Irinyi János Gyufa - Képgaléria - Munkácsy Mihály, Magyar Festő

Megyei értékek Irinyi János munkássága, a zajtalan és robbanásmentes gyufa Irinyi János 1817-ben született Erdélyben, a Bihar megyei Albison, Irinyi János mezőgazdász és Jánossy Róza gyermekeként. Édesapja országos hírű agrárszakember volt, aki 1830-ban tiszttartóként került a nagylétai Mandell–birtokra. Irinyi János iskoláit Nagyváradon és Debrecenben végezte, de19 évesen már a bécsi Politechnikumban tanult kémiát. Majd Berlinbe ment, ahol az akkori híres kémikusokkal keresett kapcsolatot, amit élete végéig fenntartott. Egyik professzorának, Meissner Pálnak sikertelen kísérlete kapcsán jött rá a zajtalan gyufa megoldásának gondolatára. Hosszú kísérletsorozat után, 1836-ban szabadalmaztatta a zajtalan és robbanásmentes gyufát, amelynek lényege, hogy a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte. Jubileumi megemlékezés az Irinyi-laktanyában. Találmányát Rómer István gyufagyárosnak adta el és a kapott pénzből akadémiai tanulmányait finanszírozta. Tanulmányai befejezése után haza tért, és 1840-ben gyufagyárat alapított Pesten, az "Első Pesti Gyújtófák Gyárát", amelynek később eladására kényszerült.

• Jubileumi megemlékezés az Irinyi-laktanyában
• Magyar feltalálók: Irinyi és a gyufa | Alfahír
• Képgaléria - MUNKÁCSY MIHÁLY, MAGYAR FESTŐ
• Paál László festményeinek listája – Wikipédia
• Paál László halála - A Turulmadár nyomán
• Paál László, a nagy erdőfestő - MaNDA

Jubileumi Megemlékezés Az Irinyi-Laktanyában

Még ebben az évben szabadalmaztatta új találmányát, azonban elegendő tőke hiányában nem tudta elkezdeni annak gyártását. Így hát találmányát 60 forintért eladta Rómer István bécsi gyógyszerészmesternek, aki elkezdte annak tömeges gyártását, s tekintélyes vagyonra tett szert. Hogyan készült? A gyufagyártás folyamata abból állt, hogy a kérgüktől megfosztott fatörzseket 60 cm hosszú rönkök alakjában leháncsolták, majd vékony szalagokra szelték. Ezután a gyufaszálak hosszának megfelelő méretűre vágták azokat, majd egy darabológép segítségével kis pálcikákká alakították. A nyers szálakat foszforsav, illetőleg foszforsavas ammónium vizes oldatával impregnálták, majd meleg légáramban forgó dobokban megszárították azokat. Magyar feltalálók: Irinyi és a gyufa | Alfahír. Az impregnálás megakadályozta, hogy az eloltott gyufaszál tovább izzon. A következő lépésben rovátkolt falécekből kialakított keretekbe tűzdelték be kis térközökkel a szálakat és a keret két oldalának összeszorításával rögzítették őket. A keretből kiálló szálvégeket először megolvasztott paraffinba, vagy a foszforos gyufáknál olvasztott kénbe, majd a gyufafejet képező gyújtóelegybe mártották.

Magyar Feltalálók: Irinyi És A Gyufa | Alfahír

A találmány lényege, hogy a veszélyes sárga foszfor helyett vörös foszfort alkalmazott, és nem a gyufa fején, hanem a gyufásdoboz oldalán. A gyufa feje káliumklorátból, kénvirágból (kénporból) és arabgumiból (vagyis akácfa mézgájából) állt, mely egyrészt nem mérgező, másrészt nem gyulladt meg bármilyen felületen, csakis azon, melyet a doboz oldalán képeztek ki. Ezt a szabadalmat felhasználva és tökéletesítve kezdték meg 1845-ben Jönköpingben a Lundström-testvérek annak a tárgynak a gyártását, amit ma gyufának hívunk. Győzelme, ahogy a fentiekből következik, túl lassú volt, évtizedek kellettek még, míg a különféle mérgező és veszélyesen gyúlékony változatokat világszerte kiszorította. Chaplin 1940-ben készült Diktátor c. filmjében, a két "világégető piromániás", Hitler és Mussolini versengését parodizáló jelentben, egyikük a gyufát a másik szobrán gyújtja meg – az eszköz ezek szerint még használatos volt. A biztonsági gyufa Herbert Spencer filozófus szerint az emberiség legnagyobb 19. századi jótéteménye, ami igazolhatatlan, de jellemző, hogy bárhol jelent meg az európai ember, ezt követően a gyufa volt az első, amit átvettek tőle.

