Az Alvilág Mélyén, János Napi Köszöntők

Értékelés: 15 szavazatból Russell Stevens életének legmeghatározóbb eseménye az volt, hogy kábítószerfüggő édesapját gyerekkorában a szeme láttára ölték meg, miközben megpróbált kirabolni egy italboltot. A fiú ekkor elhatározza, hogy rendőr lesz, és a bűnözés és a drogok elleni küzdelemnek szenteli életét. Jó rendőr válik belőle, ám ifjúkori dühétől, ifjúsága erőszakos eseményeinek emlékétől felnőttként sem tud szabadulni. Ám ezek a tulajdonságai pont kapóra jönnek felettese számára, aki azt a megbízást adja Russellnek, hogy utcai kábítószerkereskedőnek álcázva épüljön be az alvilágba. Russell képességeinek, és a rendőrségtől kapott pénznek köszönhetően gyors karriert csinál. Hamarosan a piac egyik meghatározó figurája, egy laza erkölcsű ügyvéd (Jeff Goldblum) felajánlja neki, társuljon be legújabb vállalkozásába. Nem anya, nem inzultálok megint másokat az internet mélyén : FostTalicska. Segítségével Russell eljut azokhoz a fejesekhez, akikre a rendőrség hajt. Stáblista: Szereplők Russell Stevens/John Hull

• Ősz végén – Wikiforrás
• Orpheus az Alvilágban – Wikiforrás
• Nem anya, nem inzultálok megint másokat az internet mélyén : FostTalicska
• János-napi köszöntő | Székely Hírmondó
• Szent Pál levele – Wikiforrás
• Rab Zsuzsa: Anyák napi köszöntő (Alex-typo Kiadó és Reklámiroda Bt., 1994) - antikvarium.hu

Ősz Végén – Wikiforrás

A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Házunk vendégi hol maradnak, A gólya, fecskepár? Megérezvén a tél fuvalmát, Elmentek messze már. Szálló darvak nyújtott csoportja Eltűnt a szemhatáron... Ó, hány sóhajtás ment utánok, Ó, mennyi édes álom! Dértől fagyasztott barna réten Nem zeng többé a dal, Mély fájdalomtól sújtva hallgat A sárguló avar; Halkan zizegve hull a fáról Levél, gally sorra... Az alvilág mélyén. sorra... Mintha egy lélek sok csalódott, Tűnő ábrándja volna. A napra felhők tornyosulnak, Nagy szürke fellegek, Mint sárkányszörnyek a mesében, Csatáznak, küzdenek; Az alvilági félhomályban Hasító károgással Borzalmat keltő gyászmenetként Ezernyi varjú szárnyal. A nappalok mind rövidebbek, Jön a tél csendesen, Átokvert lélek, fagyos szélvész Sír a kéményeken, Ökör, szamár, ló összebújva, A széllel versenyt ordít, Az ember búsan gondba mélyed, S a tűz mellé huzódik.

