Katalin Névnapi Képek
Nem volna különbség a szegény és gazdag bánata között? Ah, elgondolni is furcsa, hogy a dáma, aki büszke és szép volt, mint az ördög a háború előtt, és a sólyomvadászatok festményeiről tanulta testtartását: most éppen úgy lehajtja fejét, eltakarja kezével szemét, mint a kis masamód, akinek vőlegényét elvitték! A grófnők, Lipótváros tündöklő, gyönyörűséges asszonyai, akiknek fürtös feje után álmélkodva nézett egykoron a gyalogjáróról a szegény ifjú: éppen úgy sírdogálnának otthon egymagukban, mint a józsefvárosi vasalónő? Nincs külön bánata az intelligenciának, a műveltségnek és a lelki finomságnak?... Hisztériás nevetések és tekintetek hová lettek a nagyopera pirosló páholyaiból? Hova lettek a halványan fehérlő vállak a bálterem csillárai alól? Mindenki bezárkózott volna otthonába, hogy a bánatnak áldozzon? Ó, nem. A farsang itt jár közöttünk. Farsang (Krúdy Gyula) – Wikiforrás. A jégpályán a katonabanda ütemeire, ott lengenek ők, a szépek. A zenészek estélyein feltűnnek a rózsaszínű ruhák, gyémántos hajdíszek, és a hadifelolvasást figyelemmel hallgatják előkelő hölgyeink.
Farsang (Krúdy Gyula) – Wikiforrás
A halak havában hiába táncolnak az öreg fametsző bácsi elképzelt, dalmos menyecskéi... A pesti ledér nőszemélyek álorcás báljáról, oh, hiába regél intőleg nagyanyánk... A lorette többé nem igéz meg középkori apáca-fejedelemasszony köntösében, és a tekintélyes velencei dogénak öltözött hamisjátékos sem csörgeti már kockáit a bálterem oszlopai alatt. Vékony koszperdjét nem vonja ki a francia lovag, hogy barokk stílű régi épületekkel szegélyezett kis térségen, repkedő lángú utcai lámpás tövében a hóra vérezve leterítse az elcsábított, rövid csipkeszoknyás, bársony álorcás hölgyért a lisztes arcú bohócot, míg a kanyargós, sötét utcán nehéz csizmáiban már kopognak St. Katalin névnapi köszöntő képek. Hermandad alabárdos, lámpásos legényei. Farsang az ő csörgősipkájával, citerájával és régi szakácskönyvekből való megrakott, virággal koszorúzott ételes tálaival, karcsú, asszonybokájú sampányer poharaival: messzire jár Pesttől, ahol a Galamb utcai vén házakban vén polgárok még arra is emlékeznek, mikor a forradalom alatt kokárdás, ábrándos hajviseletű honvédtisztek táncoltatták farsangon a pesti szépeket... Mankóval jár a tavalyi kotillion rendezője, a tangótáncos az önkéntes őrseregben teljesít szolgálatot és a legyezőbál szellemes poétája aranycrayon helyett ágyús botot tart kezében.
A bohó farsangok szívderítő figuráiból, az elképzelések és titkos álmok csodaszép alakjaiból egyedül ő maradott meg ez esztendő karneváljában, a vándorkatona, aki bozontos szakállal, botra támaszkodva, csukaszürke köpenyben, vér- és rozsdaszínű arccal, nehéz hadibakancsban, vaskereszttel a mellén jön, jön messzi Flandriából vagy egy szentoroszországi kolostorból, hol megsebesülten feküdt az oltár lépcsőjén, amely fölött igazgyöngyök ragyognak a Szűz koronájában. Egykor ─ ha már messze lesz tőlünk e háború ─ bizonyára a legelőkelőbb gavallérok választják majd farsangi jelmezül e vándorkatona vérfoltos ruháját, hisz a hölgyi szívek fennen dobognak a hősi figura láttára. Katalin névnapi képek. És a nők ─ ha már lesz álorcás bál a Vigadóban ─ az ápolónők ruhájában üldögélnek a csillárok alatt, hisz e jelmez szépsége és ábrándossága vetélkedik Pompadour asszony legdrágább ruhájával. Most még a valóságos és véres élet ruházata a rongyos katonaköpenyeg, az aranyzsinórzat nélküli huszárnadrág és az ápolónői fehér ruha.