne reszkessünk a hidegbe! Nosza hamar gallyat szednek, Tüzet raknak, melegszenek, Melegítik bundájukat, Átalfázott irhájokat. Hej, de jó a meleg télen, A havas, zord erdõszélen! Azt mondja a vidám nyúl: -Játsszunk most már, kutya úr! Hogyan, hogy sem, mi történik! Az állatok így beszélik: Ahogy ottan ugrándoznak, Nevetgélnek, bolondoznak, Meglökte a kutyát a nyúl, S tûzbe ugrott a kutya úr! -Vau - üvölt a kutya - Mit csináltál, te buta? Tordon Ákos: Madárszálló - Kárpátalja.ma. S hogy így rája kurjantott, A farkába kaffantott. A nyúl uccu, vesd el magad! Farka nélkül tovaszalad. Nem kergeti a kutya: Leégett a papucsa! Azóta csepp a nyúl farka, S meztelen a kutya talpa; S azóta van, hogy a nyúl Mindig búvik és lapul, Mert a kutya, ha teheti, Mindig, mindig megkergeti. Gyermekkorom egyik kedvenc verse.
Tordon Ákos: Madárszálló - Kárpátalja.Ma
Rengeteg mag elfogy egy tél alatt, de a tavasz mindenért kárpótolhat minket, hiszen sok madárka fészket is a kertünkben kereshet, és nincsen csodálatosabb egy madárdalos reggelnél.
#103 mozgassal kisert gyermekversek, mondokak nyuszi fulet hegyezi. (nyusziful rajzolasa) nagy bajuszat podori. (bajuszpodres utanzasa) repat eszik:ropp, ropp, ropp. (osszezart okollel repaeves utanzasa) nagyot ugrik:hopp, hopp, hopp. (ugralas) #104 Alma, alma, piros alma Odafenn a fán, (két kéz a has előtt gömböt formál) ha elérném, nem kímélném, Leszakítanám. (nyújtózás egyik, majd másik kézzel) De elérnem nincs reményem (lábujjon nyújtózkodás) Várom, hogy a szél Azt az almát, piros almát Lefújja elém.