Orpheus Az Alvilágban – Wikiforrás

Nem Anya, Nem Inzultálok Megint Másokat Az Internet Mélyén : Fosttalicska

Ötven asszony, alabastrom testtel, ébenszínű hajjal érzőn, mégis öntudatlan öntögetve szakadatlan félig értett dalra kel, ötven kárhozott bús asszony felvilágból lehozott és lelkeikbe visszajáró félig értett félemléket fojtott hangon énekel: »Meggyilkoltuk férjeinket, ötven daliás nagy férfit és szerettünk, csak szerettünk, Isten tudja, kit szerettünk, vágykancsóból merítettünk, merítettünk, űrítettünk, fenn a zöldvilágu földön, az aranyos nap alatt - »Régi szavak járnak vissza elsötétült lelkeinkbe, mint sötétben nagy szobákba utcáról behullott fények; mit jelentenek? hiába próbálunk rá emlékezni; mit jelent az, hogy: szeretni? mit: kívánni? Ősz végén – Wikiforrás. és ölelni? a homályban mindhiába kérdezzük az árnyakat. »Csak daloljunk: Meggyilkoltuk - s emlékezzünk: férjeinket csak daloljunk, bár nem értjük, és merítsünk és ürítsünk; úgy sem tudjuk abbahagyni; és daloljunk, bár nem értjük, mert különben némaság van, és a némaság oly félős! néma, rengeteg sötétség: a sötétség nem beszél - « Igy dalolt az ötven asszony, ötven kárhozott bús asszony, egymáshoz mind oly hasonló ébenfürtü, alabastrom testü ötven testvérasszony így dalolt a Léthe-réten, lélekfák közt, mákvirág közt, óriási amphorák közt, Léthe mellett, hol a szél lenn a csöndes alvilágban, szellőtlen bús alvilágban alszik asphodelos-ágyban, mélyen alszik, nem beszél.

Boldogtalan lélek! ki még nem kóstolád, A jótettből eredt örömnek poharát! Jótettnek általa a föld mennyel rokon, S Istennek képe van a romlandó poron. Tégy jól! s megérezed: mi jó, mi isteni, A megsebhedt szivek baját enyhíteni! Ha részvevőleg jársz nyomor s inség körül: A másnak szánt öröm saját kebledbe gyűl! Míg mást gyötörsz, te is szenvedsz gyötrelmeket, Mert aki boldogít, boldog csak az lehet! Orpheus az Alvilágban – Wikiforrás. Ha éltető vizet az ég a tónak ád: Mosolygó tükriben úgy látja meg magát! Halld meg sátán! a jó, melyet kezed mivel, Kebled meg nem haló férgét veszíti el! S a sírók eltörölt könyhullatásai A pokolnak tüzét birják eloltani! ' Igy hangzott e tetőn az angyalnak szava, Mit a gonosz szellem mogorván hallgata; Mint akinek szivét találták a szavak... A jó angyal pedig folytatta ujolag: 'Fel, fel gonosz lélek! ha tán egy gondolat A jóra ösztönöz: sietve megfogadd! Mely bűnöd éjjelin lobbanva támadott: Kövesd e menny felé vezérlő csillagot! ' Az ördög nem felelt, de kancsalul vetett Amarra egy sötét, álnok tekintetet; Aztán szólt ravaszan: »Beszéded meghatott, Mutass utat: imé jóltenni kész vagyok!

S a papírt körül is tudta nyírni. De felakadt szárnyaló múzsája: "Irjon a szösz, hordja el a gálya. " Ekkor ötlött hirtelen eszébe, Hogy levélíró volt életébe. S hogy Szalontán van egy jó druszája, Nosza tüstént levelet hozzája. Bő schlafrockját felkapá magára, Hálósipkát nyom kopasz agyára; S végezvén még egy kötelességet, Oly szilkében; melynek neve német: Tollat márta kalamárisába, S megtörülve vagy tízszer hajába; Miután végét rojtosra rágta, S néha-néha asztalához vágta: Végre elsült ilyetén levele, (Notabene: lehúzgálva fele) S mint az ízem, olyan tücskök benne, Ördög volna, ki rajta elmenne: "És legyen sok marhád, mint a gomba. Látogass meg a Paradicsomba. Szent Pál levele – Wikiforrás. " UTÓÍRÁS "Megvan-e még régi jó barátom, Hordja-e még elviselt kabátom, Bőgik-e még? írjál róla, írjál, Debrecenben jó druszám, a vén Pál. " * * * Ezzel a Szent, végezvén írását. Fölvevé bádog tolvajlámpását. És bemenvén az előszobába, Egy fiók szentnek ragadt hajába. Hét az óra, mért vagy olyan álmos? "Kelj föl, " úgymond, "Aranyszájú János, Fogass bé a posta-taligába, E stafétát vigyed hamarjába' Nagy-Szalonta híres városába, Az öreg Nótárus hajlékába.

