Mándy Iván Nyaralás Című Novella Elemzése: Megint Hazavárunk Kun Árpád

July 7, 2024

Mándy Iván: Egyérintő (Magvető Könyvkiadó, 1969) - Válogatott novellák Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1969 Kötés típusa: Vászon Oldalszám: 762 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 19 cm x 12 cm ISBN: Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Diákkoromban futballista-karrierről álmodtam. Korán kiderült: a kerek labdához semmi tehetségem. Elkezdtem írni. Tizenhat-tizenhét éves lehettem, mikor egy fejelőmérkőzésen valamit észrevettem. Öreg csavargó ment át a téren, leült a padra és elaludt. Mándy iván nyaralás című novella. Ez lett az első novellám. Ezzel rábukantam az alaptémára, vagy még inkább: az alaptéma talált meg engem. Hőseim azóta is jönnek, legyintenek, elalszanak. Másképpen: a külváros varázsa, álomvilága és költészete adott nekem látásmódot. Amit írok, egy szelet a világból. Amennyit a reflektor kihasít a sötétből. Mint mikor egy gyerek az ablakon át az utcára bámul, s az előtte elvonuló látványból valamit behúz magának, hogy alaposan szemügyre vegye.

Mándy Iván Nyaralás Című Novella

Mint minden kommunikációban, nagy szerepe a van a gesztusoknak is: "Az anya lehajtotta a fejét…, megcsillant a tekintete…, boldogan felsóhajtott…, arca engedelmesen átvette a mosolyt…, félénken a fiára sandított. " Mennyi örömet lel abban, hogy szépen rendbe tudta hozni az ingeket, a szoknyát, sőt Gizitől, ha üggyel-bajjal is, egy napszemüveget kapott kölcsön! A fiú – érthetően – be akar illeszkedni az új rendszerbe, a felülről jövő elvárásokhoz akar igazodni. Szavaiból kezdetben a szándékolt semlegesség, érzelemmentesség érezhető. Olykor elutasító: "Hagyjuk ezt! 20. századi magyar novellák 1939–56 - ekultura.hu. " Először alig látjuk, szinte nem is ő beszél, hanem a homályos sarok, egy térd emelkedik, s megjelenik egy "vékony, barna arc". Majd "sűrű, sötét füstként ott gomolygott előtte", újságja zörren. Tud megengedő is lenni: "A vízbe is bejöhet. " Az első nagy rész után következik a fordulat. A fiúnak sem könnyű elmondani, hogy milyen viselkedést vár el az anyjától, mit szabad neki elmondania, mit nem. A füred i üdülőben oly sokféle ember jön össze… Először is, hangzik a kérés, anyuka felejtse el, ki volt, azt is, ki volt a férje (kúriai bíró), s hogy a régi rendszerben Fiumé ben nyaraltak, s hogy egy osztrák gróf, aki ismerte a bíró könyveit, meghívta őket vitorlázni.

Mándy Iván Nyaralás Novella Elemzés

"A lázadó" ma is éppúgy aktuális, mint megszületése idején, 1953-ban volt, és több szinten párhuzamot mutat az amerikai polgárjogi témájú irodalommal. Bemutatja, hogyan kényszerítenek gyilkosságra egy máskülönben szegény és hátrányos helyzetű embert a magukat magasabb rendűnek képzelő, ugyanakkor közönséges, részegeskedő, kedvtelésből pusztító sihederek, a karhatalom és a közösség pedig hogyan szimpatizál mégis a felbujtókkal, a támadás kikényszerítőivel a bűnét alapvetően áldozatként elkövető gyilkos helyett. Az egyik legszebb, a soha vissza nem térő, mégis kihagyott alkalmat nosztalgikus szenvedéllyel bemutató novella érzésem szerint Örkény István "Hová siettél? Mándy iván nyaralás novellaelemzés. " című írása, melynek hangulatát évtizedekkel később, egy teljesen más történettel, Enyedi Ildikó kapta el a Simon Mágus című filmjében. Még mielőtt bárki vitatkozni kezdene velem, elismerem, hogy az összehasonlítás önkényes, bennem ennek ellenére ugyanaz a keserédes utóíz, fanyarul kellemes lecsengés maradt meg mindkét mű esetében.

