Dunakanyari Hajós Felvonulás – Szobtól Verőcéig – Hello Dunakanyar — Thurzó Tora – Wikiforrás
Töltsd le alkalmazásunkat Töltsd le alkalmazásunkat
Esztergom Szob Hajó Makett
Mától (május 29) újraindul az Esztergom-Szob-Zebegény Dunakanyari hajó körjárat. A pontos menetrend a MAHART oldalán olvasható. A jegyár 1000 Ft / fő, a kutya 500 Ft / eb, a kerékpár pedig szintén 500 forintos áron hajózhat. Gyereknap alkalmából, május 30-án vasárnap, 1 órás ingyenes sétahajózásra van lehetősége minden 18 év alatti gyereknek Esztergomban 11. 00 és 16. 00 között. A hajók óránként indulnak. A különleges hajózási élményt a Hunyadi hajó biztosítja. Szülők és kísérők kedvezményesen, 500 Ft/fő/hajóút áron vehetnek részt a programon. Esztergom szob hajó makett. A hajókon védettségi igazolvány nélkül is lehet utazni, de a naptej mellé egy könnyed nyári maszkot mindenki csomagoljon, mert az viszont kötelező. Címlapkép: Legyen gyermeke felkészült matematikaórán! BREAKING: Megszűnik a karanténkötelezettség Európán belül! 95%-os visszaesés a Budapest Airport utasforgalmában tavaly februárhoz képest
(Forrás:) Utoljára frissítve: 2021-05-28 Szeretné, hogy az Önök híre, eseménye is megjelenjen az Esemény Menedzser portálon? Tartalomszolgáltatásra, online marketingre van szüksége? Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Megéri velünk kombinálni! Esztergom szob halo 3. Szíves látás, a BETA vásár! Időrendben « Április 2022 » H K Sze Cs P Szo V 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30
– Fiúk bajuszt növesszenek! – Asszony, férfi boldog legyen, másnak rosszat sose tegyen! Eljött a szép új esztendő, olyan mint a tarka kendő. Piros petty az öröm rajta, fekete a bánat rajta. Pici szívem, pici szám, boldog új évet kíván! Komámuram bújjék bé, mi jót hozott újévre? – Komatálat, bablencsét, kívánok jó szerencsét! Cifra bundát, cifra szűrt, fehér cipót, piros bort, decemberre disznótort. Adjon az Isten minden jót ez új esztendőben, fehér kenyér dagadjék nyárfa tekenőben. Hús, bor, gyümölcs, ruha, legyen mindig bőven a patikát felejtsük el ez új esztendőben. Adjon az Isten bő termést, aratást…, nyakig érő sarjút, hogy bosszantsa a kaszást.. Adjon az Isten sok fát a kályhába… házi békességet a meleg szobába.. B. K.. Nézd meg ezeket is: 3 székely újévi köszöntő Malacos újévi köszöntők Vicces újévi köszöntők Újévi jókívánságok.
- Csakugyan öltözik - törölte le a könnyeit. - Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb úr a halálnál is. Az úr parancsol, a nép szót fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjút? Az egész Varjúvár nem ér egy borjút. - Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat. - Hess, csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Annak úgyis meg kell lenni! Nem hallottátok, hogy az úr parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott rá. A nap úgy ragyogott a felhőrongyok között, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. - Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -, hát az én szép aranyérdemem, amit Damjanich tűzött a mellemre! Megér az egy borjút! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Rálehelgetett, fényesre törülgette, aztán föltűzte a dolmányára.
Titokban most is azzal szokta kibeszélgetni magát, hogy el ne felejtse egészen a szót. Az újévi köszöntők is nehezére estek már. Az utolsó újesztendő reggelén már csak annyit tudott mondani a néma öreg szolga a süket öregúrnak: - A fölséges Isten nevében ebben az esztendőben tovább éltesse a nemzetes urat, mint a múlt esztendőben! A nemzetes úr máskor ilyenkor mindig csókra szokta nyújtani a kezét az öreg hajdúnak, és a markába nyomott egy divatból kiment ezüsthúszast. Azonban elfogytak a régi pénzek, és elfogyott a nemzetes úr leereszkedő kedve is. - Hallja kend! - vetette oda nyersen az öreg szolgának. - Igenis, nemzetes uram! - csapódott össze két öreg csizma, amelynek régen lekéredzett már a sarka. - Bolond kend! - Igenis, nemzetes uram! - Én meg régi pénz vagyok. Kimentem a divatból. - Én most lefekszem és meghalok. - Igenis, nemzetes uram! - roggyant meg két öreg térd. - Vigyázz! - villogott az öregúr szeme. - Velem nem lesz kendnek semmi dolga. Felöltözve várom a halált, mint ahogy a Thurzók szokták.
- Legalább utoljára hadd kérkedjek vele! - vergődött be a faluba a nagy hófúvásokon keresztül. Ott azonban nemigen akartak szóba állni az együgyű vén szolgával az új esztendőt ünneplő emberek. Meg se igen értették, mit akar, mert Tamás nagyon elszokott már a szótól, s nem tudta elmondani a szívén valót. Nagy nehezen talált egy jókedvű gazdát, aki szóba állt vele. Meg is ajánlta a borjút az aranyért, de vele kívánta a dolmányt is. - A borjúval is velejár a bőre - figurázott az öreggel. - Ehol van e - vetette le Tamás a dolmányt az első szóra, s ingujjban hajtotta haza a borjúcskát a Varjúvárba. Észre se vette, hogy fázik, csak mikor hazaért. Se azt nem látta meg öreg szemével, hogy a nemzetes úr ott várja a halált az ablakban, nagyúri pompába öltözve. - Eljárt az idő - kukucskált föl Tamás a napra, aztán valami rossz kendőt kerekítve a vállára, elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra készen volt a Thurzó tora. Régen érzett pompás ételszag gőzölgött a penészes termeken, és a törött lábú asztalon ott terpeszkedett a rettenetes bogrács.
Két gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére borulva ott zokogott a hajdú. Addig, míg odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. - Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen. Abban a percben fölpattant az ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan, ezüstös mentében, rókamálas köpönyegben, és úgy tüzelt a szeme, mint a parázs. - Uram Teremtőm! - ugrott föl Tamás dideregve. - Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött, hogy már a szaga is föltámasztott. Azzal szépen, gyöngéden, ölelésformán ráterítette az öreg úr az öreg szolgára a rókamálas köpönyeget, amelyben valaha a Thurzó nádorispán melengett.