Profilozók 11 Evade: A Vers Műfaja

Batsányi János: A franciaországi változásokra A vers 1789-ben született, először a Magyar Museum hasábjain jelent meg. Szellemisége, királyellenessége szemben állt Batsányi akkori foglalkozásával, és a királyi kamara tisztviselőjének felségáruló szavait nem tudták megbocsátani, még Kassát is el kellett hagynia a hatóság zaklatása miatt. A vers műfaja epigramma, a felvilágosodás költői megnyilvánulásainak egyik legnépszerűbb formája. Az epigramma rövid vers, tömör, szentenciózus nyelve kiválóan megfelelt a röpiratszerű összefoglalásoknak és a didaktikus költői szándéknak egyaránt. Batsányi verse mindössze nyolc sor, de terjedelménél és a költői szándéknál is lényegesen többet képvisel. Annak a forradalmi hevületnek a kivetülése, amely a franciaországi események hatására az európai értelmiségi gondolkodókban egyértelmű lelkesedést váltott ki. A franciaországi változásokra, címlap Epigramma: "felirat" (gör. ) szóból; disztichonban írt vers; eredetileg sírfeliratok szövege vagy isteneknek szánt épületek falára vésett írás, rövid, tömör, csattanóra épülő vers; a hexameteres sor szerepe az előkészítés volt, az utolsó pentameteresé pedig a csattanó, illetve a lezárás megteremtése; két típusát különböztetjük meg az antik irodalomban: a görög epigramma magasztos tárgyú, patetikus hangvételű dicsőítő költemény; a római vagy latin epigramma ezzel szemben csipkelődő, humoros, néhol szatirikus hangvételű.

Irodalom - 10. OsztáLy | Sulinet TudáSbáZis

Körűl az apróság, vidám mese mellett, Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget, Héjából időnként tűzre tesznek sokat: Az világítja meg gömbölyű arcukat. A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol; Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol. Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra: E fiúból pap lesz, akárki meglássa! Legalább így szokta mondani az apjok, Noha a fiú nem imádságon kapkod: Jobban kedveli a verseket, nótákat, Effélét csinálni maga is próbálgat. Pendül a kapa most, letevé a gazda; Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja; Kutat az apró nép, örülne, ha benne Madárlátta kenyér-darabocskát lelne. Rettenve sikolt fel, amelyik belényul: Jaj! valami ördög... vagy ha nem, hát... kis nyúl! Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel; Kinálják erősen káposzta-levéllel. A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az élet-ekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Magyar Irodalom Nagyon Kéne A Segitség - 1. Összekeveredtek A Fejezetben Megismert Művekhez Kapcsolódó Jellemzések, Részletek. Segíts A Rendrakásban, És Írd A B...

Jó A Verselemzésem (Csokonai A Magánossághoz)?

d) Az egész költeményen végig vonul a "Mindig elvágyik" érzése, ugyanakkor a magyar föld iránt érzett "szerelmes gond" és az állandó hazatérés parancsa is. 6. Nevezd meg, milyen szóképekre, nyelvi alakzatokra ismersz a versrészletekben! (Egy-egy idézethez több szót is írhatsz. ) 1. "Párisból az Ősz kacagva szaladt. " ……………………………………… 2. "Mellézuhantam, átfordult a teste s feszes volt már, mint húr, ha pattan. " ………………………………………………….. 3. "Hálót fon az est, a nagy, barna pók" …………………………………………… 4. "Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág" ……………………………………………. 5. "Ó mennyi város, mennyi nép, Ó mennyi messze szép vidék! " ………………………………………. 6. "Mondd, van-e ott haza meg, ahol értik e hexametert is? " ……………………………………. Jelenleg 1 felhasználó nézi ezt a kérdést. irodalom, 8. osztály

Műfaj – Wikipédia

[1] A zenei műfajok hagyományosult normák, amelyek közvetítenek a zeneszerző szándékai és stílustörekvései, valamint a zene bizonyos meghatározott fajtájával élő társadalmi rétegek követelményei és várakozási között: normák, amelyeket a zeneszerző magáévá tehet, megkerülhet vagy átléphet, de amelyek mindenesetre történeti realitást képviselnek, s nem történészek puszta konstrukciói. [1] A 18. századig a ( liturgikus, reprezentatív, társasági, szórakoztató) funkció, a szöveg felépítése ( vers vagy próza) és a kompozíciós technika volt a műfaji besorolás alapja. Az újabb zenében az előadó apparátus, a forma és az esztétikai karakter a műfaji meghatározó tényezők. [1] A műfaj jelentősége a funkcionális zenében nagyobb, mint az autonóm zenében. [1] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ a b c d e Brockhaus-Riemann: Zenei lexikon: műfaj Források [ szerkesztés] Bokor József (szerk. ). Műfaj, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998. ISBN 963 85923 2 X Filmelmélet tankönyv A filmekről általában Révai Lexikon Középiskolai irodalmi lexikon

Petőfi Sándor - A Bánat? Egy Nagy Óceán - Verselemzés /Gimnázium

Nem késik azonban a jó háziasszony, Illő, hogy urának ennivalót hozzon, Kiteszi középre a nagy asztalszéket, Arra tálalja fel az egyszerü étket. Maga evett ő már, a gyerek sem éhes, De a férj unszolja: "Gyer közelebb, édes! " Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, - Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek. De vajon ki zörget? "Nézz ki, fiam Sára: Valami szegény kér helyet éjtszakára: Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen, Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen! " Visszajő a lyánka, az utast behíván. Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván: "Isten áldja meg a kendtek ételét is, (Így végezi a szót), meg az emberét is. " Köszöni a gazda: "Része legyen benne: Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne. " Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb - Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb. Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel, Szomjukat a korsó csillapítja vízzel; Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek, Természete már ez magyar embereknek. De mikor aztán a vacsorának vége, Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde; Megered lassanként s valamint a patak, Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.

(1)Beszél a szabadság véres napjairul, S keble áttüzesül és arca felpirul, Beszél azokról is - szemei könnyben úsznak - Kikkel más hazába bujdosott... koldusnak. Elbeszéli vágyát hona szent földére, Hosszu terhes útját amíg hazaére. (2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet, Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed; És mihelyt a koldús megáll a beszédben: "Meséljen még egyet" - rimánkodik szépen. "Nem mese az gyermek, " - így feddi az apja, Rátekint a vándor és tovább folytatja: Néma kegyelettel függenek a szaván Mind az egész háznép, de kivált a leány: Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják, Pirulva kérdezi tőle... testvérbátyját: Három éve múlik, hogy utána kérdez, Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez. Este van, este van... a tűz sem világit, Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit; A gyermek is álmos, - egy már alszik épen, Félrebillent fejjel, az anyja ölében. Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol; Közbe-közbe csupán a macska dorombol. Majd a földre hintik a zizegő szalmát... S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.