Bepillantunk régi életükbe, s küszködésükbe az 50-es években. Majd lezárásképpen a jövőbe ugrunk, az állami üdülő hatalmas parkjába. A fiú az anyjának magyarázza, hogyan viselkedjen az új világban. A feszültséget az adja, hogy a játszma nyitott. Az utolsó képig nem tudjuk, hogy a sötét háttérből előlépő fiúnak sikerül-e meggyőznie az anyját: most hallgatnia kell arról, kik voltak ők. A lámpafény mint vallató eszköz funkcionál. A szépen előkészített ruhadarabok a díványon áldozati tárgyakként sorakoznak. Mindketten félnek ettől a nyaralástól. Az anya elsősorban a fiának akar megfelelni, szavai bizonytalanságról vallanak, félénken, idegesen reagál: "azt hiszem, mégiscsak, legalább tudom…" Szinte minden mondatában félelem és mentegetőzés van. Egyébként is érezhető a kettejük közötti távolság. A fiú magázza anyját, ő viszont a bensőségesebb tegezést választja. Feszült, szeretne közelebb kerülni a fiához: "… fölnézett. Így vélekedtek a diákok a magyar írásbeli érettségi feladatairól - Blikk. A keze is elindult, hogy megkeresse fia kezét. - Ne haragudj. - Az anya keze egy pillanatra megérintette a fiúét, majd visszahullott az ölébe. "

Kun Árpád Megint hazavárunk című regénye egy, a külső és belső utazás mozaikdarabkáiból felépülő útikönyv. A szerző első regénye, a 2013-ban megjelent Boldog Észak után nem ér minket meglepetésszerűen a Megint hazavárunk végkifejlete – az elbeszélő Kun Árpád feleségével, a diakónus Borival, valamint két gyermekével, Mihállyal és Erzsikével eljut Norvégiába. Ebből következik, hogy a regény során nem a célra helyeződik a hangsúly, hanem magára a megtett útra (vagy helyesebben utakra), a Norvégiába tartó autóút életképeire, valamint az utazást megszakító visszaemlékezésekre: a múlt aprólékos és esetlen darabjainak mozaikos kirakósára. Múltreprezentatív jellegéből fakadóan a prózai mű személyes hangvételű, amelyhez nyugodt, egyszerű, élőbeszédet imitáló hang társul, s teszi a teljes regényszöveget sodróan lendületessé. Azonban ezt a szándékolt elbeszélői attitűdöt két aspektus is megtöri: egyfelől a túlzó részletességgel ábrázolt emberi defektek bemutatása, mint például a Kun Árpi holdkórosságát, szájpadlására nőtt fogát, képzelt impotenciáját vagy Mihály folytonosan visszatérő székrekedési problémáját taglaló epizódokban; másfelől pedig a szövegbe ágyazott versidézetek.

Megint Hazavárunk Kun Árpád Episode

Főoldal Könyv Irodalom Szépirodalom Próza Kun Árpád - Megint hazavárunk. Hasonló elérhető termékek 3 290 Ft Termék ár: 3 290 Ft Kun Árpád - Megint hazavárunk 2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a boldog északon. Kun Árpád új regényének főszereplő elbeszélőjét rafinált módon Kun Árpádnak hívják. Mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó. Bár a regény lapjain megelevenedik a soproni gyerekkor, a 2000-es évek magyar közege, az emigráció mindennapjai, a Megint hazavárunk nem csupán egy páneurópai bédekker. Inkább egy magával ragadó, letehetetlen útikönyv arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, arról, hogy hogyan tudjuk magunkat megtalálni a mindennapi teendőinkben: arról, hogy hogyan tudunk felnőni. A szerző előző regényéhez, a Boldog északhoz hasonlóan ezt a könyvet is egyfajta hit hatja át: a bizalom abban, hogy az ember szabad akarata megnyilvánulhat abban is, hogy jó és javít.

