A Romantika Történeti Kontextusa
Kialakulnak az átmeneti műfajok, a hangnemkeveredés, és a nagy érzelmi töltések kezdenek eluralkodni. Szenvedélyesség, nagy érzelmi töltések jellemzők. A szentimentalizmusban gyökerezik a romantika nagy érzékenysége, érzelmi telítettsége. A művekben is szenvedélyes, a társadalomhoz képest érzelemgazdag hősök jelennek meg. Ha érzelmileg telített, érzelmi feszültséget is mutat, a művekben nagyon sok az ellentét (jó-rossz, pozitív-negatív, múlt-jelen). A régi dicsőség és az elkorcsosult, gyönge jelen ellentéte jelenik meg. A romantikának a korábbi korok közül a középkor az ideálja (s nem pl. az ókor, mint a felvilágosodásnak). Egyik kor sem tagadhatja meg a múltat, valamelyik korból táplálkoznia kell. A romantika a nemzeti múltba vágyik vissza, a nemzeti, helyi sajátosságokat hangsúlyozza. A nemzeti múlt feltérképezése közben mindig a dicső múltat keresi, de ugyanakkor szereti a kuriózumokat is, egy távoli, keleti, misztikus világ felé vonzódik (a misztikus itt ismeretlen, számára titokzatos, varázsos, mesés világot jelent).
- Romantika - Irodalom kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com
- A romantika jellemzői, irodalma (ismertető írás) – Oldal 5 a 5-ből – Jegyzetek
Romantika - Irodalom Kidolgozott Érettségi Tétel - Érettségi.Com
Angliában ez a kifejezés a középkori (román kori) művészeti irányt, a romanikát jelölte. Később hozzátapadt a lovagregényt jelentő "romance" kifejezés is, amelyből aztán kialakult a "romantic" jelző, ami akkortájt festői tájat, regényes jellemet jelentett. Vagy esetleg olyan jelenségekre is vonatkozhatott, amelyek a lovagok és a trubadúrok világát idézték fel. A hétköznapokban a kifejezés a "természetes, vad, érintetlen, civilizációtól mentes" jelentést is felvette. A "romantika" kifejezés a mai napig él, és nemcsak stílusirányzat értelemben. Köznapi jelentése szerint aki vagy ami romantikus, az kalandos, érzelmes, szenvedélyes. Ez egy bizonyos magatartásforma, amely a romantika korszakától függetlenül is létezik, és amelynek fő sajátosságai rokoníthatók a romantika korának érzelemkultuszával. A romantika történelmi, társadalmi, gazdasági és politikai háttere A 18. század vége és a 19. század eleje meglehetősen viharos korszak volt: először a nagy francia forradalom véres eseményei, aztán a napóleoni háborúk, majd az 1848-as forradalmak zajlottak le és okoztak felfordulást.
A Romantika Jellemzői, Irodalma (Ismertető Írás) &Ndash; Oldal 5 A 5-Ből &Ndash; Jegyzetek
Függetlenség: Függetlenségi harcok kezdődtek bizonyos idegen hatalmak által irányított területeken, például a spanyol-amerikai országokban, Olaszországban és Görögországban. A romantika ezért találkozott a állandó változás ideje amelyben a társadalom elkezdte megváltoztatni mentalitását és újragondolni, hogyan éltek addig A romantika akkor jön, amikor a a történelem változott teljesen. Semmi sem volt stabil, és minden bázis, amelyen addig a pillanatig éltek, mutálódott. Ebben a környezetben ütköztek három fő gondolat: Az első az ideológia volt abszolutista amely társadalmi kudarcra volt hivatva, de ellenállt az eltűnésnek, A második a Ábra aki támogatta elképzeléseit a francia forradalomban És végül a Romantika ez az előző kettő ellen volt. Szokásos a romantikáról csak a művészi aspektusáról beszélni, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a nagy súlyú áramlat egy strukturálatlan és elveszett társadalom Válaszokat és új életformákat kerestem. Abban az időben a szubjektivitás uralta a környezetet Ami eddig volt, az már nem az, még olyan nyilvánvaló dolgokban sem, mint az országhatárok.
A romantikában a szépségajánlat valami egészen más. Számukra a szépség olyasvalami volt, ami felülmúlta őket abszolút nagyság. Ez az abszolút nagyszerűség nemcsak az élvezetnek volt köszönhető, hanem annak a félelemnek is, hogy nem sikerül helyesen levelezni. Nacionalista érzelmek: Az állandó változások idején szükséges volt, hogy az egyén tudja, honnan származik, hol vannak a gyökerei, és onnan fakadt ez a nacionalista érzés. Aztán a regionális művészet, egy olyan művészettípus, amely nem oszlott meg a nemzetek között, hanem saját jellegzetességeit kereste, hogy megkezdje a művészeti kultúra megteremtését az egyes régiókban. Ennek az érzésnek világos példája a munkája A szabadság irányítja az embereket írta: Eugene Delacroix. Természet: Korábban tájképek készültek a szerző által a vásznon látottak megörökítésével. A romantikával a szerzők a természetet érzelmeik kifejezésének eszközeként kezdik felfogni. A tájak tehát nem valós helyek, hanem képzeletbeli párhuzamai annak, ahogyan a szerző belül érezte magát.