Fedák Sári – Wikidézet
Mindketten tévedtek. Csak én játszottam eddig 574-szer! [1] a János vitéz próbáiról 1904 körül Róla mondták [ szerkesztés] Ez a leány a nagy mindennek Remekbe termett, kicsi mása, A hódító, tüzes, pogány vér Gyönyörű és szent lázadása. Ez a leány gyönyörűséges ember, Szilaj vággyal, vad szerelemmel. Nem értitek? Jól van: ne tessék!... Ez a leány tökéletesség! Ez a leány tökéletesség, Ez a leány a szebbik élet, Ez a leány szomorú vígság, Ez a leány csak idetévedt. Körülte sír, suhogva, szállva, Heinének s Offenbachnak árnya. Mennyit fog még sírni, bűnhődni, Mert szebb és különb, mint a többi. [2] Ady Endre alkalmi verse a huszonkét éves Fedák Sárihoz Fedák Sári nem az a lány, akiről hideg melegséggel vagy meleg hidegséggel lehet szólni és írni. 28 éves szűz pinák. Ő első Fedák Sári. Egy és szuverén. Valaki és teljes valaki. Egyéniség, aki nem paktál, s aki nem reflektál semminemű türelemre. Tessék csak bátran nézni, látni és ítélni. A Bereg megyei bakfis egyszerre csak fölszaladt a színpadra. Mint a gyötrelmes, erős, szűz vihar, végigsöpört ott mindent.
28 Éves Szűz Mária
28 Éves Szűz Pinák
Trónjaikról lerángatott autokrata színpadi királynőket, félelmetes bálványokat, szent és sérthetetlen formákat, tradíciókat és konvenciókat. A kis bálványdöntő úgy tett a züllött budapesti színházi világgal, mint Napóleon az egyesült seregekkel. Fedák Sári is fölforgatta s megcsúfolta a színpadi hadakozásnak minden becses, régi elvét. Nem volt újságíró dandárja, nem volt haditerve, ignorálta a kulissza küzdelmeit. Nekivágott a csatatérnek, a színpadnak, s megnyert minden csatát. [1] Ady Endre a fiatal Fedák Sáriról az első nagyváradi vendégjátéka révén Íme a Magyar Operett. Egy asszony, aki nagy egyéniség, s amellett elég ripacsirta, hogy jól tudta érezni magát, sőt hitt is ebben a flitteres, nagyherceges operettvilágban. 28 éves szűz mária. Asszonynak kellett lennie, mert férfiból elképzelhetetlen ez az öntvény. Akinek ekkora emberi súlya van, ha férfi, más pályát keres… Fedákban ezt imádta a közönség, amely az ő kótákkal packázó hangjában, áradó jókedvében, hars önbizalmában nemcsak operettet kapott, de különös, nyers ízzel kapta a maga életkedvét.