Ő Volt Louis De Funés Élete Szerelme - 40 Éven Át Imádta Jeanne-T - Világsztár | Femina - Filmvilág
1945-ben, 31 évesen debütált, és azóta a következő közel 40 évben, néha mesterien, több mint 130 filmben és 100 színházi szerepben játszott. Azután vált népszerűvé, hogy vígjátékokban szerepelt a nagy képernyőn, és olyan filmek sztárja lett, mint "Ah! Louis de Funès – műsorvízió. Les belles bacchantes "(1954) és" Le Mouton à cinq pattes "(" Az ötlábú bárány ") - ugyanabban az évben. Louis de Funès, feleségével, Jeanne-val, 1969/AFP PHOTO Karrierje 1964-ben érte el csúcspontját, a "Saint-Tropez csendőrje" című film hatalmas sikerét követően, hírnevét pedig ugyanezen sorozat többi filmje is megerősítette: 1965-ben - "Le gendarme à New York" ("A csendőr New Yorkban"). New York "), 1968 -" Le gendarme se marie "(" A csendőr megházasodik "), 1970 -" Le gendarme en balade "(" A csendőr séta közben "), 1978 -" Le gendarme et les extra-terrestres "(A csendőr férjhez megy) és az idegenek ") és 1982 -" Le gendarme et les gendarmettes "(" A csendőr és a csendőrök "). Sikeres volt a "Fantômas" trilógia szerepeivel is: 1964 - "Fantômas", 1965 - "Fantômas se déchaîne" ("Fantômas in action") és 1966 - "Fantômas contre Scotland Yard" ("Fantômas kontra Scotland Yard").
- Louis de Funès – műsorvízió
- PORTRÉ Louis de Funès - a Sajtóügynökség Rador című francia vígjáték legendája
- A dackorszaknak sosincs vége
Louis De Funès – Műsorvízió
Isabelle De Funès Született Isabelle Christine Inès Léonore Girard 1944. július 27 (77 éves) Párizs, Franciaország Foglalkozása Színésznő, énekes, modell, fotós aktív évek 1968 - jelen Házastárs (ok) Michel Duchaussoy ( m. 1970–1971) Gyermekek 1 Isabelle Christine Inès Léonore Girard (született 1944. július 27 -én), ismertebb nevén Isabelle De Funès, francia színésznő, énekes, modell és fotós. Leginkább arról ismert, hogy Guido Crepax képregényfiguráját, Valentinát alakította az erotikus thrillerben, a Baba Yaga -ban (1973). PORTRÉ Louis de Funès - a Sajtóügynökség Rador című francia vígjáték legendája. Életrajz A Párizsban született De Funès modellként kezdte karrierjét. 1968-ban találkozott az énekes-dalszerzőkkel, Véronique Sansonnal és Michel Bergerrel. Együtt rögzítettek több kislemezt és egy EP -t, a La Journée D'Isabelle -t (1968). A francia filmben, a Ces messieurs de la gâchette (1970) című filmben debütált. A Le coup monté (1978) című film forgatása után visszavonult a színészettől, és Kolumbiába költözött, ahol a fotózás iránti szenvedélyét űzte.
Portré Louis De Funès - A Sajtóügynökség Rador Című Francia Vígjáték Legendája
PMTE 2007. 08. 15 0 0 642 Hello! Idézet az életrajzi könyvből: - Louis volt olyan kedves, hogy három héten át fenntartotta nekem a szerepet, és igazíttatta a forgatásti tervet - idézi fel Claude Gensac. - De próbálnom kellett a Théatre de la ville-ben, a rendezőm nem volt hajlandó elengedni. Így aztán a hűséges házastárs kénytelen volt visszamondani a felkérést. Nohabf 2007. 14 641 Üdv! Ezt a húzást én sem értettem hogy miért cserélték le Claude Gensacot Maria Maubanra a Földönkívüliekben. Lehet hogy akkor valamilyen más filmet forgatott, talán az IMDB-n meglelem rá a választ vagy valahol máshol. A napokban gondoltam eggyet és belenéztem a Youtube-ra feltett Fantomas filmek mozis előzetesébe és a Fantomas visszatér előzetesében találtam egy érdekességet:talán beugrik az a kép mikor Fantomas kastélyában nézik hőseink az akváriumot, felvillannak a fények és megjelenik Fantomas és elkezdi mesélni a kastély építését. Igenám de az előzetesben egy nagyon rövid részlet erejéig látszik az amikor Fantomas kilép egy liftből ami a csigafeljáró közepén van(ugyebár ahol felszalad Fantomas mikor elkezdik üldözni) 2-3 mp-es ez a rövidke jelenet, nem gondoltam volna hogy a végleges verzióból ez is kimaradt úgy ahogy a Scotland Yardból a Lord felesége és Fandor közötti románc amiről egy aprócska fotó van a DVD hátlapján.