Rendkívül kellemetlen volt viszont, ha az üvegcsövecske a zsebben roppant össze... /3/. Ilyen vonatkozásban a negyedszáz évvel később elterjedt mártógyufa sem volt biztonságosabb. Ennek alapját a francia Claude Louis Berthollet által 1786-ban felfedezett kálium-klorát képezte. A mártógyufa ötletét Scheele megfigyelése adta, miszerint a cukor és kálium-klorát keveréke kénsav hatására lángra lobban. 1805 és 1810 között Chancel fapálcikákra gumiarábikummal kálium-klorát, kén és likopódium (éghető szerves anyag) keverékét ragasztotta, ami kénsavba mártva, a felszabaduló klór-dioxid hatására, kigyulladt. Mivel a reakció igen hevesen játszódott le, a kénsav gyakran szétfröcskölt, és a ruhán, a szőnyegen vagy terítőn jókora lyukat mart. Ezért a kísérletezők rövidesen visszatértek a foszforos gyújtókhoz. Tillmetz, müncheni gyógyszerész, jelentkezett először dörzsgyufával 1815-ben; gyufaszálainak végére a már hagyományos gumiarábikummal kálium-klorát, kén és durranóhigany (később indító robbanószernek használt higany (II)-fulminát) keverékét vitte fel.

Charenton-le-Pont-ban temették el, emlékét barbizoni lakóházán ma is emléktábla őrzi. Deák Ébner: Paál László temetése Hagyatékát Párizsban 1880-ban elárverezték. Képei csak későn, 1902-ben megrendezett gyűjteményes kiállításával jutottak el Magyarországra, így hatása nem érvényesülhetett festészetünkben. Műveit a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Ismertebb festményei: Est a fontainebleau-i erdőben; Kazlak; Nyárfák, Békák mocsara; Pusztai táj; Erdő belseje; A berzovai út. Lázár Béla, Paál László művészetének kutatója írja: "Csupa érzékenység, csupa líra ez az ember. Ami őt a természetben kora ifjúságától kezdve érdekli, maga a táj, amelyet hangulata megelevenít, képzelete élővé varázsol. Mint ember is a finom részletezés, a szubtilis érzések, a gyöngéd hangulatok elemzője volt. A világot álmaihoz alkalmazta, a természet csak annyiban létezett számára, amennyiben benne álmainak megfelelő képet talált… Ez egyéniségében gyökerezett, fizikumához volt kötve, érzékeny szívéhez… ingerlékenységéhez, hangulatának gyors átsugárzó erejéhez, világlátásának sajátos tónusához…"

Képgaléria - Munkácsy Mihály, Magyar Festő

Paál László Festményeinek Listája – Wikipédia

Munkássága nem stílusának újszerűsége miatt igazán jelentős, hanem elsősorban azért, mert mély hitelességgel ábrázolta a paraszti életet a századfordulón. A Szolnoki művésztelep alapítója volt, és állandó alkotója maradt haláláig. Legismertebb képe a Hazatérő aratók. A mostani kiállításon több alkotása is szerepel, az egyik a Hajóvontatók című, egy másik pedig Paál László temetését ábrázolja, ami igazi kuriózumnak számít. Egy, Munkácsy köreihez köthető másik nagy realista Bihari Sándor. Leghíresebb műve a Bíró előtt, amely szintén hiteles életkép a 19. századból, akkor is, ha ma már a népies romantika egy jellegzetes alkotásának látjuk. A némi humorral ábrázolt tajtékpipás bíró és társai elé járulnak a cigányok, akik magyarázkodni próbálnak a tekintélyes emberek előtt, hogy miért is törött el a hegedű. A bíró feje fölött petróleumlámpa lóg, amely jól láthatóan már sok éve kormozza a mestergerendát. Semmiképpen sem feledkezhetünk meg a kiállítás másik névadójáról, Mednyánszky Lászlóról.

