Templom Egere, Párkányi Raab Peter J
A nagy mesterek köpenye alól gyakorta bújnak elő sikeres kismesterek, akik élve a lehetőséggel, tovább építgetik a jól bevált, népszerű paneleken az ellesett fordulatokat, témákat, karaktereket. Fodor László (Budapest, 1896 – Hollywood, 1978) író, hírlapíró és színpadi szerző egyike azoknak, akik Molnár Ferenc nyomdokán lesték el a hatásos és sikeres színpadi meseszövést és dramaturgiát, ritmusokat és szövegpoentírozást. Ő nagyjából 1924-től aratta sikereit részint itthon, a Vígszínházban, majd Csehszlovákiában, a weimari Németországban, Amerikában, és mivel a 30-as évek végén elhagyta Magyarországot, forgatókönyvíróként a hollywoodi és 1955-től a német filmgyártásban is. Irodalmi értéke nem mérhető ugyan Molnár Ferencével, de prózája és drámái a "kellemesen fogyasztható" kategóriában jelölnek ki számára is helyet, a 20. századi magyar irodalomban. A templom egere című darabját nézvén fel-felötlik bennem az Egy, kettő, három, az Ibolya, az Üvegcipő és más színművek déjavu-érzése, valamint számos régi magyar film "szegény titkárnő – gazdag vezérigazgató" happy enddel végződő álomsablonja, végül mégis megáll a maga lábán ez a játék, különösen, hogy a panelek között a líra is megjelenik egyes helyzetekben, mondatokban.
A Templom Egere Film
Értékelés: 31 szavazatból Az 1920-as évek végén egy nehéz sorsú leány, aki természetesen "szegény, mint a templom egere", elhatározza, hogy a gazdasági világválság kellős közepén harcot indít a bankok - és egyúttal minden ellen, amit azok képviselnek. Belopakodik a megközelíthetetlen bankvezér irodájába, munkát és megélhetést követel magának, hogy megreformálja az egész piacgazdaságot. Szerelmi szállal átszőtt vígjáték, amely a maga módján persze azért jól átlátható, egyszerű tanulságokat is hordoz. Stáblista:
Gombost, papír, névdiktálás, rohanás, ez jellemezte ezt az egy-két órás idszakot. A gombosthöz viszont annyit fznék: kellemetlen a nadrágod hátsó felében lév, szúrós tárggyal a színpadon mozogni. Persze ez sem tarthatott vissza. Ezután a procedúra után következhetett minden, a színházi világ rabjának vágya, felmenni a színpadra és körülnézni. A színpadi tér bejárása, ismerkedés minden egyes kis apró járással, sarokkal. Szinte hihetetlen volt. Muszáj itt megemlítenem Honti György nevét. volt a felels minden egyes mozdulatunk betanításáért, így kezdetben inkább pedagógusra hasonlított mint sem színészre. Persze ezt a legnagyobb tisztelettel írva. Az els próbán mindent megtudtunk, ami késbb a feladatunk lett a színpadon. Rögtön még akkor elkezddött a munka, ami persze akkor még nem is tnt hatalmas feladatnak, mivel nem töltünk annyira sok idt a színpadon, de mint az késbb kiderült, hatalmas felelsség elkezdeni egy ilyen produkciót. Megtapasztalhattuk, hogy a leállásokon, újrakezdéseken, az összeveszéseken és a fáradtságon kívül mit is jelent tulajdonképpen ‑ színésznek lenni.
Az alkotást Kövér László, Szita Károly, Kéki Zoltán mellett Soltész Miklós egyházi kapcsolatokért, Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár és Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya leplezte le. (MTI/Fotók: Varga György) Kapcsolódó cikkeink: A szobrászathoz bátorság kell - 2018-10-25 Párkányi Raab Péter Munkácsy-díjat kapott - 2019-03-20 Vissza
Párkányi Raab Peter D
Nyilván ekkor még pár év is nagyon sokat számított – jegyezte meg Párkányi Raab Péter. Az évek száma az ő érdeklődését is közvetlenül meghatározta: s ennek okán a figyelme a történelem felé terelődött – ékes bizonyítéka ennek a német megszállás áldozatainak emlékműve, amellyel alaposan beletrafált a történeti-politikai diskurzus, a szembenállások sűrűjébe, illetve hasonló tematikájú az 1956-os Áldozati emlékműve is Szombathelyen. Ezekről a műveiről szólva Párkányi Raab Péter elmondta, hogy szerinte az ember történelem iránti érdeklődése az életkor múlásával jön meg. A tisztánlátásra szükség van ahhoz, hogy megismerjük a saját történelmünket. Koránál fogva egy-két évtizede már sok mindent ennek a függvényében vizsgál – jelentette ki. Markánsan alakuló történelemszemléletét kiegészítve az is egyfajta lázadás számára, hogyf igurális ábrázolásmóddal él, szobraihoz pedig tradicionális anyagokat használ. Ez a gyakorlata a kezdetektől fogva jelen a munkásságában – eleve így lépett a pályára. A világos ábrázolásmóddal élő művészet maradiságáról szóló tézisek meglátása szerint egy művészetpolitikai hazugság eredményei, amelynek eredményeképpen évtizedekig azt kommunikálták, hogy a figurális művészet elavult dolog, és a kortárs művészetnek új eszközöket kell használnia.
Párkányi Raab Peter Pan
szobrászművész, fotóművész (Balassagyarmat, 1967-) Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte. Jól áttekinthető, egységes életművel rendelkezik, melyben a hagyomány és az innováció egyszerre van jelen. A modern kor vívmányait felhasználva törekszik a szépség megalkotására, a "teremtésre", mely művészetének lényege. Alkotásaira a figuraközpontúság és a bravúros formakezelés jellemző. Kisplasztikáiban, fotóiban, monumentális szobraiban jellemzően egy-egy gondolat ölt testet, melyek ösztönzik a nézőt az igazságkeresésre. Minden alkotásánál törekszik a mérték és a harmónia megtartására, melyet hol a bronz, a kő vagy éppen a márvány művészi megmunkálásával ér el. Munkái a lebegésről, a légiességről, a szárnyalásról mesélnek, művészi hitvallása a művészet szabadságáról, a szabad művészetről szól.
Ez mind tanulás, amiért meg kell dolgozni. Valakinek könnyebben megy, valakinek nehezebben. Mindenkinek más a képessége. De munka nélkül nem megy. A szobrászkodás rögtön ott volt a kezemben. Ekkor azt éreztem, hogy ezért semmit nem tettem, nem dolgoztam meg ezért a tudásért, hanem én ezt kaptam, ez Istentől való adomány. Ezért is dolgozom nagyon sokat. Nem tehetem meg, hogy ezt a fajta adományt ne mutassam be, ne használjam. Ezért van meglehetősen nagy életművem, mert úgy gondolom, én ezzel tartozom annak, akitől ezt a képességet kaptam. Az én hitem ebben rejlik. Nem vagyok templomba járó ember. De templomimádó vagyok. Templomjáró vagyok a szakmám miatt. Folyamatosan keresem, hogy templomba mehessek és megnézzem a templombelsőket, a művészeti alkotásokat és egy misét meghallgassak, de nem egy minden vasárnap reggeli misére járó ember vagyok. Pár évvel ezelőtt elkezdtem építkezni. Úgy kerestem telket az épülendő házunkhoz, hogy abból mindig lássak magam előtt egy templomot. Szerencsém volt, Budakeszin találtam ilyet.