A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Bezárás
Nagyszerűen találták el az alkotók a hétköznapi, mindenki számára ismerős gondok dramatizálását, ami nagy szó, hiszen amit mindenki ismer, azt a legnehezebb megmutatni. A párbeszédek nagyon jók, nincsenek fölösleges mondatok, minden beszélgetés ugyanazt a problémát járja körbe nagyon alaposan. Nem direkt kimondással, hanem olyan utalgatásokkal, álságos vagy menőző, mindesetre elkenő szövegekkel, amelyek mögül mindig kibúvik a lelki teher. A dackorszaknak sosincs vége. A szeretet mögött lappangó kicsinyes féltékenységek, a bűnbakok keresése és a sértettség a szülők és a gyerekek szájából és cselekedeteiből egyaránt sugároznak. Minden pillanat és megszólalás mögött ott a fortyogó indulat vagy fájdalom, a kínos helyzetből adódó sutaság összes gyengesége és az erény erőltetése is. Mindez félszavakból, finoman visszafogott jelenetekből látszik, nincsenek óriási drámák, színpadi túlzások. Filmszerű maradt ettől még A tintahal és a bálna, mert fölösleges üresjáratok sincsenek, hiszen minden jelenet óriási feszültséget rejt, és mindegyik helyzet újabb és újabb aspektusát mutatja be a négyszereplős konfliktusnak.
A Dackorszaknak Sosincs Vége
A történet időpontja a nyolcvanas évek dereka, helyszíne Brooklyn, hősei egy család négy tagja: az egykor ismert, ám művészi erejét vesztett regényíró apuka, az írásban épp sikerei kezdetén álló anyuka, valamint két – középiskolás és elemista – fiuk. A 1969-es, brooklyni születésű rendező-forgatókönyvíró a maga alteregóját rajzolta meg kamaszodó hősében, a többi figurát pedig családjának tagjairól mintázta. A tintahal és a bálna első blikkre a forgatókönyvével lepi meg a nézőt, a Sundance vezérkara nem véletlenül rajongta körül a projektet még azelőtt, hogy egyetlen kockája leforgott volna, és az is sokatmondó, hogy a már elkészült filmet számos rangos fesztiválon és más grémiumokon (az Oscar-döntnököktől a New York-i Filmkritikusok Szövetségén át a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetségéig) tökéletesnek mondott dramaturgiája miatt csodálták. A legrafináltabb hollywoodi forgatókönyv-guruknál és szkript-doktoroknál is precízebb Baumbach patikamérlegen mérte a plot point okat, emellett a legbevadultabb európai művészfilmeseket megszégyenítő módon igyekezett motivációkkal feltölteni a figurákat, és erőfeszítéseit siker koronázta, mutatós munka került ki a kezei közül.
Mégsem lopás és nem is utánérzés a film; Baumbach hasonló közegből érkezett, mint Allen (mindketten Brooklynban születtek, igaz, Allen szülei munkások voltak, Baumbachéi értelmiségiek), aki nyilván nagy hatással volt rá, de a dialógusait hallgatva csak egy botfülű nem fedezi fel, hogy a fiatal filmesnek saját hangja van. Baumbach "lelki társa" a saját generációjából Wes Anderson ( Okostojás, Tenenbaum, a háziátok), akivel régi jó barátok. Filmjeiket nézve érezhető is a hasonlóság világlátásuk közt. Anderson tavalyi sikerfilmjét, Az Édes vízi élet -et ketten írták, a szó legszorosabb értelmében: Baumbach egy interjúban elmesélte, hogy minden nap du. 1-kor találkoztak ugyanabban a New York-i étteremben, megebédeltek, aztán estig írtak. A forgatókönyv minden egyes sorát együtt szülték meg, külön egyikük sem dolgozott rajta. Anderson jelenleg a The Fantastic Mr. Fox című rajzfilmen dolgozik, amelynek a forgatókönyvét ismét együtt írják. Jeff Daniels és Laura Linney a filmben Állítólag cserébe Anderson is besegített a The Squid and the Whale -be, amelyet az idei Sundance filmfesztiválon mutattak be.