Paál László Halála - A Turulmadár Nyomán

Miután a szurok a vásznak hátterét már teljesen bekebelezte, és a részleteket eltüntette, most az arcok következnek, amelyekre szintén rátelepszik a bitumen. Döbbenetes a látvány. Ám nem azért látogattunk el a Magyar Nemzeti Galériába, hogy a Munkácsy-képek állapotán siránkozzunk, hiszen a szakemberek úgyis mindent megtesznek, amit lehet. Hanem azért, hogy a Budavári Palota kupolájának első emeletén megtekinthessük az újrarendezett Munkácsy- és Paál László-kiállítást, amelyek már régóta külön termekben, klimatizált körülmények között foglalnak helyet. (A klíma azonban éppen nem működött, talán javították? ) A tárlat címe Változatok a realizmusra – Munkácsytól Mednyánszkyig. A már említett Paál László-képeken kívül más festőktől is láthatunk jelentős alkotásokat, így egy tágabb horizonton tekinthetjük át a 19. század második felének és végének magyarországi realizmusát. Munkácsy már sokszor reprodukált festményére, a Siralomházra, ha eredetiben látjuk, mindig újra rácsodálkozhatunk. A nézőt már a kép történelminek mondható témája is megragadja, hiszen ma már nincsenek alföldi vagy dunántúli betyárok, útonállók, fosztogatók.

Paál László, A Nagy Erdőfestő - Manda

Azt pedig, hogy a kor egyik legismertebb és legkeresettebb festje lett, a mkeresked Charles Sedelmeyernek köszönhette. Az Ásító inas, amely A lusta inas címmel került évekkel ezeltt kalapács alá a londoni Sotheby's-en, és onnan vásárolta meg Pákh Imre mgyjt, most ott van a Tihany Kogart falán. Munkácsy ezt még 1869-ben festette Düsseldorfban, aztán a kép egy párizsi mkereskedhöz került, majd onnan Amerikába, ahol elször 1950-ben árverezték el New Yorkban, szóval elég kalandos utat járt be. De itt van a festnek egy Milton -vázlata is 1877-bl. A Milton t egyébként a kor egyik legnevesebb mkereskedje, Adolphe Goupil rendelte Munkácsytól, igaz, aztán nem vette át tle. Mindenesetre a Milton aranyérmet hozott a festnek az 1878-as párizsi világkiállításon. A tihanyi tárlat egy másik meglepetése két Mészöly Géza-kép, a Rzseszedk és a Sétalovaglás. Ez a kett tulajdonképpen egy volt, de valószínleg egy örökösödési vita miatt egyszeren szétvágták a festményt. A Sétalovaglás, amelyen látszik is a fest szignója, annyira friss felfedezés, hogy most júniusban bukkantak rá egy árverésen, és így került ide a kiállításra Paál László és Mednyánszky László festményei mellé.

1875-ben édesanyja, 1876-ban pedig édesapja halálhírét kellett feldolgoznia. Egészsége megroppant, tüdőbetegsége mellett 1877-ben egy balesetben agysérülést szenvedett. A szanatóriumi kezelések ellenére állapota folyamatosan romlott, és 1879. március­ 3-án, életének harmincharmadik évében elhunyt. Kizárólag tájképeket festett, valószínűleg ­60–70-et, a művek nagy része Európában készült, és ott is kelt el. Számos festményét a magyar műgyűjtők Amerikából és Európa­ különböző országaiból vásárolták vissza. Paált életében elkerülte a szakmai és anyagi elismerés. A kiállítás művészettörténész kurátora, dr. Nátyi Róbert a sors különös fintorának nevezte, hogy talán az egyik leghíresebb festménye, az Út a fontainebleau-­i erdőben című, amelyet a magyar impresszionizmus, a plein air festészet egyik legfontosabb darabjaként szoktak emlegetni, éppen halála előtt, az 1878. évi párizsi világkiállításon kapott bronzérmet. Erről azonban az alkotó már nem értesülhetett balesete és állapota miatt. Első nagy magyarországi kiállítását 1902-ben sikerült megszerveznie Lázár ­Béla művészettörténésznek, csaknem ötven képet sikerült összegyűjtenie, a tárlaton azonban tűz ütött ki, és öt festmény teljesen elégett, további hét pedig jelentősen megsérült.