Megint Hazavárunk Kun Árpád Fejedelem

(8 idézet) Magvető Kiadó 2006 októberében egy négytagú család útra kel, hogy egy rozoga Suzukin átszelje Európát: elhagyja Magyarországot, és otthont találjon a "boldog északon". Kun Árpád új regényének főszereplő elbeszélőjét rafinált módon Kun Árpádnak hívják. Mégsem életrajzot, hanem igazi szépirodalmat tart a kezében az olvasó. Bár a regény lapjain megelevenedik a soproni gyerekkor, a 2000-es évek magyar közege, az emigráció mindennapjai, a Megint hazavárunk nem csupán egy páneurópai bédekker. Inkább egy magával ragadó, letehetetlen útikönyv arról, hogy hogyan tudunk függetlenné válni őseink mintájától úgy, hogy mégis szeretjük őket, arról, hogy hogyan tudjuk magunkat megtalálni a mindennapi teendőinkben: arról, hogy hogyan tudunk felnőni. A szerző előző regényéhez, a Boldog északhoz hasonlóan ezt a könyvet is egyfajta hit hatja át: a bizalom abban, hogy az ember szabad akarata megnyilvánulhat abban is, hogy jó és javít. "Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben", ígérte a szerző egy interjúban.

Megint Hazavárunk Kun Árpád Movies

Az Aegon- és József Attila-díjas Kun Árpád könyve az első, Boldog Észak címet viselő regénynek valamiféle folytatása, amennyiben ugyanazt a témát járja körbe, csak ezúttal más, jellegzetesen kelet-európai megvilágításban. A téma pedig az örök aktuális: az átültetés, a hazaváltás témája, a menni vagy maradni dilemmája utáni hídverés, és az azon való átkelés. Csak éppen, mint annyi minden, az utóbbi időben ez is megváltozott: nem a többel kecsegtető csábos világot vágyja az útrakelő, hanem inkább azt, hogy megtalál valamit, amit otthon szinte lehetetlenség. Azt reméli, hogy a váltás gyötrelme után lehetőséget kap arra, hogy tisztelje kiteljesedő, a harcra késztető frusztrációktól megszabadulva szerethetővé szelídülő önmagát. Bár az elbeszélőt ugyanúgy hívják, mint a szerzőt, és az önéletrajzi indíttatás tagadhatatlan, a regény mégis jobbára fikció. Annak viszont nagyon is hihető. Különösen akkor, ha szeretjük az olyan történeteket, amelyek alulról építkeznek, amelynek minden mondatában benne van az egész történet.

"Hogy én mennyire vagyok boldog vagy boldogtalan, arra egy nagyon bonyolult választ fogok adni a készülő könyvemben", ígérte a szerző egy interjúban. A bonyolult, gyönyörű válasz elkészült.

De ugyanezzel az alapossággal részletezi a gyermek székelési problémái miatt a szülőket gyötrő aggodalmat, vagy a párizsi áruházi lopások eufóriáját. Minden piszlicsáré emberi gyarlóság kivesézése, minden túlrészletezés a lélek defektusainak fájdalmas feltárását segíti elő, a hibás szülői mintákkal szakítani igyekvő emberi akaratot mutatja meg, sokszor nem kevés iróniával. Az egész körmönfont szövegépítkezés végtére is azért van, hogy a félelmeket leküzdve végre lerendezhető legyen minden múltbéli sérelem. A rendezettséget Borival, a második feleséggel megélt szeretetteli kapcsolat egyensúlyozza ki. A megértő társ és a szeretetközösséget családdá nemesítő gyermekek iránti felelősség jelenideje teszi lehetővé, hogy főhősünk végül megérkezzen a saját életébe. S mint egy modern kori Odüsszeusz hazára találjon, erősítve az Ábel Amerikában szállóigévé vált mondatát, miszerint "Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. " S hogy ez az otthon éppen a "boldog Északon" van, hát nem édes mindegy?

Petőfi Sándor István Öcsémhez