János-Napi Köszöntő | Székely Hírmondó

Versek nőkről nem csak nőnapra magyar és külföldi költőktől, íróktól. Nőnapi versek Kosztolányi Dezső: Nők Nem kamasz-szerelem kis hevületében beszélek. Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól vallok, nõk, rokonaim. János-napi köszöntő | Székely Hírmondó. Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám, mint senki más, s szeretlek is benneteket. Zavarosak, mint én, termékenyek, mint én, zavaros források, melyekbõl aranyat mostam, igazi aranyat. Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok, de igazabbak a meddõ gondolatnál, a büszke hazugnál, a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál. Hová is futhatnék én, kócos fejemmel, költészetemmel, rettenetesen cikázó tétovaságommal, ha nem volnátok ti, megértõk, megbocsátók, elvtelen szentek, jámbor pogányok, bizonytalan jók, valóság hû sáfárjai. Ha varrtok, vagy vajat mértek, kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel, s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok, fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok, és én is vagyok mellettetek. Hozzátok kötözött engem a végzet, örökkévalóan, köldökzsinórral, azután a vágyak eleven kötelével, hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé, s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Szent Pál Levele – Wikiforrás

Hozzanak borocskát jó bőven utána, Akkor mindenik szent lészen Bibiána. Vidám torral üljük szomorú emlékét, Kívánva penészes hamvainak békét. Természete az már az emberfiának, Minden jót kívánni felebarátjának; Vagy ha nem is mindég - egyszer esztendőben, Ha érzelme nem fér a teli bendőben. Rab Zsuzsa: Anyák napi köszöntő (Alex-typo Kiadó és Reklámiroda Bt., 1994) - antikvarium.hu. Azért találták fel, - emeljünk kalapot! - Régi bölcs atyáink hajdan a névnapot: Máskép a szeretet közülünk kihalna; Máskép a halandó, nem lévén alkalma, Sohasem óhajtná embertársa javát, - És akkor az élet nem érne egy kovát. Azért öcsém Károly, idvezel e múzsa, Mihelyt lelkesíti kövér malac húsa, Mihelyt bor tüzeli, melyet ingyen adnak S ha fogy a palackból, másikért szaladnak. Ezer jó kívánat vagyon készen nálam, De hadd lám először, hogy mi lesz a tálban? Hoztok-e pecsenyét, avagy túrós rétest, Mert az áldásokat mérem ahhoz képest. Hogyha malacod van..., azaz nem magadnak, Hanem olyan, amit megsűlve feladnak, Úgy, fiam, e földön élj sokáig, hízva: S a szegény kis állat neked adja vissza A tőle elrabolt disznói napokat, Békés hízlalóban te éld le azokat.

Rab Zsuzsa: Anyák Napi Köszöntő (Alex-Typo Kiadó És Reklámiroda Bt., 1994) - Antikvarium.Hu

16:44 Remek alkotást hoztál megint, Paga Szívvel olvastam Feri 1-9-7-0 2021. 16:23 Kedves János az ünnepelt mindig kívánhat és a jó Isten hallgassa meg én meg azt kívánom Isten éltessen sokáig minden Jánost ki mikor ünnepli és a kívánságod hogy a vírusnak legyen vége teljesítse Kiváló versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó kokakoma 2021. 16:23 Szívvel köszönöm, és úgy legyen. Tisztelettel János Eci 2021. 16:14 Remek névnapi köszöntő! Első szívvel gratulálok hozzá! Szeretettel Edit

Mind eljöttünk, akit vártál. A köszöntővers elhangzása után az ünnepelt behívta házába a köszöntőket, és itallal vendégelte meg, a pohár felemelésekor mondván: igyuk meg Szent János áldását! Mindannyian ittak az ünnepelt egészségére. A poharak kiürülése után az ünneplők elköszöntek az ünnepelttől. Bakk Pál, Szentkatolna A levelek tartalma nem föltétlenül tükrözi a szerkesztőség álláspontját.