Edgar Allan Poe: A Holló (Idézetek)
Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más... "Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár - Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár... " S szólt a Holló: "Soha már! "
- "S szólt a Holló" - Cultura.hu
- Edgar Allan Poe: A holló – DIGITÁLIS MAGYARÓRA
- A világirodalom híres hollója papagájként kezdte pályafutását - Dívány
- Könyv: A holló - The Raven (, Babits Mihály Edgar Allan Poe)
&Quot;S Szólt A Holló&Quot; - Cultura.Hu
Poe művészete a szűzföldeket feltörő amerikai pionírszemléletből táplálkozik – és egyben a pragmatikus üzleti felfogásból is. Ezért olyan friss, és ezért olyan olvasmányos. Ezt a különös tehetségű, fantomokat kergető, fantomok űzte művészt negyvenesztendősen vitte el a hajsza, a boldogtalanság, az alkohol és az ópium. Könyv, film, zene, hangoskönyv akár 27% kedvezménnyel! Világirodalom Verseskötet "Látnok! ", búgtam, "szörnyű látnok, ördög légy, madár, vagy átok, Hogyha istent úgy félsz mint én s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messzi Mennyben vár-e jó rám, Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? Edgar allan poe a holló teljes film. " Szólt a Holló. "Soha már! " "Itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár - Van... van balzsam Gíleádban?... Mondd meg - lelkem esdve vár... " S szólt a Holló: "Soha már! " S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen, - soha már! Síri csöndbe semmisülve, kábulattal elgyötörve, Álmot éltem, tébolyálmot, mint halandó senki más... Nő az éjjel, nő az árnyék, terjed egyre csöndesen S nem virrad meg - sohasem!
Edgar Allan Poe: A Holló – Digitális Magyaróra
Poe tudatos lázadó volt, de lázadása valójában nem a társadalom ellen irányult, saját szenvedélyes bűntudata tette különccé, az utókor által is tisztelt, mitikus alakká. Leghíresebb versében – A holló, 1844 – a romantikának és Poe költészetének minden klasszikus vonását megtaláljuk (önelemzés, a belső világ látványos megjelenítése, mítoszteremtés – pl. Lenora). A vibráló feszültségű, sejtelmes költemény kulcsa a monoton módon ismétlődő, magyarra pontosan nem átültethető refrénmondat: Nevermore. A vershelyzet tisztázatlansága, látomás és vízió keveredése már a szimbolizmusra emlékeztetnek, nem véletlen, hogy a szimbolista-impresszionista költők elődjüket látták a szerzőben. Edgar Allan Poe: A holló – DIGITÁLIS MAGYARÓRA. Több mint tíz magyar fordítása (pl. Babits Mihály, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső) van ennek a versnek, melynek hangulata, képisége Arany János A lejtőn című költeményével is rokon.
A Világirodalom Híres Hollója Papagájként Kezdte Pályafutását - Dívány
Könyv: A Holló - The Raven (, Babits Mihály Edgar Allan Poe)
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón, S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón, mintha roppant halkan roppanna a zár. "Vendég lesz az", így tünődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? A világirodalom híres hollója papagájként kezdte pályafutását - Dívány. " Óh, az emlék hogy sziven ver: padlómon a vak december Éjén fantom rejtelemmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad, s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár, S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng, és bíborán bús selymü zengés, Fájó, vájó, sohse sejtett torz iszony suhogva jár -, Rémült szívem izgatottan lüktetett, s én csititottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm megbocsájtja, ugyebár? Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm, és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. "
- S ajtót tártam, nyílt a zár: Éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, Látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár; Ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, Nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! " - halk, sovár Hangon én búgtam: "Lenóra" s visszhang kelt rá, halk, sovár, Ez hangzott, s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem, s még tüzelt javába vérem, Hirtelen, már hangosabban, újra zörrent holmi zár, S szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsosablak, No, te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár, Csitt, szivem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, Szél lesz az, más semmi már! " Azzal ablakom kitártam, s íme garral, hetyke-bátran Roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, S rám nem is biccentve orrot, meg sem állt, és fennenhordott Csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt, s mint kit helye vár, Ajtóm felett Pallasz szobrán megült, mint kit helye vár -, Ült, nem is moccanva már.