A Jégmezők Lovagja
Szerkeszd te is a! Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat! Km. : Schöck Atala (alt), Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba); vez. : Alekszandr Szladkovszkij Szergej Prokofjev: Alekszandr Nyevszkij – kantáta, op. 78 Dmitrij Sosztakovics: V. (d-moll) szimfónia, op. 47 Két 20. századi orosz kortárs, mindketten megszenvedték a szovjetrendszert, újra és újra áldozataivá válva a diktatúra "kultúrpolitikájának". Prokofjev, aki az érvényesülés reményében tért vissza Nyugatról hazájába, ezt a művét eredetileg filmzeneként komponálta Eizenstein alkotásához, A jégmezők lovagjához. Sosztakovics V. szimfóniája zenekari termésének egyik legjelentősebb darabja. A koncert orosz-tatár karmestere legsajátabb területén mozog e két alkotást vezényelve. A Nyevszkij-kantátát Prokofjev 1938/39-ben írta, az V. V. Jan: A jégmezők lovagja (Móra Ferenc Könyvkiadó-Kárpáti Kiadó, 1964) - antikvarium.hu. szimfóniát Sosztakovics 1937-ben, a két mű tehát ugyanazt az időszakot reprezentálja.
V. Jan: A Jégmezők Lovagja (Móra Ferenc Könyvkiadó-Kárpáti Kiadó, 1964) - Antikvarium.Hu
Értékelés: 3 szavazatból Monumentális filmvízió a teuton lovagok felett aratott 1242-es győzelemről a Csud-tavi ütközetben. A németellenes, "hazafias" alkotás Eizenstein egyetlen kasszasikere - de betiltják, amidőn a Molotov-Ribbentropp-paktum megkötésekor elveszti időszerűségét. A Szovjetunió megtámadása után mutatják be újra, és kapják meg érte az alkotók a Sztálin-díjat. Erre a filmre is igaz, ami minden zseniális műre: a nagyvonalú, operásan stilizált, "elidegenítő" rendezés, a fenomenális operatőri munka, valamint a klasszikus harmóniájú zene elhomályosítja a film nacionalista tendenciáját. Forgalmazó: Örökmozgó Stáblista: Szereplők Amelfa Timoferevna - Buszlaj anyja
"A diadalt arató vezér ekkor vette fel a Nyevszkij nevet. Ám hiába aratott diadalt, Novgorodban a németbarát frakciók kerültek többségbe, akik elkergették a herceget" A svéd támadással egyidejűleg Livónia felől a teuton lovagok is betörtek az országba az észtországi dánokkal. Az orosz seregek sorozatos vereségeket szenvedtek, és miután már a mongolokkal ismét szövetkező támadók már-már a fejedelemség központját fenyegették, a novgorodiak visszahívták Alekszandr Nyevszkijt. A herceg ellentámadást indított 1242 elején, visszafoglalta Pszkovot, majd megindult a Novgorod elfoglalására felvonuló lovagrendi–dán–észt fősereg ellen. "A két sereg a befagyott Csúd-tónál találkozott, és 5-6 ezer orosz had került szembe a jóval tapasztaltabb, fegyelmezettebb, megközelítőleg 2500 fős német, dán lovagi és észt segédhadakkal" A lovagok azt tervezték, hogy a jól bevált ék alakú hadrendben gyors támadással kettévágják az orosz sereget, és külön-külön morzsolják föl a mögöttük támadó gyalogsággal. A csata elején Alekszandr Nyevszkij csapata kihasználta számbeli fölényét, gyűrűbe zárta a lovagsereget, kampókkal rántva le lovaikról a német és dán vitézeket.