Ballagási Búcsú Idézetek

Ballagási idézetek Eddig csak álmodtunk, terveztünk még, most valóra válhat minden, ami szép. Az élet, a munka tárt karokkal vár, s hogy szép lesz-e csak rajtunk áll. Szabó Pál Pajtásaim! értetek a bú; Elhagyni, fiúk, titeket, Ez fáj nekem, ez szomorít el, Ez ver kebelembe sebet… De nem! mi vigadtunk minden időben, Így hát szomorú a búcsú se légyen. Petőfi Sándor Ah, vége, vége! Ballagási búcsú idézetek fiuknak. Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amig él. Leczkéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél. Reviczky Gyula De azt akarom, tisztán és fehéren, legyetek vígak és bársonyba-járók, a kezetekben egy nagy arany-érem, s hódítsátok meg az egész világot. Kosztolányi Dezső Rosszakaróim, jóbarátok, Temérdek angyal és svihák, Szép, szőke, barna, csúnya lányok, Sakkpartnerek, konyhásmamák, Tavaszi leves, tészta, mák, Rongy testem innen elmegyen, Közös sorunknak vége hát! Hiány ül majd a lelkemen. Varró Dániel Régi harcok, régi, kopott könyvek Derű, mosoly, néha fájó könnyek Múlik minden, rohannak az évek Búcsút mondunk, múló diákévek.

Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer véget ér a főiskola. Életem legboldogabb négy évét töltöttem itt. Végignéztem az asztalnál ülő nevető és sikítozó társaimon. Ők voltak a családom. Megértettek és úgy ismertek, ahogy senki más a világon. Menj, menj bizony, menj tovább, Bármit is súgnak az ostobák, Lehet, a körülmények sokszor mostohák, De te csak menj, ne állj meg, menj tovább! Ballagasi bcs idézetek. Azt akard, amit el sem ér a szem, zúzd el, amitől megtorpan az ész! Ó, ifjúság, sasként szállj, sebesen, karod legyen villám-fenyegetés! Kísérje jószerencse lépteid; tudd, ha eddig melletted álltam, most mögötted állok. Mi volt, emlékben él, S új vár, mint utad tova léped, S éretten az évek fényeinél, Sokat tehetsz még, annyi szépet. Legyen az életed utazás, haladj afelé, amire vágysz, hagyj magad mögött mindent, amit cipelni nehéz. Mindenki képes elérni célokat. Ne hagyjátok, hogy elbátortalanítsanak, amikor szeretnétek valóra váltani egy álmot. Végül, használjátok ki, hogy fiatalok vagytok! Akkor is ragaszkodjatok álmaitokhoz és céljaitokhoz, ha a megvalósításuk lehetetlennek látszik!

Az emberben ott rejlik az egész világ, s ha tudod, hogyan szemléld és hogyan tanulj belőle, a kapu előtted, a kulcs pedig a kezedben. A ballagás a legfontosabb esemény az életünkben, az ifjúságunk utolsó szertartása, a továbblépést jelképező rituálé. Hej óvoda, óvó nénik, nem maradok tovább én itt! Itt mi soká nem maradunk: vár az iskolai padunk! Bejegyzés navigáció

Mindenkinek ajánljuk, nézze át a felmérés eredményeit, az állatvédelmen túl ez már az embereket is közvetlen közelről érintő, országos probléma. Mészáros Gabriellát most a legfontosabb tényekről kérdeztük. Összesen 30 ezer kóbor eb került a látókörünkbe, ennyit sikerült »azonosítani« a felkeresett településeken. Ez pedig azt jelenti, hogy jelenleg Magyarországon nagyjából 80-100 ezer gazdátlan kutya élhet – mondja a -nak a szakember. Gyakorlatilag mind ivaros, nagyjából a felük szuka. Jön a tavasz, a tüzelés időszaka, vagyis a két hónapig tartó vemhesség után fenti számot valahol 5-8 között kell majd megszorozni. A kölykök természetesen nem mind élik meg a felnőttkort, betegségek, paraziták, balesetek, szándékos pusztítás és állatkínzás jócskán rendet vág majd közöttük, de akkor is elképesztő számokról beszélünk. Ezek mögött pedig mind ott van egy-egy szerencsétlen állat, az ember legjobb barátja, illetve a gazdátlanságból fakadó, egyre nagyobb potenciális veszély. Tizenötszörös "túlnépesedés" A kóbor kutyák befogása, gondozása, magyarán a "probléma kezelése" az állami ebrendészeti ellátórendszer feladata, viszont a települések maguk döntik el, szerződnek-e a "szolgáltatásra", vagy sem.

Egy este a jövő már múlt lesz. Akkor visszanézünk, és látni fogjuk az ifjúságunkat. Te vagy az, aki nyitott szemmel és szívvel jársz a világban. Te vagy az, aki észreveszi az élet apró szépségeit, te segítesz jó szívvel, ahol éppen kell, általad lesz ez a világ még szebb és jobb. Mi legfeljebb segítünk neked. Ámulni még, ameddig lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, megőrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban. Ah, vége, vége! Vagy ki tudja? Diák marad az ember, amig él. Leczkéjét a sirig tanulja, Nehezebbet folyvást a réginél. Pajtásaim! értetek a bú; Elhagyni, fiúk, titeket, Ez fáj nekem, ez szomorít el, Ez ver kebelembe sebet… De nem! mi vigadtunk minden időben, Igy hát szomorú a búcsu se légyen. S kacsintok mégis én, mert tudom, minden hiába, nem vénülünk mi már, mert ügyetlen volt a bába, megnyomta egy kényeske helyen akkor fejünk s ez felment minket attól, hogy felnőttek legyünk s bár minden évvel munkád tudósi becse nő, én mégis így köszöntlek: szerbusz, te csecsemő!